Jó Pásztor vasárnapján, Burián László esperes pápai káplán halálának első évfordulóján Nánán a Szent Vendel-templomban emléktáblát állított a Szülőföldért Polgári Társulás.
A mindenki által ismert és kedvelt Laci bácsi ebben a községben szolgált 2010-től haláláig, de régebben is helyettesített itt. Mint mindenütt, itt is nagyon szerettük és tiszteltük őt. Nem volt olyan Csemadok vagy Szülőföldért PT rendezvény, amelyen nem lett volna jelen, csakúgy, mint másutt is, ahová hívták, ahol meg tudott jelenni. Még utolsó évében is, amikor már 94 év nyomta a vállát, sőt nem is volt egészséges az utolsó években, de erről sohasem vett tudomást, akárcsak mi sem. Könyvbemutatót is szerveztünk az életét bemutató beszélgetéssel, és nem egyszer utaztunk vele együtt távolabbi rendezvényre vagy a Magyar Nagykövetség által szervezett nemzeti megemlékezésekre.
Emlékezünk, mert emléke él. Arra is emlékezünk, hogy minden év Jó Pásztor vasárnapján apró termetével, idős kora ellenére a körmenetben mindig vitte Krisztus keresztjét. Az életben mindig optimista volt, még akkor is, amikor olykor az oltár elől dorgálta nyáját hitetlensége, szeretetlensége és nemzeti identitásának megtagadása miatt. Szerettük őt sokan, nagyon sokan, ég is a mécses szerény síremlékén olyan folyamatosan, mint ő szolgált haláláig.
Az emléktáblát utódja, Hupka József káplán szentelte meg. A Laci bácsi emlékét őrző táblát az utókornak szántuk, méltó helyre tettük. Arany János szavai jutottak ma eszembe Laci bácsira gondolva:
„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomul,
Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45485,45381,45343,44832,44263,37797″}
