Az iskolának a standard nyelvváltozatot kell megtanítania, mert ha ezt nem teszi, akkor a gyerek érvényesülését akadályozza, egyúttal a saját “nyelvi gettójába” zárja őt. Ismerősek ezek az “érvek”?
Hát persze, akinek akár csak egy töredékmásodperc erejéig is volt szerencséje kapcsolatba kerülni a szlovákiai (nyelvi) oktatási rendszerrel, az máris tudja, miről van szó. De nem is szükséges elővenni az oktatási rendszert, mint a szlovák nemzetállami törekvések egyik ágyúnaszádját, a hétköznapokban ez a “mentalitás” hiánytalanul jelen van. Mármint a felvidéki magyar hétköznapokban.
Úgy hangzik errefelé: szlovák iskolába kell adni a gyereket, mert csak így fog tudni érvényesülni. Évente, mikor jönnek a beiratkozások, igyekszünk a fontosságának megfelelően foglalkozni a témával és világossá tenni, mekkora hazugságról van szó. Ezt teszi most a Nyelv és Tudomány c. szakmai portálon megjelent tanulmánysorozat legújabb része is, melynek címe: “Nem-e magyart tanítunk? – A gettó érv”.
Azt ugyanis, amit fentebb leírtunk és felvidéki mindennapjainkban oly gyakran megtapasztalhatunk, a szakmában gettó-érvnek nevezik. Éspedig rendkívül találóan. Mit is értenek tehát a szakemberek gettó-érven a nyelvoktatással kapcsolatban? A szerző, Jánk István szavaival: “A gettó-érv azon alapul, hogy azért van szükség arra, hogy az iskola megtanítsa a gyereknek a standard nyelvváltozatot, mert ellenkező esetben éppen a gyerek érvényesülését akadályozná meg. Vagyis hagyná, hogy saját nyelvváltozatának gettójába zárva éljen. Éppen ezért fontos a standard nyelvváltozat terjesztése az oktatáson keresztül, hiszen így tehető demokratikussá a nyelvhasználat, valamint ezáltal biztosítható a társadalmi mobilitás lehetősége az olyanok számára is, akik elsődleges szocializációjuk során a standard nyelvváltozattól eltérő nyelvváltozatot sajátítottak el.”
A cikksorozat a nyelvi alapú diszkriminációval általában foglakozik és természetesen nem például a szlovákiai nyelvoktatási vagy általában az iskolaválasztási kérdések képezik a tárgyát, hanem a standard magyar nyelvváltozat felől indít. Az analógia azonban kézenfekvő, így a következtetések, tanulságok is helytállóak a számunkra is. Elég csak a “standard nyelvváltozat” helyébe az “államnyelvet” helyettesíteni…
Csupán egyetlen bekezdést idéznénk, egyébként pedig érdemes elolvasni a teljes cikket ITT:
“Akárcsak a beilleszkedési zavarok esetében, az iskolai problémák mögött is részben az eltérő családi szocializáció, az iskolai és otthoni kultúra között fennálló illeszkedési zavar húzódik meg. Ebben az esetben a konfliktus abból adódik, hogy a diákot döntési helyzet elé állítjuk: muszáj lesz választania. Vagy szimbolikusan megtagadja elsődleges közösségét és identitását – mentesülve így a negatív hatásoktól, kudarcoktól; vagy fordítva tesz, és felvállalja identitását, ezzel együtt azonban részben lemond az iskolai és a későbbi társadalmi sikerességről.”
szd, Felvidék.ma
