Magyaródy Szabolcs, a Kanadában élő öregcserkész idén lett 90 éves. Meghívtuk Kassára, hogy tartson előadást arról, milyen munkát végez a nyugati magyarság mindannyiunk érdekében. Legutóbb négy évvel ezelőtt járt nálunk. Szívesen vállalkozott rá, így a Rovás Akadémián mondta el ezzel kapcsolatos tapasztalatait. Kevesen gyűltek össze annak ellenére, hogy mondanivalója több figyelmet érdemelt volna. November 20-án, csütörtökön tartotta meg előadását, mely azután az estébe nyúló beszélgetéssé alakult.
A magyar kormányok a kiegyezés óta nem törődtek a külföldi propagandával – kezdte az előadó. – A románok, csehek, szerbek megszervezték külföldi propagandájukat és ennek köszönhetően megszerezték a Nyugat szimpátiáját, miközben minket befeketítettek.
1944-ben, amikor a Gestapo kereste gróf Bethlen Istvánt, ő visszaemlékezéseit diktálta. Bolza Erzsébet, aki lejegyezte szavait, megkérdezte, hogy az említett népek politikusai kitűnő propagandát fejtettek ki, mi ezt miért nem tettük. Ez a rendkívül okos ember egy kicsit elgondolkozott, majd azt mondta: „Erre nekünk sohasem volt pénzünk.”
Amikor Magyaródy beiratkozott a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemre, nyugalmazott diplomaták és tábornokok tartottak ott előadásokat. Érdekes dolgokat lehetett hallani. Holtbiztos, hogy ezeket a tényeket, amelyeket ismertettek, a kormány és a vezető réteg ismerte és tudta. Mégis magyar propaganda nem létezett, holott égetően szükség volt rá. „Egy vadászrepülőgép, vagy 50 tank árából az összes világnyelven meg tudtuk volna szervezni propagandánkat. Egy vadászgép önmagában nem sokat ér. Azt szétlövik, de a könyvek hosszú ideig, talán századokig megmaradnak és komoly, hosszú távú fegyvernek bizonyultak. Ha a többiek ezekkel éltek, nekünk is kötelességünk lett volna.” – szögezte le Magyaródy. – „Amikor a Öregcserkészek vezetőtisztje lettem, arra gondoltam, a 60 és 70 éves emberek számára nem a legmegfelelőbb tevékenység, ha rövid nadrágban hegyen-völgyön szaladgálnak. 6000 tagunk van, majdnem annyi mint Magyarországon.” A cserkészek az összes kontinensen szétszórva élnek.
Amikor vezetőtiszt lett, egy munkatervet dolgozott ki. A feladat az volt, hogy az öregcserkészek rendszerezzék a könyvtárakban azokat a munkákat, amelyek Magyarországról szólnak. Az eredmény megdöbbentő lett. Zömmel ellenséges, hazug, rágalmazó munkákat találtak.
Éveken keresztül megvásárolták az elérhető kiadványokat, de ezek száma nem volt túl jelentős. Nyugaton az egyetemi tanárok publikálnak, mert máskülönben nem számíthatnak véglegesítésre, sem előrelépésre. De ezek a munkák 100-200 példányban jelentek meg és a kutyát sem érdekelték. Ezeket felvásárolták, a könyvlistát elküldték az összes könyvtárnak, főleg Amerikában. 39 munkát ajánlottak 400 könyvtárnak. Rövidesen kiigényelték az összest. Gondolták újra kell ezeket nyomatni. Az ún. rendszerváltás után Magyaródy beállított Jeszenszky Géza külügyminiszterhez hét könyvvel. 1200 példányban kiadják. Jeszenszky ötszázat vállalt. Amikor a Fidesz elveszítette a választást, kapott 1 millió forintot. Fölvette a pénzt és megvett 100 darabot a Történelmi Atlaszból és a Köpeczi Béla által szerkesztett egykötetes Erdély története angol változatából. A szállítási költségeket viszont ők viselték. Ezen felül soha, semmiféle támogatást nem kaptak egyetlen magyar kormánytól sem!
A Holló nevű értesítésüket 1500 példányban adták ki. Ma már 300 darab is sok, mert kihalt az a nemzedék, mely olvasója volt. Ezért most jutottak arra pontra, amikor szükség lenne a magyar kormány segítségére, mert már megcsappant az adományozók száma.
Eddig 110.000 könyvet és 10.000 CD-t juttattak el különböző helyekre. Az utolsó hézagpótló ismeretterjesztő könyvük történelmi, diplomáciai, elsősorban külföldi szerzőket idéz. Ezt Magyarországon 500 példányban kormánytagoknak, a Budapesten akkreditált követségeknek küldték szét. Még meg sem köszönték! Amerikában 3000 keménykötésű kiadványt küldtek szét a szokásos címekre. Tehát az amerikai kormány tagjainak és az Amerikában található összes külföldi követségnek. Még folyamatban van 3-400 példány küldése.
A mai történészek még a kommunista időkben szerezték diplomájukat és bölcsességüket. Emiatt nem nagyon bíznak bennük. Példaként a második világháborúba való belépésünket említette. A Koronatanács hiteles jegyzőkönyve nem áll rendelkezésre. Azzal, hogy beléptünk a világháborúba, három évvel elodáztuk a megszállást. Ez a gyorshadtestünkbe került, mely szinte odaveszett. 1941-ben, amikor megtámadták a Szovjetuniót, csak Anglia volt hadviselő fél az oroszokon kívül. Akkor úgy tűnt, Hitler megnyerheti a háborút. Horthynak bemagyaráztak, ha Hitler megnyeri a háborút, akkor kimaradunk az osztozkodásból. A románoknak és szlovákoknak vissza kell adnunk a visszacsatolt területeket. Ez hatott és ő beleegyezését adta. Feláldoztunk 300.000 embert. Nemzeti vagyonunk egy részét, városainkat, hogy elodázzuk és megmentsük – tessék kitalálni, hogy kit. Ezt egy magyar történész sem meri boncolgatni, mert komoly következményei lennének. Így a történészek úgy tálalják a történteket, mintha mi a Marson lennénk, mintha senki sem lenne körülöttünk. Így mi voltunk a legrosszabbak Európában. Pedig a francia gyáripar a németeknek dolgozott, úgy mint a cseh is. A csehek ugyan készítettek egy propaganda filmet, a Szorosan ellenőrzött vonatokat, de ott valójában szabotázs nem volt. Mégis Beneš jóvoltából a győztesek oldalán fejezték be a háborút.
Két könyvet adtak ki Beneš viselt dolgairól angol nyelven. Ők olyan missziót teljesítenek, amit a magyar kormányok 1867 óta nem. A nemrég elhunyt Sisa István az emigráció legsikeresebb propaganda könyvét adta ki 40.000 példányban. Címe Spirit of Hungary. Jellemző, az első Fidesz kormány idején, Jeszenszky Géza washingtoni nagykövet 300 példányt szóban megrendelt, azután csönd lett. Sisa érdeklődött, mit csináljon a 300 példánnyal. Magyaródy régi ismerősét, Németh Zsoltot kereste föl, de nem tudott vele beszélni, mert követeket kellett fogadnia, így az irodafőnökével tárgyalt. – Mi van a Sisa-könyvvel? – kérdezte. – Ez egy fércmunka! – volt a válasz. – Dehát ez nem történelemkönyv, hanem ismeretterjesztő kötet! Itt a sportról, irodalomról, történelemről esik szó. Kitűnő angolsággal megírt kötet, mely párját ritkítja! Nekik nem kell! Ha szóltak volna Sisának, eladta volna. De ők ezt nem tartják fontosnak. Ilyen a hozzáállás. Az elébb említett úriember, aki Sisa könyvét leszólta, marketing diplomával rendelkezik. Ez arra jó, hogy cipőkrémet árusítson, de ahhoz hogy magyar propagandát végezzen, publicisztikai tudásra és az amerikai élet ismeretére van szükség. Örömmel hallotta, most a választások után felfelé buktatták. New Yorkba került főkonzulnak. Majd az ottani magyarok eligazítják, így jobb belátásra juthat. Viszont még ma sem ismer egy olyan kormányszervet, mely a külföldi magyar propagandával foglalkozna. Egy államtitkár felkérésére Magyaródy memorandumot készített. Megírta, véleménye szerint, hogyan kellene magyar propagandát kifejteni. Azt a félrevezető választ kapta, hogy ez már nagy részben megvalósult. Sajnos semmi sem! Többet nem kereste vele a kapcsolatot.
Még egy fontos feladat létezik. A számunkra kellemetlen amerikai újságcikkeket meg kell válaszolni. A világ sajtója, a média a világkormány kezében van. Hiába írnak a Washington Postnak, még meg sem köszönik. A New York Timesban egész oldalas hirdetéseket tettek közzé. Óriási összegbe került, de elfogadták. A pénz beszél, kutya ugat.
Ami felháborította őket, hogy a rendszerváltás idején az 56-ok nagy része akkor ment nyugdíjba. Ezek között rengeteg jó szakember, jogász, kereskedő volt található. Nagyjából kétezren örömmel jöttek volna haza, hogy segítsék a gazdaság átállítását a szabadverseny körülményeire. Csupán három-négy embert hoztak haza a Németh-kormány idején, de azokat is kinyírták. Az a társaság, amely érintve volt a gyáripar, a kereskedelem, a mezőgazdaság privatizációjában, kétségbeesetten harcolt ez ellen, mert tudták, akkor nem lehet szétlopni az országot. Ki és mi késztette arra az akkori Antall-kormányt, hogy mégsem élt az adott lehetőséggel!?
Ma négy olyan Budapesten élő nyugdíjas található, aki ereje teljében tudná a magyar propagandát irányítani, mert kint szerezték tudásukat és tapasztalataikat. Ez ma a magyar kormányt nem érdekli. Egyikük Ludányi András egyetemi tanár, rengeteg cikket írt a kinti első vonalbeli amerikai újságokba, amit a másodvonalbeliek átvettek.
A harmadik lényeges tényező, az internet. Amerikában, ha egy képviselő, vagy politikus hülyeséget csinál, leveleket írnak neki és elmagyarázzák, miről van szó. A dolog érdekessége, hogy ha az amerikai elnök kap 50, 100, vagy 200 levelet, azt a szemétbe vágják. Ha a levelek száma meghaladja az ötszázat, akkor irodája már megnézi. Ha ezret kap, akkor a napi jelentésbe beírják, s ez az elnök elé került. Más kérdés, hogy tesz-e valamit, vagy sem. Lipták Béla, a Hungarian Lobby vezetője szükség esetén 1500 embert mozgósít, hogy előkészített levelet küldjenek Obamának.
Az amerikai külpolitika, most egy nagyarányú Orbánt megbuktatni akaró kampányba kezdett. Óriási pénzeket fektet be, mert 15 vidéki városban tüntetést szervezni pénzbe kerül. Más ilyen összegekkel nem rendelkezik. Nyilvánvaló, csak külföldről kaphatják.
Mi irányítja az amerikai külpolitikát? John J. Mearsheimer és Stephen M. Walt hét éve kiadott egy könyvet az izraeli lobbiról és az amerikai külügyminisztérium összefüggéseiről, ahol hivatalos dokumentumok alapján bizonyítják, a washingtoni külügyminisztériumot Izrael állam irányítja. Ebből óriási, egy évig tartó botrány lett, ám a média alig foglalkozott vele. Az egyetemi körökben pro és kontra vélemények hangzottak el. Abraham H. Foxman támadta a The Deadliest Lies – The Israel Lobby and the Myth of Jewish Control c. munkájában. Az amerikai sajtóban ennek nyoma van, a magyarban nem. A Wikipédiában meg lehet találni a könyv leírását. A másik, szinten nagy port vert fel, a volt izraeli miniszter kijelentette, megvették Magyarországot és Lengyelországot. Ez a nyilatkozat a magyar lapokban is megjelent. A kneszetben, az egyik miniszter megpendítette, az amerikaiak azt csinálják, amit mi akarunk. Az említett tények fényében világos, ki indította el a támadást a magyar miniszterelnök ellen. A renegát magyarok asszisztálnak. A Magyarország elleni támadást a magyar zsidóság tudná megállítani, ha hajlandó lenne fellépni.
Az állítólagos magyarországi korrupcióval kapcsolatosan elmondta, az amerikai választási rendszer hihetetlenül korrupt. A bírókat választják. Évtizedekkel ezelőtt Buffalóban óriási harc folyt e posztokért, ami 40.000 dollár évi jövedelmet jelent. A jelöltek 2-300.000 dollárt költöttek arra, hogy megválasszák őket. Amit beruháztak, vissza akarják szerezni. Hogyan? Aszerint fognak ítélkezni!
Könyvekkel, levelekkel, villámposta-levelekkel megpróbálják befolyásolni a politikusokat és a közvéleményt, de ez sajnos pénz nélkül nem megy. A másik oldalon olyan hihetetlen pénzek állnak rendelkezésre, hogy azt mi le sem tudjuk írni. De nem szabad elfeledkezni, az internet annál több lehetőséggel szolgál. A fiatalok ugyanis innen szerzik be ismereteiket. Az amerikai átlagember nem olvas újságot, nem érdekli mi történik, így nem ismeri a valóságot. Magyaródy bízik az amerikai ifjúságban, mely ugyan könyvet, újságot nem olvas, de a híreket küldi egymásnak. Komolyan el kell gondolkozni helyzetünkön, mert a harmadik világháború már elkezdődött. Más eszközökkel folyik. A tudományos kutatások területén is nagy a korrupció. Minden egyetemen anyagi juttatásokért végzik ezeket. A honolului egyetemen magyar vegyészek, biológusok dolgoznak. Egyikük mesélte, ha a kutatási eredményeik nem a megbízó elvárásait támasztják alá, akkor megvonják az anyagi támogatást és az illetőt elbocsátják.
Magyaródy az antiszemitizmusról is kifejtette véleményét. Szükséges erről beszélni, mert ez is a propaganda része. E szerint, csak nálunk van, mindenki más ma született bárány! Az igazság az, hogy mindenhol volt és van. Magyarország az egyetlen ország, ahol a zsidókat nem verik! Franciaországban napirenden van a zsidók verése és a zsinagógák felgyújtása, Angliában is verik őket szorgalmasan, akár Kanadában. Ez a B’nai B’rith jelentéseiből tudható. Az interneten minden fönt van, de az európai és magyar média ezt nem használja! A tavalyi Zsidó Világkongresszus elnöke csúnyán megtámadta Magyarországot. Annak aránylag fiatal elnöke a hamis propagandának ült föl. Később bocsánatot kért a magyar miniszterelnöktől, de a magyar néptől nem!
A beszélgetés folyamán az előadónak föltették a kérdést, mit tanácsolna Orbánnak. A válasz nem késett. Gondolja meg mint mond. Mondandója sokszor a nyugatiak hátán felborzolja a szőrt. A másik dolog, hogy világosítsa föl népet, miről van valójában szó. Mi az oka a támadásnak. Miért utálnak minket Nyugaton? Ez a honfoglalás utáni időkre vezethető vissza. A pozsonyi győztes csatát soha nem felejtik el nekünk. Ez az alapja a magyarság elleni támadásoknak.
Ma az Európai Uniót a németek tartják fenn. Hogy kinyitottuk a határt, ezt nekünk nem felejtik el, de nem beszélnek róla. A német bedolgozó ipar Magyarországra költözik. Hiába nyilatkoznak Magyarország ellen, nem magyarellenesek, csak az amerikai kívánalmaknak tesznek eleget. Merkel támadja Oroszországot, de a cserekereskedelem folytatódik.
Megszállottság kell ehhez a munkához, hogy eredményt érjenek el. Ha erre az állam nem képes, akkor nekünk kell elvégezni ezt a munkát. Minden harmadik amerikai egyetem megköszöni a küldeményt. „A legnagyobb gondom, hogy nincs kinek átadni.” Már húsz evvel ezelőtt is ezen törte a fejét. „Mindenki tudja, ez rengeteg munkával jár. Ebben nincs pénz. Ezért még én fizetek.”
Balassa Zoltán, Felvidék.Ma
