Megint napvilágot látott egy „érdekes” politikai hangfelvétel, ami sok mindenre rávilágít. Elsősorban napjaink politikájának nyomorúságára. Éppenséggel még hasznára is válhatna a választópolgárnak, ha időt, türelmet fordítana rá, végighallgatná Igor Matovičot, aki – ki tudja, miért – Szlovákia legdörzsöltebb és legtisztességesebb politikusának tartja magát…
S ha még végig is gondolná a választópolgár mindazt, amit hall meg úgy egyébként is láthat nap nap után, talán helyére kerülnének a dolgok a fejében, amikor az önimádó exhibicionistákra tekint.
Igor Matovič és Radoslav Procházka beszélgetése ugyanis a politika pillanatnyi boszorkánykonyhájába nyújt betekintést.
A higanytermészetű Igor Matovič intrikáiról rántja le a leplet. Egyrészt: a formálisan nejére átruházott, de ténylegesen továbbra is általa igazgatott reklámújság-családjának működtetésére világít rá, s ezen keresztül arra is, hogyan mos haza konyhapénznek Matovič pártfinanszírozásra kapott közpénzeket. A hirdetési tarifák szerint ugyanis jó sokat költhet önmaga futtatására reklámújsága legkiemeltebb oldalain, ahol kétheti rendszerességgel korlátlanul szapulhat bármit és bárkit politikai ellenlábasai közül. (Mert ugye azt feltételezni, hogy mindezt ingyen teszi közzé reklámújságában, egy ilyen tökéletesen tiszta és tisztességes politikusról – amilyennek önmagát tartja – feltételezni sem szabad. Egyszer talán traszparensék ennek is utánanéznek.)
Ebben az M+P beszélgetésben kiosztanak mindenkit. A KDH-t, Kiskát, Radičovát, Kotlebát, Most-Hídat, MKP-t is minősítik, miközben azt játsszák, hogy végeredményben mégiscsak a farok csóválja a kutyát. Matovičról megtudhatjuk, hogy utálja a KDH-t és hát kissé a Hídat is, merthogy nem zárják ki az esetleges együttkormányzást Robert Fico pártjával, a Smerrel. Stratégiája is van: ha az ellenzék le akarja győzni Ficót, szét kell osztania a feladatokat, hogy a tábor melyik pártja mely más politikai tömörüléstől vegyen el szavazatokat. Meg kell határozni, mondja, ki miben jó, s azt kell az érintett pártnak csinálnia, a többieknek meg le kell nyelnie mindent, nem szabad egymást támadniuk.
Például: „Kotlebát kellene megcélozni, elvenni a témáit, okosan. Keményeket mondani, keményebbeket, mint ő, hogy az emberek lássák, ott biztos a szavazat, és lényegében ugyanazt mondják, mint Kotleba. Vannak ugyan olyanok, akik szerint demokratikus pártnak nem kellene ilyen eszközhöz nyúlnia, de azt gondolom, a cél ez esetben szentesíti az eszközt. Ha azt akarjuk, hogy egy vulgáris nacionalista ne jusson a parlamentbe, át kell vennünk az ő retorikáját és finoman be kell cserkésznünk a választóit. De ennek a feltétele, hogy ezt mindenki tiszteletben tartsa és ne támadjuk érte egymást. Mert az már balhé, ha mégis egymásnak esünk. Azzal agyonütjük az egészet.”
Aztán az (új) ellenzéki pártok esélyeit is megvitatják, a lehetséges fúziókat, hogy ne vesszenek el szavazatok, és Matovič fájdalma, hogy a közvélemény-kutatásokban lekörözte csoportosulást a KDH és a Most-Híd is, hangot kap. Kifejti: velük is le akar ülni, megbeszélni, lehetséges-e ilyen alternatíva.
„Ha nem, másként kell berendezkedni. Akkor egyenesben megyünk a KDH ellen, és azt gondolom, a mi Rišo Vašečkánk és Braňónk (Škripek), ha teret adunk nekik, hogy jobban kitűnjenek és amolyan konzervív szárnyat alkossanak, autentikusak, hitelesek lehetnek, ahogy ti is azok voltatok a KDH-ban, fiatalok, Lipšiccel együtt. Sajnálom, hogy nem együtt csináljátok, de te tudod, miért. (…)
Esetünkben ha Vašečkára szavaznak, tudni fogják, hogy nem vész el a szavazatuk, vagy ha Kuffára, Kuffa, tudod, az ideális jelölt az ortodox kereszténydemokrata szavazó számára. S ha velük nem lesz lehetséges az alternatíva, mert azt mondják, hogy őket ez nem érdekli, meglátjuk a választások után mi lesz.
Egyenesen arra a célra hajtunk, hogy lenyomjuk őket (a KDH-t) az öt százalék közelébe vagy hatra, hogy a lehető legkisebb falatot kapják, minél kevesebbet ronthassanak el. És ugyanez a helyzet a magyarokkal is, én elszánt vagyok, nekem mindegy, ha látni fogom, hogy Bugár olyan kutya, amilyen, minden segítséget megadok az MKP-nak. Mert jobb minél előbb szóba állni az MKP-val azért, hogy mondják ki előre: semmilyen autonómia, semmilyen Fico, de mondják ki. Csak ott is személyi ellentétek vannak, a magyarok között, így nem biztos, hogy ez összehozható” – mondja Matovič.
Amiben Matovič és Procházka első hallásra egyetért: a KDH megbízhatatlansága – olyan értelemben, hogy egyáltalán nem zárható ki részéről a koalíciókötés a Smerrel.
A beszélgetés nagyjából felét ez a „stratégiai” eszmecsere tölti ki, csak a másik része szól arról, hogyan is manipulálhatók a közvélemény-kutatások, a pártpreferenciák, hogyan osztanak kedvezményeket a hirdetések és reklámok közlése során, hogyan lehet kijátszani a moratóriumot…
Ezekben a kérdésekben Igor Matovič nagyon dörzsölt, ahogy az intrikálásban és a mások csőbe húzásában is. „Stratégiai” elképzeléséből pedig kitűnik, Procházka után más politikusok következhetnek, sőt: magukat a választókat készül átverni a politikai paletta szinte összes színárnyalatában.
Árulkodó csak az, hogy a Smer választóira nem feni a fogát, talán mert manapság már csak az ő pártja működik együtt nyíltan, felvállaltan és programközösségben a Fico-kormánnyal (Peter Pollák romaügyi kormánybiztos).
-ngyr-, Felvidék.ma
