Bujánszky Jolán: Útravaló a pályakezdő pedagógusokhoz

A Szlovákiai Magyar Iskolák Országos Tanévnyitó Ünnepségén elhangzott az útravaló a pályakezdő pedagógusokhoz is. A beszédet Bujánszky Jolán, buzitai Kulcsár Tibor-díjas nyugalmazott pedagógus mondta el, melyet alább teszünk közzé:

“Gyermekkori álmom vált valóra, miután 1959-ben a Rozsnyói Pedagógiai Iskolában tanítói képesítést szereztem. Ide helyeztek. Akkor még nem gondoltam, hogy Buzita lesz pedagógiai pályafutásom első, s egyben utolsó állomása.
Felidézve az elszállt éveket elmondhatom, hogy szebb, nemesebb hivatást nem választhattam volna. A sok kedves emlék, szeretet, mit a gyerekektől kaptam, bearanyozzák nyugdíjas napjaimat. A velük eltöltött órák, foglalkozások, vers- és prózamondó versenyek, álmaimban még vissza- visszatérnek.
Tantestületünk mindig közösen küzdött, egy cél megvalósításáért fáradozott: Olyan ismeretekkel ellátni a gyerekeket, melyekre bátran építhetnek, hogy tudatosítsák hovatartozásukat, büszkék legyenek anyanyelvükre, iskolájukra. Számtalan mérnök, orvos, tanító, lelkész, jogász, jó szakember mondhatja el magáról: Az alapismereteket a Buzitai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában szereztem” – kezdte beszédét, majd néhány jó tanácsot osztott meg az ifjú pedagógusokkal.
“Kiváló eredményeket, sikereket csak lelkiismeretes, becsületes munka árán lehet elérni. „Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell, És nem elég akarni, de tenni, tenni kell!” – Váci Mihály mondása igaz és végérvényű. Vonatkozik ez mindannyiunkra, egyenként, de a közösségre is, amelynek tagjai lesztek.
Tegyetek meg mindent, hogy munkátokkal, példás magatartással, a gyermekekhez való helyes viszonnyal, jó pedagógusokká váljatok, akit tisztelnek és becsülnek, akire szívesen bízzák a szülők gyermekeiket.
Gyermekekkel együtt élni, oktatni, nevelni a felnövekvő nemzedéket, nagy öröm. Ők azonban csak akkor érzik biztonságban magukat, ha szeretik őket, törődnek velük, ha odahaza és az iskolában rend és szabályok határozzák meg mindennapjaikat.
Forduljatok bizalommal az idősebb, sokéves gyakorlattal rendelkező kollégáitokhoz, hol meghallgatásra, segítségre találtok!
Ápoljátok a tanulókban a könyv, az olvasás szeretetét, népi hagyományaink megőrzésének fontosságát!
Kapcsolódjatok be az iskolai és az iskolán kívüli munkába! Mindenki tudása és tehetsége szerint. A szellemi lápmás szerepét töltsétek be a falu, a magyar közösség életében!
Törekedjetek a család és az iskola együttműködésére!
Ne feledjétek, a pedagógusnak is állandóan fejlődnie kell! Részt kell vennie továbbképzéseken, szakirodalmat kell tanulmányoznia, hogy lépést tudjon tartani a követelményekkel, hogy munkáját a tőle telhető legjobban végezhesse.
Az iskola népünk, nemzetünk, kisebbségünk tartóoszlopa. A nyelvet, szüleink örökségét, kötelességünk csorbítatlanul átadni az utókor számára!
Ezért, kérlek benneteket Pedagógustársaim! A Felvidék végváraiban, a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán!” S ebben mi, nyugalmazott pedagógusok, lélekben mindig veletek leszünk!
Befejezésül kérem a Mindenhatót, hogy e nemes hivatás betöltéséhez adjon kedves mindnyájatoknak, erőt, egészséget, szeretetet, békességet, sok-sok tudnivágyó, értelmes gyereket” – zárta gondolatait Bujánszky Jolán.