994 nővér és szülésznő felmondása érvényes a mai napon. A november végi akció mintha kihunyt volna.
Hat szlovákiai kórház – az eperjesi, poprádi, zsolnai, nagyszombati, bajmóci és kassai – így tiltakozó alkalmazottai közül a TASR közleménye szerint tizennégyen vonták vissza felmondásukat. Az érintett kórházak már közzétették álláshirdetéseiket, van, ahol már néhány új jelentkező is akadt. Vészforgatókönyvek készülnek. Úgy tűnik, az egészségügyi nővérek ez a bérkövetelése sem lesz sikeres. Be kell majd érniük azzal, amit a nekik nem tetsző törvény lehetővé tesz számukra.
A nővérszakszervezet visszafogottan bizakodó. Elnökük, Monika Kavecká nem tud arról, hogy felmondásokat vontak vissza, azt állítja: további tömeges felmondás-áradat várható. Ő maga nincs a felmondást benyújtók között. Nincs ott, mert jelenleg nem nővéri munkát végez, Kenyered (Kunerad) polgármestereként közérdekű tisztsége okán hosszú távra szünetelteti „civil” tevékenységét. Ha polgármesteri tisztségétől megválna, a hatályos jogszabályok értelmében a korábbi munkahelyére térhetne vissza. (A felmondással ettől a lehetőségtől esne el.) A tiltakozások másik vezető szereplője, Iveta Lazorová sem nyújtott be felmondást, ő hivatásos elnöke a nővéri kamarának.
Hogy ezek a tények most a nyilvánosság elé kerültek, része a kormányzat és az egészségügyi nővérek közti harcnak. Hiába mondott le Monika Kavecká arról a szándékáról, hogy elinduljon a parlamenti választáson (függetlenként, az OĽaNO listáján), a tiltakozásra a miniszter által rásütött politikai tőkekovácsolás billogát igyekszik fenntartani a hatalom, de az érintett kórházak vezetése is. Viliam Čislák egyelőre semmi szín alatt nem hajlandó még csak megígérni sem, hogy távlatilag úgy módosítja a bérezési törvényt, ahogyan a nővérek (meg a többi egészségügyi szakdolgozó) szeretnék. Nem lesz általános, minden munkabeosztásra és minden egészségügyi intézményre vonatkozó béremelés. Eldőlt, hogy a bérek fejlesztésére 55 millió euró van, s ennél többet nem fognak kapni a kórházak ilyen célra. Életpályamodelljük sem lesz, vagyis: a ledolgozott éveik – gyakorlatuk – függvényében pluszjuttatásra nem lesznek jogosultak, be kell érniük az ún. valorizációval. Akinek ez nem tetszik, az mehet – ez most a szemközti oldal álláspontja.
Čislák egyelőre nyeregben érezheti magát. Több okból is. A nővérek korábbi bértörvényét elmeszelő alkotmánybírósági határozat szerint az állam nem írhat elő bérezési kötelességet a magán egészségügyi szolgáltatóknak, vagyis: általános érvényű jogszabályt ilyen vonatkozásban a parlament nem hozhat meg. Ellenérdekeltek a magánorvosok is (nekik kéne kigazdálkodniuk a béremelést); és a társadalmi légkör sem kedvez túlságosan ennek az elnőiesedett ágazatnak. Továbbra sem zavarja a közvéleményt, ha a nők által végzett munkát – a teljesítménytől és annak minőségétől függetlenül – eleve leértékelik, rosszul fizetik. Még a nők zöme is természetes állapotnak tekinti.
A harminc-negyven évvel ezelőtti helyzettől csak annyiban különbözik a mai, hogy hangosan már egyre kevesebben mondják ki: egy nő ne követelőzzön, örüljön, hogy dolgozhat. Ez bele van kódolva társadalmainkba és sajnos, tovább is örökítjük ezt a szemléletet az új nemzedékeknek (igaz, most már a szabadpiaci profitmaximalizálás jegyében). És hát: most már nem énekli bele a világba senki, hogy „a nő a világ négere”…
ngyr, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”57774,57752,57700,57086,56479,55240,54198,53700″}
