56837

A csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskolában október 12-16-a között valósult meg a 11. Kóczán Mór Napok rendezvénysorozata. Ennek az egyik leglátványosabb eseménye volt, amikor múzeumnak rendezték be az osztályokat.

A Kóczán Mór Alapiskola 2005. október 1-jén vette fel az olimpiai bajnok, Kóczán Mór nevét, majd a híres gerelyhajító tiszteletére minden évben sportnapot rendeztek, amely csakhamar egész hetes programsorozattá nőtte ki magát. Ma már a Kóczán Mór Napok egy vidám és önfeledt hetet jelent az iskolában, hétfőtől péntekig otthon maradnak a tanulók könyvei, füzetei és iskolatáskái.
Idén második alkalommal nem csak délutánra, hanem délelőttre is olyan programokat szerveztek a diákoknak, ahol a megszokott óramenetektől eltérő foglalkozásokon szerezhettek maguknak új élményeket, ismereteket.

Rögtön a hétfő délelőtt, október 12-én egészen különleges programot kínált az alsó tagozat tanulóinak. Otthonról hozott régi tárgyakkal múzeumnak kellett berendezniük az osztályukat, majd megszervezni egymás között a tárlatvezetést. Mivel a legtöbb heti program egyben osztályok közötti verseny is, először a zsűri tagjai tekintették meg a kiállítást, majd az utolsó órában a tanulók végiglátogatták egymás múzeumát.

Majdnem mindenki hozott otthonról valami régiséget, ráadásul igazi kincsek tárultak a kíváncsi szemlélődők elé. Akadt köztük százéves könyv, patkó, kenyérsütő lapát, lámpás, retrós játékok (járóbaba, Pinokkió, teddy bear mackó, porcelánfejű baba), sok szép konyhai eszköz, ezüst zsebóra, kézi rokka, fénykép 1880-ból, régi bakelit lemezek, tankönyvek.
Igazi kuriózumnak számított például egy 1868-as Károlyi Biblia, nemkülönben lenyűgözőek voltak a hímzett martosi terítők a XIX. század elejéről, a lószerszámok és hám a XIX. század 20-as éveiből, az első világháborús katonai trombita, a második világháborús katonai kulacsok, egy 1919-ből származó naptár, a porcelánok az 1940-es évekből, petróleumlámpák, a régi érmék vagy éppen a dédi imakönyve.

Eljött az egyik negyedikes tanuló, Vörös Bence nagypapája, Vörös Zoli bácsi és elhozta az elsős bizonyítványát. Sokat mesélt a régi időkről, iskoláról, életről, tanítókról. A gyerekek tátott szájjal hallgatták, sokat kérdeztek.
Köszönet jár a szülőknek, hogy a sok rejtett kincset az iskola rendelkezésére bocsátották. Felejthetetlen élmény volt ez a tanulóknak, pedagógusoknak egyaránt.

Z. Németh István, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”56823″}
A szerző felvételei Képgalériánkban ITT tekinthetők meg.