Hogy az újságíró nem volt Pongrácz korában sem könnyű helyzetben, azt maga publicistánk is hangsúlyozza.
Esztergomi lapszerkesztői tevékenysége kapcsán jegyezte fel későbbi visszaemlékezéseiben az alábbiakat: „… diplomáciai tudománnyal kellett bírni egy esztergomi lap kiadójának, mert ha az szorosan egyházivá válik, tán fennállhat, de nem lesz olvasva a világi közönség által. Ha hivatalossá válik, azon időben elfordul attól a polgári és a földbirtokos független osztály, sőt a hazafias érzelmű klérus is. Ha pedig kizárólag ellenzéki lap lesz, már t.i. a mennyire ez időben lehetett: ellenségévé teszi a megyei és városi tisztviselőket, a remélhető előfizetőket”./15/
Pongrácz útirajz- és helytörténeti íróként, Hont krónikásaként is sokat letett szellemi asztalunkra. Szeretett utazni, kedvelte a természetet, csodálta a szebbnél szebb tájakat. Útjai során felfedezte a műemlékeket, de meglátta az embert is. Már a fentebb bemutatott Honti Literatúrai-Füzérben is közölt részleteket a korábban írt útinaplójából. Ebben bemutatja Vácot, Romhányt s az Ipoly völgyét; ír Drégelyről, Ipolyságról, Selmecbányáról és Trencsényfürdőről.
1845-ben Pesten megjelent a szerző Magyar útiképek című munkája, melynek bevezetőjében Pongrácz így vall természetszeretetéről: „Az emberiség ott van ma is, hol volt hatezer év előtt, s benne országok és népek föl- és letünnek, mint habok a tenger szinén. Egy idő óta illyféle eszméktül gyötörve a társasági életet egy időre elhagyni szivesen ohajtottam, a természethez fordulandó: mert szivünk fájdalmában végre is a természethez folyamodik, hol nyugalmát föllelhetni véli./…/ Örült lelkem látására e helynek, s érezni kezdém a magány élveit, mihez még falun is olly ritkán juthatni. De itt nem volt szomszéd ház, nem közbirtokos vagy unalmas rokon, kitül minduntalan félnem kelleték, hogy elrablandják életem legkéjesb – a magány – élvezetét. Többet éltem itt egy óra alatt, mint társaságban egy év alatt, hol lelkem többnyire retteg gondolni is; mintegy gyilkostul félvén: mert a léleknek, épen ugy mint a testnek, megvannak a maga gyilkosai, kik által vajmi sok eszme temettetik a sírba”. /16 / Hála József hívta fel a figyelmet az útirajzokban tükröződő „szociális érzékenységre”.
Ugyancsak Hála József említi egyik dolgozatában, hogy Pongrácz ´”útleírásaiban több néprajzi megfigyelést is rögzített”./17/ Írt például Revuca (Liptó megye) szénagazdálkodásáról és parasztházairól, a Rajeci-völgy (Trencsén megye) lakóinak építkezéséről és táplálkozásáról; megemlített egy Komáromról szóló népdalt; a Bakonyon átutazva megfigyelte a férfiak viseletét, a kocsmai feliratokat; Simonyiban (Vas megye) felfigyelt a zászlós temetkezésre, Ikerváron (Vas megye) a parasztházak tüzelőberendezésére; Kőszegen lejegyezte a lakóházak ablakait, a gulyások és kondások hangszereit. /18/ Mi most a Rajeci-völgyi megfigyeléseiből tesszünk közzé egy részletet: „A föld népe itt igen szegény és szellemileg mintegy eltompult. Száz lépésnyire köszönti a pálinka-italtul anyagilag is elbutult szegény trencsíni tót többnyire aristocrata urát. Ruházatjok épen olly nyomoru, mint házaik: kormos, piszkos, rongyos. Lakjaik mind fábul vannak építve s füsttől elborítva, melly a szoba ablakán tolakodik ki, nem levén kürtő azokon.” /19/
Fontos kultúrtörténeti adalékokat tartalmaz a Vázlata a hontmegyei kaszinó 50 éves történetének című munkája (Budapest, 1886). A történelmi Magyarország legrégibb vidéki kaszinóinak egyike ugyanis jelentős szerepet töltött be az Ipoly mente művelődéstörténetében.
Ugyancsak fontos megye- és kortörténeti dokumentum a Kivonatok Hontmegye 1848-49. és 1860-61. jegyzőkönyveiből című kiadvány, melynek I. füzete Selmecbányán jelent meg 1890-ben, a II. pedig Ipolyságon 1891-ben. S bár, mint a szerző maga említi, a megye teljes történelmét szerette volna egykor megírni, erejéből csak ennyi tellett. Ám így is nagy szolgálatot tett az utókornak, hisz helytörténeti szempontból igen jelentős ez a munka is.
Halála előtt egy évvel, 1898-ban adta ki Pongrácz Budapesten a Szemelvények egy régi táblabírónak hátrahagyott dolgozataiból című munkáját. A gyűjtemény elsősorban helytörténeti szempontból tartalmaz értékes adalékokat, eredeti írásokat; de vannak a kötetben olyan munkák is, melyek egyetemes kultúrtörténeti forrásértékkel bírnak. Értékes visszaemlékezéseket tesz közzé például Vasvári Pál halálára vonatkozólag, vagy Görgey Pestről való távozásáról, illetve ipolysági tartózkodásáról. De figyelemkeltő a Petőfi-emlék Hontban című munka is, melyben a nagy költő sokáig ismeretlen, a Szalatnya-fürdőn tett látogatásáról olvashatunk. Petőfi Jókaival járt itt, Tésáról jöttek ide, ahol Boronkay Lajos vendégei voltak.
Jegyzetek
15 Pongrácz Lajos: Szemelvények egy régi táblabírónak hátrahagyott dolgozataiból. Budapest, 1898: 35. p.
16 Pongrácz Lajos: Magyar utiképek. Pest, 1845:73-74. p.
17 Hála J. – Katona I., 1993:42. p.
18 Pongrácz L., 1845:12. p.
19 Pongrácz L., 1845:113. p.
Csáky Károly, Felvidék.ma
A felvételek, illetve reprodukciók Csáky Károly munkái
{iarelatednews articleid=”56394,56316″}
