A pozsonyi Bibliotéka 2014 Nemzetközi Könyvvásáron került sor szombaton, november 8-án Szarka Tamás: Tánc a hóban – Tanec v snehu kétnyelvű verseskötetének bemutatójára. A vásár Panta Rhei pódiumán Peter Kováč , a Szlovák Nemzeti Színház dramaturgja beszélgetett a szerzővel, akit elsősorban a Ghymes együttes frontembereként került be a köztudatba.
Szarka Tamás Kossuth-díjas zenész, előadóművész saját elmondása szerint hét éves kora óta ír verset, tizenöt évesen publikált először. Igazán intenzíven akkor kezdett el foglalkozni az írással, amikor a Ghymes együttes az autentikus népzenéről a kilencvenes derekán fokozatosan áttért a saját szerzeményekre, s a zeneszámokhoz szövegek is kellettek. Azóta száznál is jóval több Ghymes-dal versét írta meg. VÁVÁVÁ című első verseskötete 2000-ben jelent meg, ezt követte az Anonymus utazik (2005), majd az Anonymus kérdez (2006).
Első hangoskönyve 2008-ban készült el, melyen versei és novellái neves magyarországi színészek, többek között Eperjes Károly, Rudolf Péter, Törőcsik Mari tolmácsolásában hallhatók. Verseit lefordították már franciára, németre és angolra, szlovák nyelven önálló kötetben most először jelentek meg Tánc a hóban – Tanec v snehu címmel a Pozsonyi Magyar Intézet gondozásában. A verseket Grajszki Margit és Silvester Lavrík fordították szlovákra. „Kollai István, a magyar intézet igazgatója keresett meg az ötlettel, hogy a legutóbb épp egy pozsonyi kiadó jóvoltából megjelent Best of Ghymes négy cédéből álló válogatásalbumon hallható szövegeimet kétnyelvű kiadványban kellene megörökíteni.
Ezt azóta az intézet meg is valósította, amiért hálás vagyok az ötletgazdának. Nagyon tetszetős a kivitel, ráadásul az intézet a terjesztést is megoldotta a Panta Rhei könyvforgalmazó bevonásával, így országszerte kapható lesz” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak a bemutatót követően Szarka Tamás, aki számára meglepő, hogy a szlovák közönség és szakma is kíváncsi az alkotásira. „Ez mindenképpen egy fontos dolog, mert tudjuk, hogy a két nemzet közötti viszonyok még mindig nem rendeződtek.
Talán ilyen kicsi lépésekkel is közelebb kerülhetünk egymáshoz. Erre viszont nagy szükség volna, mert helyenként nagyok a távolságok magyarok és szlovákok között. Egymás felé kell fordulnunk, mert különben nagyon közel állunk egymáshoz, de mégis egymástól elfordulva. Ez nem logikus, ez természetellenes. Ezért hát minden közeledési forma aranyat ér, még ha ez egy kötet révén is történik” – fogalmazott a szerző.
BA, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”48762,48134,46969″}
