48712

A komáromi Most-Híd – MKP együttműködés végleges formája még több borús felleget fújt az egyébként is megkérdőjelezhető hátterű és szándékú összefogás fölé. A hetekkel ezelőtt bemutatott tervhez képest mindkét alpolgármestert a Most-Híd adja, a hivatalvezető személyét pedig az MKP.

Mindez nem csak számban aránytalan és hátrányos az MKP-ra nézve, de a funkciók ismeretében ismét az MKP engedett a Hídnak. Tudvalévő, hogy az alpolgármesterség politikai poszt, miközben a hivatalvezetői szigorúan szakmai. A mindennapi teendők a hivatal révén az MKP-ra hárulnak, amiből azonban nem lehet jó értelemben vett politikai tőkét kovácsolni. Ezzel szemben az alpolgármesterek révén a Híd jelentősen tudja ellenőrizni a Városháza munkáját, az esetleges pozitív eredményeket maguknak és Most-Híd többségű képviselő-testületnek tudhatják be, de kínos helyzetben a felelősség minden esetben az MKP-jelölt polgármestert, Czíria Attilát terhelné.
A tisztségek elosztásának azonban ismét további következményei vannak, amelyek tovább rontják az egész összefogás így is megtépázott hitelét, és erősítik azokat a véleményeket, hogy a komáromi MKP nem tud vagy nem akar a Most-Híd befolyásától szabadulni.
A két alpolgármesteri poszt megfelelő eszköz lehetett volna arra, hogy a pártok közötti együttműködést kiszélesítsék, és tükrözzék, valóban egyenlő felek megállapodásáról van szó. Az eredmény viszont ennek az ellenkezője. Ráadásul ha az MKP egy helyettesi széket szerez, kézenfekvő lett volna, hogy a legnépszerűbb helyi politikust, Stubendek Lászlót úgy integrálják az összefogásba, hogy nyilvánosan megnevezik, mint az MKP jelöltjét az alpolgármesteri székbe, legitimálva így az összefogást a Stubendek szimpatizánsai előtt, és növelve az összefogás támogatottságát. Mindezt még akkor is megjátszhatta volna az MKP-s polgármesterjelölt, ha Stubendek végül függetlenként indul, ezzel is jelezve, hogy pártszínezettől független az együttműködés, ügyesen megszerezve ezzel a szavazók egy részét.
Berényi József pártelnök egy komáromi lapban megjelent írásában elismeri Stubendek érdemeit, de arra kéri, fogadja el az összefogást, amely viszont hátrányos az MKP-ra nézve. Tudatosítani kell, hogy az ingoványos talajra akkor lépett az MKP, amikor egy olyan embert jelöltek polgármesternek, aki ismertsége folytán egyedül aligha tudna nyerni, így a Híd gyakorlatilag bármit kérhetett a támogatásért cserébe. Berényinek Stubendek kérlelése helyett inkább arra kellett volna felhasználnia pártelnöki tekintélyét, hogy Czíriát meggyőzze, ne menjen bele olyan alkupozícióba, ahol a városi MKP-fölény ellenére kisebbségbe kerül a párt, és az MKP egyik legfontosabb szárnyát kihagyják az összefogásból.
Ha az MKP nem tudta kiharcolni a Most-Híddal szemben az egyik alpolgármesteri széket a kettő közül, vagy Czíria eleve lemondott az egy helyettesről, egyértelműen jelzi a Most-Híd hegemóniáját az együttműködésben, és nem sok jót tartogat a békés és kiegyensúlyozott városvezetésben és fejlődésben hívőknek. Azt, hogy a város összes tisztségét darabra felosztották egymás között, de még a függetlenséget igénylő szakmai szerepet, a hivatalvezetői posztot is, erősen jelzi, hogy inkább politikai érdekek alapján szerveződő alkuról van szó, mintsem érték mentén kötött valós összefogásról. Mert ha valami megkülönbözteti az együttműködést és az alkut, az a célja: pártszínezettől függetlenül összegyűjteni a városért tevékenykedő embereket egy csapatba, tükrözve a választói szimpátiát és az elért eredményeket, vagy rövidlátó módon szétosztani egymás között minden lehetséges pozíciót, és erővel kizárni mindenkit, aki más véleményen van.

Harmat István
{iarelatednews articleid=”48400,48239″}