A Léva közelében található Disznóspuszta ma Derzsenye része, egykor Báthoz is tartozott, anyaegyháza pedig Felsőzsember volt. Oklevél először 1312-ben említi. Akkor bizonyos Zsembery Amborius vett itt másfél ekényi földet Erzsébet nevű leányának, aki Disznósy Mihály férje lett, utódaik pedig földesurai e helységnek. A település egy időre szinte elnéptelenedett, mígnem az 1700-as években újra virágzásnak indult.
A híres honti családok közül erős itteni kötődései voltak a Horvtáhyaknak, a Szmrecsányiaknak, valamint a Stummer-Ipolyiaknak. Nagy tudósunkat, Ipolyi Arnold püspököt is szoros szálak fűzték ide. Hisz valójában ez volt a szülőhelye, itt keresendő a szülőháza is. Természetes hát, hogy a tájainkon járt családfakutatók, az említett híres családok leszármazottai ide is ellátogattak.
A Horváthy család, amely egykor Disznóst újranépesítette XVIII–XIX. század fordulóján élte virágkorát. Egy 1857-ben, Fabriczius Ferenc mérnök által készített telekfelmérés és tagosítási térkép szerint a Horváthyaknak több helyen is volt birtokuk a településen. Bizonyos Horváthy Vincéé volt például a 27. és a 28. „részletszámú” telek. Az előbbi 758, az utóbbi pedig 1277 négyszögletet tett ki.
A falu keleti felében található telek egészen a Szikince patakig lenyúlott, s egy kisebb kúria is állt rajta. Ez ma már nem látható, helyén új házak épültek. Szintén az említett úré volt a 43. számú telek. A mintegy 334 négyszögölnyi terület felnyúlott egészen a mai temetőig, amely a falu nyugati részén található. Mellette volt Horváthy Antal 42. számú, 910 négyszögölnyi beépítetlen telke.
A község északi felében is volt a két Horváthy nevű földbirtokosnak egy-egy kisebb, 192 négyszögölnyi telekrésze. A mellettük lévő, 297. helyrajzi számú telek a Halma családé volt, s ezen a mai napig áll egy földszintes úrilak.
A térkép 25 évvel Szmrecsányi Elek özvegyének, Horváthy Ágnesnek, Ipolyi disznósi nagyanyjának a halála után készült, s „ezalatt az idő alatt az ábrázolt állapot lényegesen nem változott” – írta Petrovay Resko Sándor, a térképek megtalálója, a ma is álló kúria felfedezője. És nyomban hozzátette eme tény feltárásához, hogy a fenti állítását „bizonyítja az 1840-es II. katonai felmérés térképe, s részben az 1782-es I. katonai felmérés térképe is”.
A puszta legrégibb épülete tehát „határozottan az a kúria, amely az 1857-es térképen a 297-es szám alatt van bejelölve, s mindenesetre a legmegfelelőbb s az egyetlen méltó székhelye lehetett az alispánnak”. A nagyapáról, Szmrecsányi Elekről, aki 1770-ben Korponán született, s valóban honti alispán volt, tudjuk, hogy ide nősült. Felesége, Horváthy Ágnes itt is halt meg 1832-ben, Szmrecsányi Elek azonban már 1821-ben elhunyt az ugyancsak Hont megyei Kelenyén, ahol szintén volt birtoka, s ahol lánya, Ipolyi anyja, Arzénia is született.
Ipolyi születésének évében a nagymama mindenesetre a disznósi udvarházban lakott. A szóban forgó lakról a továbbiakban ezt írta Petrovay Resko: „Méretei is hasonlóak, mint az ipolykeszi kúriáé. Feltevésünket bizonyítja a berajzolt kisebb díszpark is. Bármennyire hihetetlen is, a kúria máig fennmaradt. Egy kisebb földszintes épület, amely lejtőn épült, ezért főhomlokzata a magasföldszinten van. Már futólagos megtekintése során is megállapítható, hogy van egy régibb, kőből épített része, amely pilléres folyosójával nyitott, és egy újabb, téglából készített része. Ez a XIX. század elején, a klasszicista átépítés idején készült; ekkor a főbejárat elé, melyhez egykarú lépcső vezet, oszlopos portikusz épült, amely falazott, háromszögletű oromban végződik. A kúria mennyezete egyenes.”
A kúria – mint már említettük – 1857-ben a Halma családé volt. A XX. század elején Vaskó Ferenc birtokába került, s elveszítette nemesi kúria jellegét. Ezután egy Žudel nevű gazdacsaládé lett. 1945 után iskola és szövetkezeti iroda volt benne. Jelenleg üresen áll, és siralmas állapotban van.
Feltételezhető, hogy itt született Ipolyi Arnold, vagy idehozták az útközben világra jött gyermeket. De akkor miért írták 1887-ben, hogy a szülőház nincs meg? Esetleg a méreteiben kisebb, a 28. számú telken épült, az 1857-es térképen még látható hajlékba került először Ipolyi? Ez az épület ma már nem látható, s nem tudjuk, mikor tűnt el. Mindenesetre mindkét helyhez köze lehetett, ám valószínűbb, hogy a ma is látható kúria a szülőház. Pontos választ csak további s még alaposabb kutatás után adhatunk.
Félő azonban, hogy akkorra ez a kúria is megsemmisül. Egy emléktáblát az említett tények alapján addig is megérdemelne, akárcsak az ipolykeszi Tersztyánszky kúria, Ipolyi első eszmélésének otthona. A disznósi kúriát túrázóink is szemügyre vették.
A továbbgondolkodás és a kutatás folytatása, az emlékek nagyobb tiszteletben tartása a jövő feladata. Hogy „emlékeinket ne hagyjuk veszni”! Ne jussanak olyan sorsra, mint az említett többi kúria, avagy a néhány éve még megvolt Szmrecsányi- és Horváthy-sírjelek a disznósi temetőben. Mert egy dolog immár sokszor bizonyított tény: Ipolyi Disznós szülötte, s a még álló kúriához is köze lehetett.
Csáky Károly, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”54296,54331,54332,54385,54432,54462″}
