52349

Az év első napjaiban olvasói levelet kaptam, amiben a tisztelt levélíró „Tanmese a demokráciáról” című írásomra reagált.

Azoknak, akik nem olvasták a cikket, a demokráciánk jelen állapotáról elmélkedtem benne, és egy mese segítségével, arra próbáltam rávilágítani, hogy nem várhatjuk tétlenül, hogy a királyfi majd eljön a fehér lovon, és minden gondunkat megoldja, mert nem jön el, és mi könnyen hoppon maradhatunk. Szóval, ez a rövid elmélkedés késztette levélírásra a kedves olvasót.

Bevallom, nagyon megörültem ennek a levélnek. Mások nevében nem nyilatkozhatom, de én azért koptatom a billentyűzetet, nap, mint nap, hogy a kedves olvasót közös gondolkozásra biztassam, vagy ha úgy tetszik, provokáljam.

Az se baj, ha a végén nem jutunk közös nevezőre, hisz én nem birtoklom a bölcsek kövét – azt a politikusaink féltékenyen őrzik, egymás elől is rejtegetik, és a világért se szeretnék, ha kiderülne, hogy kinél van – így aztán fenntartom magamnak a tévedés jogát is.

Jelen esetben pedig, úgy tűnik, nagyon nem voltunk közös nevezőn. Olyannyira, hogy a tisztelt levélíró egyszerűen „eltévelyedettnek” nevezett, amiben, könnyen meglehet, hogy igaza van. Mint azt egy jólnevelt pincér mondta, amikor a vendég lehülyézte: A kedves vendégnek mindig igaza van!

Szóval, a kedves olvasónak is igaza van, ha „eltévelyedettnek” tekinti a szerzőt, de engedtessék meg neki – tudniillik a szerzőnek –, hogy az utolsó szó jogán kifejtse az indokait.

A levélíró ugyanis kifejti, hogy az egyén „tétlensége” nem azonos a közösség „tétlenségével”. A közösséget ugyanis tétlenségre kárhoztathatja vezetőinek a tétlensége is, és ebben a levélírónak bizonyára igaza van. Csakhogy, mi van akkor, ha a vezetők pont azt használják ki, hogy az egyének se túl aktívak? Ha az egyénnek fontosabb a saját boldogulása, mint a közösség sorsa?

Természetesen, ma senkitől nem várható el, hogy egyéni boldogulását feláldozza a közösség oltárán, de az igenis elvárható, hogy legalább számon kérje a vezetőit, hogy hogyan is végzik azt a munkát, amire felesküdtek!
Naponta olvasom a vitafórumokon, hogy a jelenlegi garnitúrától jobbat már nem is lehet várni – vagy azért, mert csupán ennyire képesek, vagy, mert a közösség képviseletének az ürügyén saját pecsenyéjüket sütögetik – aztán, mikor választani kell, kiderül, hogy újfent csak azok fognak minket képviselni, akik már évtizedek óta képviselnek.
Ettől fogva pedig tényleg nehéz mást mondani, mint azt, hogy a mi felelősségünk, hogy milyen vezetőket választunk meg. Mert önjelölt királyfiból sok van, vannak, akik még fehér lovon is jönnek, de az már a mi felelősségünk, hogy meg e válasszuk őket!

Sztakó Zsolt, Felvidék.ma