Léván is levetítették Vladislava Plančíková rendező Felvidék – Horná zem című filmjét, a Reviczky Ház nagytermében, az MKP Lévai Helyi Szervezete és a Reviczky Társulás közös szervezésében november 10-én hétfőn este.
Ez a történet Európa kellős közepén játszódott le. A II. világháború utáni, Csehszlovákia és Magyarország közötti lakosságcsere elfelejtett történeteit frissíti fel. Még élnek olyanok, akik a saját bőrükön tapasztalták, milyen érzés, ha valakinek elvágják a saját gyökereit és idegenben kell tovább élnie megalázások közepette. 
Saját családja történelmét felfedező útra indul Vladislava Plančíková, a film rendezője. Személyesen és érzékeny odafigyeléssel gyűjtötte össze a történeteket arról, hogy hogyan változtatták meg ősei sorsát a politikusok durva döntései a második világháború után a kevert nemzetiségű területen, amelyet úgy neveztek Felvidék – Horná Zem. A film egyedi animációs dokumentumfilm módján reflektál a mindig aktuális, tabuizált témára, a szlovák – magyar kapcsolatokra. Mint tudjuk, a háború befejezése után a német és magyar ajkú lakosságot kitelepítették otthonukból, szülőföldjükről, büntetésként.
Az akkori politikusok úgy kezelték őket, mint a haza építésére nem alkalmas polgárokat, ezért munkatáborokba küldték őket Csehországba vagy áttelepítették Magyarországra lakosságcsere címén. Persze az áttelepülteket sehol sem fogadták szívélyesen. Megvetették és kicsúfolták őket. 
Az érintettek emlékezetében máig elevenen élnek, heves érzelmek nélkül még ennyi év múltán sem képesek beszélni mindarról, ami annak idején velük történt. A vegyes, szlovák-magyar családból származó Plančíková a filmben saját családjának történetét dolgozza fel.
„Ez az én személyes történetem. Elgondolkodtam nagyanyám szavain, aki elmesélte, hogy egész családjával együtt Magyarországról települt át Szlovákiába, és máig nem sikerült teljesítenie édesanyja, vagyis az én dédnagyanyám végakaratát, hogy hazai föld kerüljön a sírjára” – mondja a fiatal rendező, akinek nagyanyjához és dédanyjához fűződő kapcsolata kulcsfontosságú a filmben. Mint gyermek, nem értettem, miért él a család fele Magyarországon a másik fele pedig itt, Szlovákiában.
Az iskolában sem említették ezt a történelemnek tabuként felmerülő epizódját. Csak itt-ott a nagyszüleimtől hallottam a történtekről. Miért büntették 
meg a háború után a lakosságot, akik semmiről sem tehettek…és miért vágták el gyökereiket? 
Ki és hol van valójában otthon? Azt szeretettem volna, ha a filmem szlovákoknak és magyaroknak egyaránt szól. Nem arról akartam beszélni, hogy miért kellene haragudnunk egymásra, hanem, hogy miért kellene meghallgatnunk és megértenünk egymást” – fogalmazott Plančíková.
A filmben magyar, szlovák és vegyes házasságból származó fiatal értelmiségek beszélgetnek egymással arról, hogy mit is jelent számukra az identitás fogalma, hogyan élik meg magyarságukat vagy szlovákságukat.
A filmnek nem célja az ítélkezés, a személyes történetek alapján csupán rámutat arra, hogy az emberi sorsokat több generációra kihatóan meghatározó embertelen döntés igazából senkinek sem volt jó. A kitelepített felvidéki magyarokban máig ott a tüske, sokan közülük máig nem barátkoztak meg új otthonukkal, s máig sem tudnak könnyek nélkül emlékezni azoknak a kegyetlen napoknak a történéseire. 
Előkerül egy-egy féltve őrzött régi megsárgult kép is a szülőfalujukról, a házról, amelyben születtek, az igazi otthonról. A szlovákok meg? Bár ők többnyire önszántukból jöttek, a propagandaszövegtől lelkesen a „domovinába”, igazából azonban őket is becsapták a hatalmasok.
A kitelepített magyarok házaiba kerültek, többnyire magyar környezetbe, amit sokan közülük sohasem szoktak meg. És itt említik meg a szülőföld hiányát… Mindenki egyedi módon éli át a család tragédiáját. Előkerülnek a régi fényképek és emlékek. A film talán legnagyobb erénye, hogy megszületett. Mert kérdezni csak arról lehet, amiről tudunk, s a szlovák történelemkönyvek nagyon szűkszavúak a kitelepítések témáját illetően. Remélhetőleg a film eljut majd az iskolákba is, hogy egy-egy rendhagyó történelemóra keretében a szlovák és a magyar fiatalok is megismerjék az ország eme sötét korszakát, mivel ez is részét képezi a történelmünknek. S talán segít majd, hogy jobban megértsük egymást.
Bizony könnyes szemmel és mély emóciók közepette nézték végig sokan a filmet Léván is, mert a téma sokuk családját érintette a megjelentek közül, akik ezúttal teljesen megtelítették a Reviczky Ház nagytermét.
Wirth Jenő, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”49554,48986,45701,45201,45088,44835″}
