(Képgalériával frissítve) Barcsek Sándor esperes úr 1966-tól 2009-ig, azaz negyvenhárom évig szolgált Somorján, a Nagyboldogasszony plébániatemplomban. Először plébánosként, majd pápai prelátusként, esperesként. Végső nyugalomra a szentély alatti kriptában lelt.
Nyugdíjba vonulása után Dunaszerdahelyen élt, ott halt meg április 7-én, 86 éves korában. Temetése április 13-án volt.
A somorjai plébánián a papi szolgálatot most az ő egyik neveltje, Myjavec Pál végzi, aki nagy gondossággal készítette elő Barcsek Sándor esperes úr temetését. Megható és a somorjai hívek szívéhez közelálló az a gondolat, hogy a templom szentélye alatti kriptában nyerjen örök nyugodalmat, ott ahol több mint negyven évig szolgálta a híveket.
És a gondviselés elrendelése az is, hogy 1929 óta, amikor Bresztyák Sándor plébánost temették a kriptába, most 2015-ben nyitották meg újra a kriptát, és Barcsek Sándor esperes úr a búcsúzó főpapok, paptársak és hívek sokasága jelenlétében a példaképe, Bresztyák Sándor, valamint a templomot alapító Paulánus rend szerzetesei mellé került a végső nyughelyére.
A gyászmisét és temetési szertartást a pozsonyi egyházmegye érseke, Zvolenský Stanislav és a nagyszombati főegyházmegye érseke, Orosch János celebrálta. Közel száz pap, egyházi méltóság közreműködésével három nyelven, magyarul, szlovákul és latinul folyt a liturgia.
A szertartás különlegessége a nagyon igényes zenei szolgálat volt. Már a temetés előtt egy órával a templomban várakozó hívek gyászzenét hallgattak, gyönyörű templomi énekek hangzottak el. Közreműködött a város és környék egyházzenei életének valamennyi kórusa, mint a somorjai Híd vegyeskar, a Samaria templomi kórus, és több kántor, énekes, zenész.
A szentmisét és a temetési szertartást orgonán Šranko László atya, a bacsfa-szentantali templom plébánosa – aki korábban káplánként szintén Barcsek esperes úr mellett szolgált Somorján -, a szenténekeket a hívekkel a bacsfai templom kórusa énekelte, kiegészülve néhány somorjai énekessel.
A két főpap közül Zvolensky Stanislav érsek úr szlovákul, Orosch János pedig magyarul mondott búcsúbeszédet. Mindketten nagyra méltatták az elhunyt papi szolgálatát, felkészültségét.
Orosch János a személyes kapcsolatukról is szólt, ami akkor kezdődött, amikor Misérden Barcsek Sándor készítette őt fel az elsőáldozásra, az ő kezéből vette magához először Krisztus testét jelképező szent ostyát.
Személyes és megrendítő búcsút vett Sándor atyától a Somorjáról származó Bodó Zoltán, aki jelenleg Mosonmagyaróváron plébános, és aki Sándor atya hatására talált rá a papi hivatásra, hasonlóképpen mint Jankó Gábor atya és Myjavec Pál, a somorjai egyházkerületből papi hivatást választó három fiatalember. Szólt azok nevében is, akik – nehéz lenne megszámolni – káplánként szolgáltak Somorján a 43 év alatt. Mindannyian megtapasztalták Sándor atya bölcsességét, nyugalmát, végtelen szeretetét és türelmét, amivel a fiatal papokat nevelte. Elhangzott, milyen fegyelmezett, pontos ember volt, ugyanakkor jó humorú, derűs, művelt pap, akinek környezetében mindenki megnyugvásra, vigaszra talált. Zoltán atya megrendülten idézte fel a már beteg esperes úrral való utolsó találkozását, akkor hangzott el az idős pap kívánsága, hogy a gyászszertartáson ő búcsúztassa, mintegy befejezve a pappá szentelésének ötvenedik évfordulója alkalmából tartott emlékezetes szertartást.
Bárdos Gábor, Somorja polgármestere az egyházkerülethez tartozó város és a községek hívei, önkormányzatai nevében mondott köszönetet a több mint négy évtizeden át tartó szolgálatért. Somorja lakossága különösen hálás azért, hogy az 1989-es fordulat után fiatalos lendülettel fogott a templom renoválásába, a falak, freskók, szobrok nagy része kívül-belül megújultak, és tíz évvel ezelőtt a templomi orgona felújítására is futotta az idős pap energiájából.
A templomtorony javításának befejezésekor a gömbbe elhelyeztek egy időkapszulát, amelyben megörökítették a templom felújításáért legtöbbet tevő esperes úr emlékét.
A gyászszertartás méltó volt Barcsek Sándor életéhez, papi szolgálatához. Örök nyugalomra lelt abban a templomban, amellyel felnőtt évei során összenőtt, ahol hívei és azok utódainak szívében örökké él.
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> érhetők el.
Pogány Erzsébet, Felvidék.ma
Fotó: Szitás Zoltán {iarelatednews articleid=”52959,53115″}
