A pöstyéni fürdő elkezdte az egyik legrégibb fürdőszálló, a Pro Patria felújítását. A „J” pavilon felújítása előreláthatólag júniusig fog tartani, s ennek köszönhetően az épület befogadóképessége is megnő, mégpedig 14 kétágyas szobával. A felújított rész mintegy 670 négyzetmétert tesz ki.
„Az épület eredeti konstrukciójából csak a fő falak maradnak meg, a pavilon a felújítása után a belső tér elrendezése megváltozik, és a berendezés is teljesen megújul. Az új épületnek három szintje is lesz – természetesen felvonóval felszerelve -, ahol háromcsillagos szállások állnak majd a kliensek részére” – nyilatkozta Šuláková Tatiana, a Szlovák Gyógyfürdők szóvivője. Mivel a Pro Patria egy különálló épület, így felújítása nem befolyásolja a fürdő működését
A Pro Patria Fürdőszállót 1915-16-ban építette a Böhm Henrik – Hegedűs Ármin építészpáros, a frontról visszatért sebesült katonák számára. Az építészek félköríves elrendezéssel, egy gyógyvizes részleggel kiegészítve alakították ki az épületet. A forrás vizére épülő központi medence körül helyezték el a szálláshelyeknek helyet adó nyolc pavilonépületet. A plasztikus, gipszből formázott „Pro Patria” felirat a II. világháborút követően lekerült a homlokzatról. Az épület koncepciója előrevetítette az építészeti trendekben bekövetkező változásokat, hiszen a rossz gazdasági helyzet miatt elkerülhetetlenné vált egy funkcionálisabb építészeti stílus kialakulása.
Böhm Henrik (1867-1936) és Hegedűs Ármin (1869-1945) 15 éven át élt a mai Szlovákia területén, egészen az I. világháborúig. Legszebb szecessziós épületeik a Felvidéken épültek meg, a már említett pöstyéni fürdőszállón kívül többek között Trencsénteplicben. Tevékenységük során több építészeti stílust is alkalmazta. Építészeti alkotótevékenységükön így végigkövethető a tervezőpáros kreatív fejlődése.
Böhmék az Art Nouveau stílust (itthon inkább szecesszió néven ismert) használták, mely számos országban jelent meg párhuzamosan, mindenütt más-más formában. Az Art Nouveau új ideákat népszerűsített, és inspirációt többek között a természetből, a népművészetből, a keleti művészetekből, a női alakból és a nők hosszú, hullámos hajából merített. A stílus jellegzetessége volt az új anyagok megjelenése is: a terrakotta, az acél, az öntöttvas, a kő, a fa és ezek kombinációja.
Méry János, Felvidék.ma
forrás: teraz.sk, epiteszforum.hu
