Kóvár, a Trianon után kettéosztott Ipoly menti határfalu Balassagyarmat szomszédságában települt. Neve már az Árpád-kori oklevelekben is előfordult Terra Koarszeg alakban. Mohács előtt vár is állott itt, melyet 1244-ben castrum Haradissaként emlegettek. A török errefelé is nagy pusztítást végzett, így a XVIII. század elején újabb betelepítésekre került sor, s igen sok evangélikus nemesember is megjelent a faluban. Ők a kiscsalomjai anyaegyházhoz tartoztak, s a községben külön temetőjük volt.
Az evangélikus temető a katolikus templommal szemben, a helységen Nagykürtös irányába haladó főút bal oldalán található. Mára csupán néhány régi nemesi sírjel maradt itt meg, ám ezekre érdemes odafigyelnünk. A sírjelek gránitból, fekete és vörös márványból, illetve homokkőből készültek. Van köztük keresztalakzat és obeliszk; kihegyezett és legömbölyített végű oszlop; címerrel, kereszttel, szomorúfűzzel, egyéb díszítéssel ellátott sírkő. A feliratok egyre nehezebben olvashatók, ám a nevek még jól kivehetők. A Nógrádban és Hontban egykor előkelő, a közéletben komoly szerepet vállaló, a tudományokban is jelenlévő családok leszármazottai nyugszanak itt, mint például a Kubinyiaké, az Ebeczkyeké, a Pongráczoké, a Horváthyaké, a Prónayaké, a Tarcsányiaké, a Breznyikeké, a Buóczoké és az Algővereké.
Ide temették többek közt 1846-ban a falu egyik birtokosának, a Horváthy családnak fiatalon elhunyt gyermekét is. Csúcsíves, rozettás síremlékére ezt a szöveget vésték: „Hetedik évében hunyt el e tavaszi ibolya,/ szülői kebleken ápolt kis Horváthy Ilona./ Bús nefelejcs családjának e sírcsend, béke porának”.
Egy félgömb alakban végződő szomorúfüzes sírkő jelzi az 1873-ban elhunyt „tekintetes Horváthy Gábor úr” nyughelyét. Géczy Ádám kővázát tartó oroszlános, címeres síremléke is dacol még az idő vasfogával.
Ugyancsak ide temették a XX. század elején a falu jeles szülöttét, Kubinyi Ferenc történészt is. A Kubinyiak a történelmi Magyarország régi előkelő nemesei közé tartoznak. Mátyás liptói követ „fővonalát” Kubinyi Ádám „terjesztette tovább”, aki egy ideig Hont alispánja is volt, akárcsak azonos nevű fia.
Hont megyében Kóvár községben volt a család egyik birtokközpontja. Kubinyi Mihály utódi alkották az itteni „mellékvonalat”. Az ő leszármazottjuk volt Kubinyi Vilmos (1802-1855), aki Laszkáry Emíliát vette feleségül, s 1836. november 22-én Kóváron született gyermekük, Kubinyi Ferenc, a később ismert történész, író és nyelvész.
A magyar művelődéstörténet egy másik Kubinyi Ferencet is jegyez. Ő Videfalván született 1796-ban, s ismert paleontológus és liberális politikus volt. Kubinyi Vilmos megyei alispán fia, a fiatalabb Ferenc 1846-tól Pesten élt, itt végezte tanulmányait is, részben magánúton, részben az evangélikus gimnáziumban és a budai politechnikumban.
1855-ben egy időre átvette elhunyt édesapja kóvári birtokát, de ő maga inkább a tudományoknak élt. Gyakran járt külföldre, s kutatta a magyarság régi emlékeit. 1869-ben többek közt Németországból hozott értékes történelmi anyagot, ezt megelőzően pedig részt vett a Történelmi Társulat megalakításában, s tagja lett az „északi régiségbúvárok koppenhágai királyi társulatának”.
1873-ban Albertfalván szervezett tejgazdaságot, de később újra visszaköltözött Kóvárra. A földbirtokos azonban itt is többet foglalkozott a közügyekkel s a tudományokkal, mint a gazdálkodással. Világi felügyelője lett a kiscsalomjai evangélikus egyháznak, melynek 1884-ben megépítették neoklasszicista templomát is.
Szinnyei írja, hogy Kubinyinak Hont megye területén sikerült „sok kőkori régiséget összeszednie, mely az 1886-os budapesti kiállítás alkalmával külön szekrényben volt kiállítva”. (Szinnyei József: Magyar írók… 1900. 381.p.) Ezek közt akadtak Kóvár és Csalomja környéki leletek is. Kapcsolata Nagycsalomjával egyébként is szoros lehetett. Az evangélikus földbirtokos búvárkodásai során felfigyelt a falu s a vidék értékes műemlékére, a Pusztatemplomra; gyakran megállt pusztuló romjainál. Bántotta őt a templom sorsának szomorú alakulása, állagának romlása. Megóvása érdekében levelezést folytatott a a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságával.
Kubinyi kiváló „régiségbúvár” volt, s számos történelmi művet adott ki. Családja levéltára alapján megírta a Kubinyi család történetét is. Nagyszabású munkája az Oklevelek a Hont megyei levéltárakból két kötetben jelent meg. A II. kötetet 1888-ban adták ki Pesten.
A kötetben megjelent okleveleket Kubinyi a Baloghy, a Majláth, a Nedeczky, a Nyáry, a Sántha, a Sembery, a Palásthy és más honti családok magánlevéltáraiból tette közzé. A 210 oklevél az 1256-1399 közti időszakot ölei fel. 200 oklevél először látott nyomtatásban napvilágot, ebből 24 Árpád-kori, 176 pedig Anjou-kori. Az okleveleket Kubinyi latinul tette közzé, előttük azonban rövid magyar nyelvű összefoglalót ad.
Kubinyi ezenkívül még több érékes és hiánypótló munkát jelentett meg. A Margitsziget műemlékei című művét Pesten adta ki 1861-ben. Ugyanitt jelent meg 1864-ben a Zólyom vármegye műemlékei is. A Régi magyarok személyneveinek I. kötete 1892-ben Budapesten került kiadásra. Rendszeresen közölt írásokat a kor ismert lapjaiban: a Divatlapokban, az Új Magyar Múzeumban, a Magyar Tudományos Értekezőben, az Archeológiai Közleményekben, a Turulban, a Századokban stb
A Magyar Nyelvőr 1887. évi XVI. kötetében Ipoly-völgyi, Kóvár vidéki tájszavakat tett közzé, majd a lap 1893. évi évfolyamának XXII. kötetében Kóvár vidéki szólásmondásokat jelentetett meg.
Írt verseket is (Egy marék vers. Pest, 1896.; Gedichte das gnädigen zu Kóvár – Tréfás versek. Balassagyarmat, 1894.), szépirodalmi kísérletei azonban gyengébbek voltak, mint szakirányú tevékenységének termékei.
Kubinyi Ferencet a szülőföld újra felfedezte magának Egykori szülőházán kétnyelvű emléktáblát helyeztek el az alábbi szöveggel: „160 éve született kóváron Kubunyi Ferenc (1836-1903) történész, író, nyelvész. Állíttatta a Palóc Társaság 1996-ban.”
A község evangélikus temetőjében rendbe tették a jeles szülött sírját. Feketemárvány sírkövén a rávésett kereszt alatt ez a felirat olvasható: „Elhunyt az Úrban! Felső Kubini és Déményfalvi Kubinyi Ferencz, áldásos életének 77-ik évében Kóváron 1903. júl. 14-én.” Itt jegyezzük meg, hogy a sírfeliraton (vagy máshol?) valószínűleg hiba van, mert a lexikonokban közölt születési évszámból (1836) kiindulva Kubinyi 1903-ban még nem lehetett 77 éves, hanem tízzel kevesebb, azaz csak 67.
Csáky Károly, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51874,51873,51869,51868,51867,51866,51865,51864,51863,51861″}
