58442

Új bemutatóval búcsúzott az évtől december 27-én a komáromi székhelyű Teátrum színházi polgári társulás: a Tiszti pavilon dísztermében Görgey Gábor két részes drámáját láthattuk, melyet a szerző dédnagyapjáról, Görgey Artúr tábornokról, az 1848-49-es szabadságharc legendás hadvezéréről írt.

A nyolc szereplős alkotás egyetlen, máig izgalmas téma köré épül: áruló volt-e ez a józan gondolkodású, a hazáját forrón szerető katona, amikor úgy döntött, hogy a leteszi a fegyvert Világosnál? Az addig egyetlen csatát sem vesztő Görgey úgy vélte, a túlerővel szemben, az osztrákok segítségére érkezett cári seregek ellenében nincs esélye, s ha vállalja a harcot, több ezer hűséges honvédje eshet fölöslegesen áldozatul.

A kérdés ma is megosztja a magyarságot, holott tények sora igazolja, hogy Görgey nem volt áruló, sőt: hősnek tekinthető. A bemutató a Teátrum tizenöt éves történetében is különlegesen izgalmas eseménynek számított, bár erről csak a beavatottak tudhattak: a címszereplő Dráfi Mátyás ugyanis júniusi súlyos műtéte után először lépett színpadra, és kérdéses volt, hogy fizikai állapota, s az izgalommal párosuló lelki teher képessé teszi-e a tőle megszokott kiváló teljesítményre? (Ráadásul ő volt a darab rendezője is.)

És volt még egy – nem is apró – izgalomforrás: sikerül-e a filmbetétek, zenei effektusok, hangok és fények műszaki “vezérlését” összhangba hozni a színen pergő, “élő” jelenetekkel? A Görgey színre vitele úgy történt ugyanis, hogy a nyolc szereplő közül csupán három – Görgey Artúr (Dráfi Mátyás), Joskó, veterán huszár (Miskovics László), és Terka, házvezetőnő (Molnár Xénia) volt látható hús-vér mivoltában a színpadon, míg az Anya (Kolti Helga), Perczel Mór (Tóth Károly), Andrássy Norbert (Nagy András), Széchenyi István (Szabó Viktor) és Kossuth Lajos (Jakubecz László) “álomképekben”, felvételről kapcsolódott az eseményekhez.

A szakemberek dolga lesz majd, hogy megítéljék, milyen értékeket hordoz ez az új bemutató, hiszen én a Teátrum tagjaként nem vállalhatom a (feltételezett) részrehajlás gyanúját. Annyit azonban tiszta lelkiismerettel leírhatok, hogy olvasatomban – és ezt igazolta a közönség tapsa is – egyenletesen jó színészi teljesítmények, átgondolt, újszerű, bár a Teátrum esetében már sikerrel alkalmazott – rendezői felfogásban előadott, élményt nyújtó előadás a Görgey. Kiválóan megírt szerepek, fokozatosan kibontakozó, érdekfeszítő dráma a nyersanyag is, Görgey Gábor alkotása, aki nyolcvan esztendősen kezdte írni a darabot, hogy letegye névjegyét a Kossuth-Görgey vitában.

Kívánatos lenne, hogy ez a darab bejárja a Felvidéket, s megnézné azt sok-sok fiatal is. Segítségével nemcsak tisztábban láthatnánk korunk fényében saját történelmünk egy meghatározó korszakát, hanem számos párhuzamot fedezhetnénk fel a mai, káoszba süllyedt Európa és a világ eseményei között is.

(A filmbetétek rendezője Molnár Csaba volt, aki 2014-ben szerezte képesítését a Pozsonyi Filmművészeti Egyetemen. Fényképezte: Dömötör Ede, hangmérnök: Stanislav Králik, zenei munkatárs: Zakor Sándor, műszaki munkatárs: D. Szabómihály Borbála.)
Az előadás létrejöttét a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala támogatta.

2016. május 21-én lesz Görgey Artúr tábornok halálának századik évfordulója. A szabadságharc fővezére 1916-ban azon a napon halt meg, amely Budavár általa történt visszafoglalásának 67. évfordulójára esett. A Teátrum Görgey halálának századik évfordulója alkalmából ünnepi előadáson tiszteleg a hadvezér emléke előtt.

Batta György, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”57564,53317,51957,51879,51827,50325″}