Lelkemnek kedves, jó palócok, tót atyafiak!
Pulszky Guszti (1.) Apa után vesztegessünk pár szót a fiúra, aki azonban nem volt atyjának hű mása. Abban a korban ugyanis a hálátlan utódok nem akarták utánozni szüléiket, hanem minél inkább igyekeztek tőlük különbözni. Hja, kérem, nagydolog az egyéniség:
„A fiak sehol sem örökölnek annyit apáiktól, mint nálunk Magyarországon. A kiváló tulajdonok, melyekkel egy-egy családtag bír, átszármaznak a maradékra, sőt az oldalrokonokra is. Arany, Eötvös, Wenzel, Pauler stb. fiai mindnyájan épp úgy a közélet jelesei, mint atyáik.
Madarász Jenőkéje, Rákosy Jenő összes rokonsága, mind született nagy ember. Helyesen akart egyszer valaki jutalmat kitűzni egy olyan Móric ivadék fölfedezésére, a ki ne legyen hivatva kiváló államhivatalt viselni. Bizony megmaradt volna a pénze.
De még helyesebben teszi vala, ha egyúttal azon Móricz-családtag fölfedezésére is egy nagy
összegű jutalmat tűz ki, a kitől e kiváló tulajdonok átszármazhattak volna a többiekre. Mert bizony ez a pénze is megmaradt volna.
Egyébiránt exempla sünt odiosa (2) : elégedjünk meg annak egyszerű konstatálásával, hogy Pulszky Ágoston elsőszülött fia Pulszky Ferencnek. “
Amint a fenti idézetből is fényesen kiviláglik: habár a fiak olyan háládatlanok voltak atyáikkal szemben, a jó atyák azért tudták a kötelességüket. Hanem azért a fiaknak is megvoltak a saját protezsáltjaik:
„A kolozsvári egyetem szervezésekor tömérdek iskolatársát segítette be a cathedrákba s nagy igyekezetet fejtett ki azokat a „nagyságos’ címre is rásegíteni.
Keresztülvitte; mert mit ne vinne ö keresztül?
Olyan impertinensül tud informálni, hogy a miniszterek, csakhogy lerázzák a nyakukról, mindent megígérnek s a mit megígértek, mindent megtartanak neki, tudván azt, hogy nagyon rossz szája van. Jobban szól s messzebb szól, mint a telephon. S a ki az ő nyelve hegyére kerül — az olyan piszkos lesz, hogy még Lónyait is megirigyli.
Egy szóval nagy a befolyása: s a szegény Trefort valahányszor fiatal egyetemi tanárt lát valahol, mindig megrázkódik s felsóhajt. „Ez is a kis Pulszkyval járt iskolába! Hogy ím Guszti olyan portentummá nőtte ki magát, a ki csak úgy a kabátujjából rázza ki a sok jeles professzort, s a miniszter valahogyan mégis igazolhassa, a hirtelen napvilágra jutott indokolatlan befolyást, magának Gusztinak is okvetlenül kiváló tudományos állást kellett adni. így lett belőle is egyetemi professor az encyclopaediából és az észjogból. No de hiszen csak ez kellett még a szegény Trefortnak.. Azóta vérszemet kapott boldog boldogtalan; valóságos országos ragállyá fajult a cathedra keresés; azelőtt szolgabíró vagy esküdt akart lenni az iskoláit végzett ifjonc: most egyetemi professzor.
Trefort pedig kénytelen kinevezni valamennyit, mert ily argumentummal állanak elő: ha már Pulszky Guszti is azzá lehetett!
S a miniszter ilyenkor mindig találva érzi magát.”
Végezetül idemásolok egy anekdotát Pulszky Gusztiról, ami azért sokat elmond róla:
„Pulszky Guszti csalódik, ha azt hiszi, hogy miniszternek született: soha sem fog a piros
széken ülni, pedig elég esze van hozzá, de nincs egyénisége és modora.
A delegátió tavalyi ülései alatt az a kitüntetés érte, hogy Andrássy felkelt székéről, s odaült
a Guszti háta mögé diskurzust akarván vele kezdeni valami magán dologban. Guszti oda sem hederített a magas vendég udvarlásának, még csak meg sem fordult, hanem engedte azt beszélni míg kedve tartja, maga a tárgyalás alatt levő hadügyi budget számtételeire figyelvén feszülten.
A delegátió összes tagjai pedig épen nem figyeltek a szőnyegen forgó hadügyi budget vitára, hanem azon hallatlan eseményt nézték elszoruló lélegzettel, hogy egy embernek nincsen egyetlen nyájas mosolya sem, mikor a birodalom külügyminisztere leereszkedik hozzá
E látvány mondják a gyengébb idegzetű mamelukokat annyira megviselte, hogy azóta a
visszaemlékezés befolyása alatt csendes remegés fogja el őket, ha Andrássyval állanak szemben.”
…
Befejezésül megállapíthatjuk, hogy Pulszky Guszti nagy tudású férfiú volt – csak azt kellett volna kideríteni, hogy miben is rejlett az ő tudása.
Tinéktek azért sokkal nagyobb tudást, mindenekfelett pedig nagyobb bölcsességet kívánok, fényes lelkű utódaim!
Ölel benneteket…
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
Jegyzetek:
1. Pulszky Ágost (Bécs, 1846. júl. 3. – Budapest., 1901. szept. 11.): jogfilozófus és szociológus, egyetemi tanár
2. A példák gyűlöletesek
{iarelatednews articleid=”47708,47790,47984,47932,48074,48214,48383,48517″}
