A Bodrogközi Magyar Közösség Házában egy újabb estét töltöttek el a művelődés és közösségépítés jegyében. A Lorántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás „A nemzeti kisebbségek jogainak alkalmazása a mindennapi életben” címmel rendezett szemináriumsorozatot december 4-én.
Az előadót és a jelenlévőket Pásztor István, a programot szervező társulás elnöke köszöntötte.
A vitaindító szakmai előadást dr. Szabó Dušan jogtanácsadó tartotta. Előadásának „A szlovákiai magyarság perspektívái” címet adta. A nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogainak alkalmazása során felmerülő gyakorlati kérdéseket boncolgatta.
Elsősorban a büntetőjog alkalmazása közben jelentkező specifikus problémákra mutatott rá. Elmondta, hogy a törvényben előírtak betartásához kevés a meglévő 48 tolmács és a 84 szakfordító. Ténylegesen valós vagy illuzórikus nyelvhasználati jogról van ilyen esetben szó? – tette fel a kérdést az előadó.
2014-ben Szlovákiában 50111 személy ellen folyt büntetőeljárás, ez, ha a magyarok lélekszámát vesszük alapul, 4234 eljárást jelent. Ennyi ügyet nem lehet csak 132 tolmács segítségével megoldani.
Az egyik lelkes hozzászóló a közönség soraiból a témát kiszélesítve, Csóti Györgynek, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatójának, az idei kassai Kazinczy Napokon elmondott beszédéből idézve emlékeztetett arra: hogy a nyelvében él a nemzet. Már a reformkor nagyjai is tisztában voltak ezzel az igazsággal, különösen Kazinczy Ferenc és Széchenyi István. Nemcsak felismerték és kimondták, hanem tettek is érte. A mai Magyarország határain kívül, a 95 évvel ezelőtt igazságtalanul elcsatolt területeken élő magyar nemzetrészek számára a 21. század elején is a megmaradás alapvető feltétele az anyanyelv használata a születéstől a halálig, az élet minden területén. Szlovákiában ellentmondásos az anyanyelvhasználat kérdése.
A szlovák alkotmány, mely egyébként a területén élő őshonos magyarságot másodrendű állampolgárként definiálja, eléggé megengedő a nyelvhasználat kérdésében. A végrehajtást azonban külön törvény hatáskörébe utalja, amely viszont kegyetlenül kirekesztő. Ami viszont még ennél is szomorúbb, azt a kevés engedményt sem lehet hasznosítani a gyakorlatban, amit e jogszabály lehetővé tenne. A szlovák politikai és társadalmi élet vezetői, sokszor a civilekkel karöltve, folyamatosan gátolják az anyanyelv törvényes használatát is, arcátlan büntetésektől sem visszariadva. Ha ehhez hozzá vesszük a kettős állampolgárság kérdésében kialakult, a demokratikus világban példátlan helyzetet, akkor megállapíthatjuk, hogy a szlovák kisebbségpolitika brutálisan diszkriminatív – fejezte be Csóti szavaival a felszólaló.
Vitában felmerült még az online szakszótárak hiánya, ami napjainkban nagymértékben segíthetné a szomszédos országok gazdasági kapcsolódását és együttműködését. Elengedhetetlen a XXI. században a gyors és naprakész kommunikáció, pontos fogalom meghatározás, az üzleti, jogi és társadalmi változásokat aktívan követő segítőeszköz. Ez nem csak nyelvi kérdés, hanem kőkemény gazdasági stratégia is – vélte egy másik hozzászóló.
Az anyanyelvhasználat aktuális gondjait feszegetve előkerült a somorjai Deichmann-ügy. „Itt is beigazolódott, hogy annyi jogunk van, amennyit érvényesíteni tudunk magunknak, legyünk bátrak, merjünk magyarnak lenni”– zárta be az estét Pásztor István.
Szegedy László, Felvidék.ma
Fotók: Horváth Károly {iarelatednews articleid=”57928,57873″}