Csata a Garam alsó folyása mentén fekszik, az egykori Bars vármegye déli határterületén. A régészeti leletek szerint az újkőkortól lakott terület. 1386-ban „Chatha” néven említik először, a máriacsaládi pálos kolostor és a lekéri bencés apátság birtoka volt. 1910-ben 1776, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Lakói a közeli nagybirtokokon napszámosok és mezőgazdasági munkások voltak. Mások szövéssel, kosárfonással foglalkoztak. 1947-ben sok családot áttelepítettek Magyarországra, helyettük szlovákok jöttek.
Ma a falunak katolikus temploma, polgármesteri hivatala, iskolája és óvodája van. Lakosainak száma 1200.
A Fő utca 107-es szám alatt található Tájházat 2009. szeptemberében nyitotta meg a CSEMADOK Csatai Alapszervezete. A
ház fala „vályag”-ból van. Az 1870-es években épült. Antal Piroska, a CSEMADOK Alapszervezetének elnöke és Fehér Anna, a szervezet alelnöke gyűjtötték össze és rendezték el az itt látható tárgyakat. Anna nénit rokoni szálak is fűzik a ház egykori lakóihoz, hiszen az ő nagyszülei laktak itt, Kovács József és felesége, Kovács Anna. A kitelepítéskor el kellett hagyniok a házukat, és helyükbe szlovákok jöttek, akik szerencsére meghagyták az épületet eredeti állapotában.
A tiszta szobát úgy rendezték be, ahogy a nagyszülőknek régen volt. A kemence a konyhából fűthető. A kemencesutba tették a gyerekeket aludni, de napközben, ha valamelyikük rosszalkodott, oda csukták be. A tiszta szobában keveset tartózkodtak. Itt imádkoztak és csak aludni, öltözködni jártak ide. Az ágyon tollúdunyhák, trózsák szalmából, vászonlepedő. A varrógép jelenleg is működőképes. A falon felfüggesztett fényképeken a ház egykori tulajdonosai, Kovács József és Anna. Továbbá a nagyon régi szentképek láthatóak a falon. Ebben a szobában öltötték föl az ünneplő ruhát. Itt láthatóak a régi ingek, hálóingek, fölső ruhák, a különböző színű vastagselyemből készült, díszes ünneplő ruhák női és férfi 
darabok. A falon felfüggesztett esküvői képen megfigyelhető, hogy fekete színű volt a hosszú menyasszonyi ruha. A keményszárú csizmát hátsámfával bélelték ki, hogy ne lapuljon össze se a csizma lábfeje, se a szára. Működőképes rokkákat láthatunk még itt, guzsalyok, orsók, amelyeken a szövésre való fonalat készítették elő. A szekrények tetején lekváros, zsíros, tejes korsók. Van közöttük egy vízhordásra való is, amelynek golyó van a belsejében, hogy megakadályozza az edény aljában az esetleges lerakódást. Az is érdekessége a vizeskancsónak, hogy a fülén lévő nyíláson keresztül ittak belőle, nem a tetején lévő nyíláson keresztül.
A konyhában az asztal, székek, a konyhaszekrény kézi szövésű terítővel leterítve. A terítőkbe belevarrták a készítő monogramját. Falvédők, a vizes sarok: vizeskancsó, kanna, tejesköcsögök. A kemence ajtaja előtt a zsírosbödön.
A konyha egyik sarkában kapott helyet a CSEMADOK-sarok és a másik sarokban egy helyi kézműves, Bajkai Mária sústyából készített alkotásai vannak kiállítva. Itt kézműves foglalkozásokat szerveznek a gyermekek számára.
A „stelázsin” tányérok, tálak és komakas. Ebben vitték a süteményt, a kalácsot a lakodalomba, hétköznap az ételt a határba.
A konyhából nyílik a harmadik helyiség, ahol a különféle munkaeszközöket, munkaruhákat gyűjtötték egybe: ing, gatya, házi szövésű darabok. A működőképes szátva és kellékei, a tiloló, héhő, motolla, a ruhamosó rumpli, amelyet egy fateknőbe állítottak bele, és ehhez dörzsölték a piszkos ruhát. A paskoló szintén a mosás kelléke. Amikor a Garamban mostak, a lócára tették ki a ruhát, és a paskolóval verték. Fateknő, fagereblék, lekvárkeverők, zsírkeverők. Bögrék, tejmérők, tejeskannák, zsajtárok. Tojástartó kosár. A kenyérsütés kellékei: szakajtó, kosár, kenyérdagasztó, kenyeres teknő, szakajtóruhák. Kisebb, nagyobb mozsár mák, dió törésére.
Az udvarról nyílik a pincelejáró. A pince beszakadt, nem látogatható, ezért a lejáratba helyezték el a szőlőfeldolgozás, a bor készítésének, tárolásának kellékeit: szőlőprést, hordót, demizsont, lopótököt.
A padlásföljáró falán egy cséphadaró, amely bab cséplésére szolgált.
A ház udvarán a mezei- és a kerti munkaeszközök: a falon felfüggesztve régi rosták: pattogatott kukorica készítéséhez, de babot is rostáltak benne. További kosarak szénahordásra, és szalmát is hordtak benne az állatok alá, a kertből pedig 
zöldségfélét a főzéshez. A ház mögött az udvaron mezőgazdasági munkaeszközök: a tolikapa, a sorok behorolására, hogy utána könnyebb legyen kis kapával a munka. A lóhúzta tolókapa, a kukorica betöltésére. Az eketaliga, amelyet ló húzott, és a gazda fogta az eke végét. A talajsimító „baronák”. A répaszedő villa, a kapacs répa összeszedésére és kukorica összehúzására. Kézi köszörű kések, ollók élesítésére. A vetőgép ma is működőképes, és magyar gyártmány. Boronát kötöttek utána. Kukoricamorzsoló és -daráló. A rövidszekér, lovat vagy tehenet fogtak be elé, fontos szállítóeszköz volt.
A régi pajta alapjait meghagyták. A pelyvát tartották alatta, a takarmánynak valót, de a pelyvát vályagvetéshez, falazáshoz is használták. Az udvart ékesíti a CSEMADOK-emlékfa, a szervezet megalakulásának 60. évfordulója alkalmából a helyi Oravec János készítette.
Felújították a régi kutat, ez is működűképes. A köcsögfa ma dísze az udvarnak, annak idején ezen szárították a lekvárra, zsírra,
mézre, tejre való köcsögöket. A legutóbb kinti kemencét építettek az udvaron.
A régi fontos munkafolyamatokat is felelevenítik a tájházban egy-egy gyermekcsoport fogadása alkalmával.
Adatközlők:
Antal Piroska, leánykori neve: Pörsök, született: 1946-ban, Léván, római katolikus vallású
Fehér Anna, leánykori neve: Béres, született:1947-ben, Csatán, római katolikus vallású
Felhasznált irodalom:
www.wikipedia.org/wiki/Csata.hu
Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Csata, Évkönyv 50, Csata, 2006
Az érdeklődők Antal Piroskától, a CSEMADOK Csatai Alapszervezetének elnökétől kapnak tájékoztatást a következő telefonszámon: +421 907 797 119
A szerző képriportja ITT>> ketinthető meg.
Nagy Dániel Csilla, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”55851,53305,48261,47868,45984″}
