51378

Ez természetesen történelmietlen cím, hiszen az akkori kassaiak ezt megszállásként élték meg.

A kassai Kelet-szlovákiai Múzeumban január 19-én, hétfőn nyitották meg a Harcok a Dargói-hágóért és Kassa felszabadítása (Boje o Dargovský priesmyk a oslobodenie Košíc) című időszaki kiállítást.

Néhány hónapja az Antifasiszta Harcosok Szövetsége kassai elnöke arra panaszkodott, hogy a kassaiak nem ünneplik január 19-ét, mert azt a megszállás napjának tartják. Azután felvilágosították az illetőt, hogy a megszálló csehszlovák hatalom még azelőtt, hogy a nemzetközi szerződések Csehszlovákiához csatolták volna a várost, foganatosítani kezdte bosszúhadjáratát a magyarok és németek ellen. De erről egy sor sem szól a kiállításon. Igaz, ez ennek nem a tárgya.

Miután felhangzott a múzeum hívójele, Pollák Róbert, az intézmény igazgatója lépett a mikrofonhoz. Szokatlan időpontban, hétfőn kerül sor a megnyitóra – mondotta -, mert pontosan hetven évvel ezelőtt szabadították föl ezt a várost. Ennek Márai Sándor ellentmond, mert világosan leírta, a szovjet katona nem hozhatott szabadságot, mert nem rendelkezett vele, tehát felszabadulást, csak megszabadulást. Az egyik totalitarizmus lépett a másik helyébe. Elég, ha arra gondolunk, hogy mit jelentett a Vörös Hadsereg megjelenése Kárpátalján, de Kassáról is sokakat elhurcoltak. A szlovák kommunista párt vezetői bizalmas levelezésükben arra panaszkodtak, hogy a Vörös Hadsereg minden illúziót lerombolt, amit korábban propagandájuk elhíresztelt.

Majd egy fiatalember, Ján Vernárský harmonikán eljátszotta az akkoriban népszerű dalt, a Katyúsát. Ezt persze nem csak a szovjet katonák énekelték, hanem Karády Katalin is népszerűvé tette. „Rózsakertben harmonika játszik….” – dúdolhattuk. Az igazgató elárulta, szerették volna a harmonikást rávenni arra, hogy pufajkában lépjen föl, de úgy nem tudott volna játszani.

1914 és 1945 között csupán 31 év telt el, és az akkori generációk átélték mindkét borzalmat. Majd Kassát bombázták és Dargónál a mai Szlovákia második legnagyobb csatáját vívták.
Május 8-án, ameddig a tárlat megtekinthető, további kísérő rendezvényekre kerül sor, amelyen közismert személyiségek vesznek részt – közölte a múzeum igazgatója. – Majd egy 84 éves hölgy, Anna Prívarová leveléből idézett, aki akkor 14 évesen élte át a háború végét. 1944. december 5-én az apjához jött be egy szovjet katona, hogy óráját javítsa meg. A munkadíj fejében megajándékozta egy művészileg díszített töltényhüvellyel, mely a kiállításon látható. A tiszt az órájáért sohasem jött vissza. A váza érdekessége, hogy egy osztrák-magyar monarchiabeli ágyúhüvelyből készült.

Ezután a kassai születésű Miloslav Čaplovič őrnagy, a pozsonyi a Hadtörténeti Intézet igazgatója elmondta, a történelmet emberekkel kell „megtölteni”, a személyes történeteken át lehet a leghitelesebben rekonstruálni a múltat.
A tárlaton az eperjesi és a felsővízközi múzeum kölcsönadott tárgyai is szerepelnek.

A kiállítás terve fél évvel ezelőtt merült föl – mondotta Martin Jarinkovič -, mely a két hadsereg és a civilek köréből szedett áldozatokat mutatja be, rámutatva a lényeges eseményekre. Kollégájával, Martin Konečnýval készítették a kiállítást, mely a második legjelentősebb harc volt Dukla után. Modern monográfia erről nem jelent meg, de a legújabb kutatások alapján bemutatták az előzményeket, melyek az első részt képezik az egyik teremben. Bemutatják Kassa és Kelet-Szlovákia történetét a harcok előtt, majd a második teremben a Szalánci-hegyekben 1944 decemberében és 1945 januárjában lezajlott harcokról kapunk áttekintést.
A kiállítás grafikusa Dušana Smatanová elismerést érdemlő munkát végzett.

A tablók bemutatják tehát Kelet-Szlovákia helyzetét 1938-44 között, majd 1944-ben, Kassát 1938-44 között, a város bombázását, a Szalánci-hegyekben folyó harcok alakulását 1944. december 9-e és január 18-a között. Térképen láthatjuk a hadi helyzet alakulását és a december 12-ei helyzetet is. Egy tabló Hans Christian Riedelbauch (*1922) rádiós megsérülésének történetét ismerteti, ezt sokan elolvasták. A rádiós a kassai kaszárnyából indult a harctérre, ahová szürkületkor érkeztek. Az autókról le kellett szállniuk, magasabb rangú tisztet nem láttak, így végül teljesen magukra voltak utalva az ismeretlen terepen. Rádió-összeköttetést kívánt létesíteni, de az ellenfél bemérte. Megsérült, szerencsére megtalálták, bekötözték, majd a kötözőhelyen ellátták, és elindultak megkeresni a tábori kötözőhelyet. Már virradt, az eső és hó elállt esni. Ekkor találkoztak szembe egy szovjet katonai csoporttal, melyben szintén sérültek voltak. Egyiküknél sem volt fegyver. A két csoport szalutált egymásnak, biccentettek a fejükkel és folytatták útjukat… A Kölnben élő Riedelbauch talán már az egyedüli élő személy, aki ezekben a harcokban részt vett.

A német oldalon Gotthard Heinrici vezérezredes és Karl von Le Luire vezérőrnagy állt szemben Andrej Andrejevics Grecsko vezérezredessel és Ivan Jefimovics Petrov hadseregtábornokkal. Életrajzaikat két tabló ismerteti. Két panel mutatja be a szovjet és német haditechnikát. A következő tabló Kassa „felszabadításáról” számol be. Továbbá fegyvereket, propagandaanyagot, személyes tárgyakat láthatunk a tárlókban. A híressé vált Maxim-géppuskával együtt, mely angol találmány volt. Hogy most azért ne térjünk ki minden részletre, de így is érzékeltetni kívántuk, hogy gazdag, tanulmányozni érdemes anyagot láthatunk a most megnyitott tárlaton.

Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.