A párkin és a horcsicán túl – Nyelvünkről, nyelvhasználatunkról. Szabómihály Gizella rovata.
A Felvidek.ma portálon két cikk is foglalkozik (az egyik érintőlegesen, a másik teljes egészében) a cseh Maxdorf Kiadónál idén megjelent új szlovák szlengszótár Maďar szócikkével, s az egyik írás utal a különböző honlapokon folyó vitákra. Mind a két írásban az olvasható, hogy a magyarok sértőnek érzik a Maďar szónak a szótárban rögzített ‘bolond, tökfej, értetlen’ stb. jelentését, sőt magát azt a tényt is, hogy ez a szócikk egyáltalán bekerült a szótárba. A Via Nova ICS közleményében így fogalmaz: „Különösen sértőnek tartjuk azt a közelmúltban kiadott szlengszótárt, amely szerint a magyar a buta, hülye, értetlen ember szinonimája. A magyar-szlovák viszonyt megterhelő, sértő köznyelvi kifejezések írott formában való rögzítése – ezáltal mintegy jóváhagyása – feleslegesen szítja a két nép közti feszültséget.” A másik szerző szerint az „iromány” a „két nemzet együttélését súlyosan sérti és zavarja”, s azt várja a szlovákiai magyar értelmiségiektől, hogy kérjék a „szótár visszavonását”.
A közlemény és az említett cikk, de a más oldalakon olvasható, általam átnézett számos vélemény arról tanúskodik, mennyire nem vagyunk tisztában az értelmező típusú szótárak funkciójával. A helyesírási és egyéb nyelvművelő célú kiadványok kivételével az értelmező típusú szótárak (mint pl. a szlengszótárak) általában leíró, és nem előíró jellegűek. Azt rögzítik, hogy egy szó, kifejezés milyen jelentésekben él egy adott közösségben. A „klasszikus” értelmező szótárakban (mint például a Magyar értelmező kéziszótár) a szó jelentése mellett annak stílusminősítése is szerepel. Tehát a szótárírók értékítéletet is megfogalmaznak azzal, hogy egy szót pejoratív-nak, vulgáris-nak vagy éppen választékos-nak minősítenek. Ha azonban a szótárban egy szó például a vulgáris minősítést kapja, az nem azt jelenti, hogy a szótárkészítők annak a szónak a használatát „jóváhagynák”, netán támogatnák. Egyszerűen arról van szó: a szótárkészítők megállapították, hogy az adott szó bizonyos típusú szövegekre jellemző. A Magyar értelmező kéziszótár például a vulgáris stílusminősítést így értelmezi: „kirívóan igénytelen beszédmódra jellemző, bántóan közönséges, alantas”.
A bírált szlengszótár szerzője is rögzítette, hogy a szlovák szlengben a Maďar szónak kialakult egy ilyen jelentése. Ha ezt a szócikket törölnénk a szótárból, ennek a ténynek semmiféle kihatása nem volna a szó ilyen jelentésben való használatára, hiszen éppen azért került a szótárba, mert élő jelenség. Tapasztalatom szerint az emberek általában nem azért használnak egy-egy szót, mert az valamilyen szótárban előfordul, hanem azért, mert megszokták, mások is használják stb. Azt hiszem, azoknak jelentős része, akik a Maďar szót efféle pejoratív jelentésben használják, nem tipikus szótárhasználó, s valószínűleg nem is tudnak arról, hogy létezik ilyen szótár.
A másik cikk szerzője szintén úgy véli, hogy „nem lett volna szabad ilyen eredendően a szlovák »felsőbbrendűséget« hirdető, nacionalista és lenéző tartalmú kifejezésnek a szótárba kerülnie”, majd azt írja, hogy Gárdonyi Géza a „buta tót” kifejezés ellen tiltakozó szlovák értelmiségiek hatására megtiltotta Göre Gábor című könyvének kiadását. Nem tudom, így volt-e, de az analógia nem jó, hiszen Gárdonyi íróként használta ezt a kifejezést, a saját választása volt, hogy adott kontextusban ezt vagy más kifejezést használ-e. Egyébként azért is használhatta ezt a jelzős szókapcsolatot, mert akkor használatos volt, sőt ma is értjük, függetlenül attól, hogy van-e olyan szótár, amelyben előfordul.
Egy-egy szónak a szótárakból való „kitiltása”, netán egy-egy szó miatt teljes kiadványok betiltása nagyon veszélyes precedenst teremtene, és ugye, nem akarunk az ötvenes évekbe visszamenni? Egyébként amint említettem, ez a tény egyáltalán semmilyen befolyással nem lenne a Maďar szó pejoratív használatára, mert ez tény. Nyelvészeti szempontból egyébként teljes mértékben tudománytalan felvetésekről van szó. Arról lehetne beszélni, mennyire indokolt a Maďar szó ilyen jelentésben való rögzítése a szótárban – tekintetbe véve a szerkesztési elveket.
A Maďar pejoratív jelentése a negatív nemzeti sztereotípiák körébe tartozik, s minden nyelvben számos hasonló példát találunk, elsősorban a frazeologizmusok körében. Néhány magyar példa a negatív sztereotípiára: Fele német, fele tót (= aljas, hitvány, galád); Németnek 40 éves korában jön meg az esze (= buta); Nekimegy, mint tót ökör a ködnek (= Meggondolatlan, megfontolatlan); Pénzébe van, mint tótnak a szappan (= Piszkos, mocskos, koszos). (Az idézett szólások Bańczerowski Janusz egyik Nyelvőr-beli cikkéből származnak). S ne feledkezzünk el a magyar cigány és a szlovák cigáň szó pejoratív jelentéséről sem: ‘ravaszul hízelkedő, kunyeráló vagy hazudozó ember’, ill. ‘hazug ember’, ráadásul ezek az értelmezések a magyar és a szlovák értelmező szótárakban olvashatóak!
S itt szólnunk kell a köznyelv és a szleng szavak jelentéséről. Az idézett közlemény a szlengszótárban szereplő Maďar kapcsán „köznyelvi kifejezés”-ről beszél, a másik cikk szerzője pedig a szótár címét így fordítja: „Szlovák Köznyelvi Szlengszótár”. A szótár címe egyébként ez: Slovník slangu a hovorovej slovenčiny. Nem kívánok hosszú terminológiai értekezésbe bonyolódni, de a szótár anyaga alapján a hovorová slovenčina kifejezés jelentése nem ‘köznyelv’, hanem inkább ‘köznapi beszélt nyelv’. Ha ugyanis a szóban forgó szótár a szlovák köznyelv szótára volna, akkor lényegében azonosnak kellene lennie a szlovák értelmező szótárral. Ez a szótár alapjában véve csak a bizalmas, kötetlen helyzetekben, a szóbeli, ritkábban írásbeli kommunikációban (utóbbi esetben pl. magánlevélben, blogban) előforduló szavakat, a köznyelvi szavak sajátos jelentéseit rögzíti. Ezért is van az, hogy a Maďar szócikkben nem szerepel a szó köznyelvi jelentése ‘magyar nemzetiségű személy’, csak ez a sajátos jelentése. A szleng és a köznyelv szavakkal a szakemberek általában eltérő nyelvváltozatokat neveznek meg: a szlenget rendszerint a köznyelv bizalmas, beszélt változataként jellemzik.
Még egy kérdéssel kell foglalkoznunk: az idézett cikkben is szereplő „Čo si Maďar?” típusú mondatnak van egy másik változata is: „Čo si magor?” (más előfordulása: Ty si magor? Ja som z toho magor). A magor szó ismert a cseh és a szlovák nyelvben is, a szótárak szerint jelentése ‘őrült, tébolyodott, zavart’, bár tapasztalatom szerint a használatban inkább az ‘idióta, bolond’ jelentésben él, azaz jelentése a Maďar szó most tárgyalt pejoratív jelentéséhez közelít. A szótárak szerint beszélt nyelvi, expresszív szó, ezért adekvát magyar megfelelője talán a dilis, dilinyós lehetne. A magor szót a szlovák és a cseh szótárak idegen eredetűen minősítik (csak az idegen szavak szótárai tüntetik fel), eredetére azonban nem tartalmaznak utalást. A héber eredetet a nyelvészek egyértelműen elutasítják, a cseh Naše řeč nyelvészeti folyóirat egy 1934-es számából azt tudhatjuk meg, hogy az első világháború előtt keletkezett, s a katonai szolgálat elkerülésével volt kapcsolatban: egyesek őrültnek tettették magukat, hogy így „ússzák meg” a katonáskodást. A magor a fantasmagorie szóból keletkezett népetimológiával: a beszélők a fantasmagorie szót két elemre – fantas és magorie – bontották (egyébként a cseh szótárak ez utóbbit is közlik), s aki magorie-ben szenvedett, az volt a magor, azaz ‘zavarodott, őrült, dilis’.
A kérdést ugyan nem vizsgáltam, valószínűsíthető azonban, hogy a szlovákban egyesek a magor szót helyettesítik a Maďar szóval, éppen hasonlóságuk miatt. Nem kizárható azonban az sem, hogy a magor szót a magyarok őseinek tartott Magor királyfi nevével azonosítják, s ez az alapja a szócserének.
Visszatérve azonban az eredeti témához: a szótárba az kerül be, amit használnak. Sem a szótáríró, sem a szótár „nem tehet arról”, ahogyan az emberek beszélnek, ezért felesleges, sőt éppen kontraproduktív volna a szótárírót „büntetni” azért, amiért a nyelvhasználati jelenségeket rögzíti. A Maďar szónak a szóban forgó szlengszótárban rögzített jelentése negatív sztereotípiát tükröz, s számunkra sértő lehet. Ez azonban társadalmi és társadalom-lélektani kérdés, nem nyelvészeti, vagyis ellene egy kiadvány betiltásával nem lehet harcolni.
Szabómihály Gizella, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43693,43751,48307″}
