Petike a tengerparton homokvárat épít. Nagyon szép vár, olyan, amiben királylányok élnek… vannak tornyai, bástyái, sőt, még egy várfal is körülveszi. Egyszer csak odamegy Petikéhez Robko, a tengerpart hírhedt fenegyereke, aki mindenkibe beleköt, épp ezért már a szülők is eltiltották tőle a gyerekeiket, nincsenek barátai. Robko, amolyan sunyi gyerek, sokra tartja magát, látszik rajta, hogy egyszer még miniszterelnök lesz belőle. Petike pedig esetlen kisgyerek, aki nem tud hosszú kezével, lábával mit kezdeni. Úszni meg nem tud, hát egész nap homokvárat épít a parton. Rajta meg, valahogy az látszik, hogy egyszer még nyakigláb külügyminiszter lesz.
Robko egy darabig nézi Petikét, majd megkérdezi tőle:
• Mit építesz, Petike?
Petike felemeli a fejét, ránéz Robkóra, tekintetében ott csillog a jóindulat. Vagy ez csak a Nap fénye, ami megcsillan a szemüvegen?
• Bizalmat – válaszolja, átszellemült mosollyal az arcán.
Robko egy ideig hallgat. Látszik rajta, hogy a választ fontolgatja, már most eljövendő hivatására készül, amire a nép fogja őt felkenni. Csak azt sajnálja, hogy király nem lehet/hülye dolog ez a népi demokrácia, gondolja olykor/… majd hirtelen elkezdi a várat szétrugdosni.
• Nesze neked, Bizalom!- rikoltja közben diadalittasan.
Látja ezt Robko anyja, aki ott fekszik egy napernyő alatt, és odamegy hozzájuk, hogy rendet tegyen. Megszidja a fiát, és megparancsolja neki, hogy kérjen bocsánatot Petikétől. Majd a kezénél fogva elhúzza onnan Robkót.
• Elnézést, Petike, hogy szétromboltam a Bizalmadat! – fordul vissza Robko, kaján vigyorral az arcán, elmenőben.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
Kép: körkép.sk{iarelatednews articleid=”54628,52802,49819,45527″}
