A szlovákiai helyhatósági választások egyik meglepetését Pozsony főpolgármester választása jelentette. Három esélyes jelölt versengett. A közvélemény kutatások szerint Milan Kňažko volt az első számú esélyes, aki ebben az évben a rendszerváltozás veteránjaként lépett másodszor választási ringbe. A pozsonyi főpolgármester választáson Milan Ftáčnikkal szállt szembe, miután tavasszal a köztársasági elnökválasztáson alulmaradt és a sikeres Andrej Kiska mellé állt. A főpolgármesteri választáson kitartott az utolsó pillanatig, mindhiába.
Mindkettőjük ambícióját egy új ember írta felül, Ivo Nesrovnal, aki azzal dicsekedett, hogy a kampányát, tehát annak költségeit is saját zsebéből fedezi. Akárcsak Kiska, az államfő. Ez új jelenség, vagy azt jelenti, hogy Szlovákiában kialakult azon gazdag emberek rétege, akik jókedvükből törhetnek közhatalmi tisztségek elnyerésére, pártok ellenében?
Ehhez a pozsonyi helyzethez hasonlítható a komáromi. A pártok egymással szemben állították polgármesterjelöltjeiket. Nem nevezem meg őket, hiszen a mulandóság a jövőjük. De volt egy kivétel, a komáromi polgárok jelöltje: Stubendek László.
Már ezév tavaszán tudott volt, hogy ő a legnépszerűbb komáromi, akit éppen ezért sem az MKP sem a Most-Híd nem fogad el, mert felülírná eddigi elképzeléseiket. Ezt akár egy politikai maffiózó szerződésnek tekinthetnénk, de mégsem az, mert az MKP bizonyult gyengébbnek a Most-Híddal szemben. Az MKP behódolt a komáromi Most-Híd diverzánsainak. Szerencsére a komáromi polgárok legyőzték őket, ami azt jelenti, hogy át kell rendezni a pártok sorait.
Leginkább az MKP-ban kell nagy söprést végrehajtani. Nagy baj, hogy ebbe belesodorták Magyarország miniszterelnökét is, akinek láthatóan rossz tanácsadói vannak. A nemzetpolitika ugyanis nem pártpolitika.
Komáromban Stubendek László lett a polgármester. Ez így jó, nagy baj lett volna, ha másként történik. Komárom a huszonötéve várt jó példa.
Nézzük, mi történik keletebbre.
Rimaszombatban összébbzárul a helyi érdek képviselete. A magyarul beszélő polgármesterjelölt és az MKP érdekszövetsége talán új együttélési mutatókat eredményezhet a valamikori Együttélés értékrendje szerint, mégha Rimaszécsen el is vesztettük az újraindítási esélyünket. Sok mindent újra kell gondolnunk.
Az MKP-nak egyik keleti bástyája Szepsi volt, huszönötéven át. Elvesztette. Nem véletlenül. A belső viszályok az MKP-ban hasonló megosztást eredményeztek mint Komáromban, csak ott volt belső erő az újraindításra, Szepsiben ez nem adatott meg. Ennek a megteremtéséről fog szólni az elkövetkező négy év.
Kassát kerüljük meg.
Innen keletre Királyhelmec és Nagykapos a mérvadó település. Mindkét helyen vesztettünk. Királyhelmecen egyenrangú jelöltünk volt, Nagykaposon csak alternatív jelöltet állítottunk.
A tapasztalatokat úgy vonhatjuk le mindebből, ha újra gondoljuk az elmúlt sok évet. A helyi politikában háttérbe kell szorítani a pártpolitikát. Az értékrendi szemléletet kell előtérbe helyezni, és ehhez kell felsorakoztatni a politikai pártok támogatását.
Én, Duray Miklós, valamikori ellenzéki, 1990 óta pártpolitikus, húsz éven át parlamenti képviselő, a Szövetség a Közös Célokért elnöke erre kérek mindenkit. Van négy évünk, noha két év múlva parlamenti képviselő választásnak nézünk elébe. Közösségünk képviseletét csak azzal tudjuk erősíteni, ha a Magyar Közösség Pártjának jelöltjeit támogatjuk. A jelöltek kiválasztását azonban csak párbeszéddel érhetjük el. Mint 2014-ben Komáromban.
Duray Miklós, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”49912″}
