Október 28-án, 77 éves korában elhunyt a felvidéki kötődésű Kálmán Attila egykori közoktatási államtitkár, a Tatai Református Gimnázium nyugalmazott igazgatója, a Magyarországi Református Egyház zsinatának egykori világi elnöke.
Az 1938. október 22-én született Kálmán Attila 1957-ben a Tanítóképző Főiskolán, 1963-ban a Szegedi Tanárképző Főiskolán szerzett matematika–fizika szakos diplomát, amely mellé 1968-ban egy matematika–ábrázoló geometria szakos oklevelet és doktori fokozatot is szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ekkor már gyakorló tanár volt: 1956-tól 1960-ig a dányi, 1965-ig a kistarcsai általános iskolában tanított, 1968-ig Budapesten, majd 1990-ig a tatai Eötvös József Gimnáziumban volt tanár.
Az 1980-as évek végén fordult a politika felé (bár politikusnak sosem tartotta magát). Az MDF alapító tagja, 1988–1990-ben a tatai szervezet ügyvivője volt, majd 1991 és 1994 között művelődési és közoktatási államtitkárként szerepet vállalt az 1950-es években államosított egyházi iskolák visszaszolgáltatásában és a nemzeti alaptanterv előkészítésében.
1994-ben a Pápai Református Gimnázium igazgatója lett. 2005-ben visszatért Tatára, ahol a pápai iskola kihelyezett, később önállósult intézményét, a Tatai Református Gimnáziumot vezette 2011-ig.
1990-től 2002-ig dunántúli főgondnok, 1997-től hat éven át a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke volt.
A magyar reformátusok, szeretett tanítványai, gyülekezeti közösségei, szolgatársai egész közössége osztozik a család gyászában Kálmán Attila volt dunántúli főgondnok, zsinati világi elnök, a pápai kollégium igazgatója, a tatai gimnázium szervezője halálakor.
A református.hu így emlékezett meg rá: “Kálmán Attila elkötelezettsége, lelkisége, igaz testvériessége sokakat indított nehéz utakat bejárni, egyházunk számára társadalmi jelenlétet, befolyást találni. Színjózan keresztyénsége pedig sokakat megóvott szalmaláng hevületektől. Ha kérdezik, milyennek kellene egy 21. századi magyar református értelmiséginek lennie, nem tolakodna előre magát mutogatva, de körbetekintve mindegyre őt találnánk meg. Hálával teszünk tanúságot arról, hogy keze munkáját maradandóvá tette az Úr. A boldog feltámadás reménye alatt” – írta Bogárdi Szabó István.
Temetéséről később intézkednek.
Felvidék.ma
