58406

Az alig 52 választójoggal bíró hontfüzesgyarmati egyházközségnek a 2015-ös évben részben megújult az 1784-ben épült templomának külső fala.

A hontfüzesgyarmati egyházközség a nagy múltú, mára kis gyülekezetté átformálódott közösségek közé tartozik. Míg a 20. század elején közel 900 tagja volt a gyülekezetnek, ma alig haladja meg az 50-et. Ennek sok oka van: az I. és II. világháború eseményei és veszteségei, a Garam menti „rossz szokás”, az egykézés. Az 1947-es kitelepítés pedig végképp rányomta bélyegét a református egyházközségekre és a magyarságra, így a hontfüzesgyarmatira is, de az urbanizáció, Léva közelsége is megtette a nem kívánt hatását.

Az egyházi épületek – templom és parókia – azonban megmaradtak. Míg korábban nem volt gond egy ekkora templomot, parókiát és iskolát felépíteni és fenntartani, az most nem kis fejtörést okoz a helyieknek. A megóvása, rendbetartás és rekonstrukció sok áldozattal jár.

A templom 1781-1784 között épült fel Német Ferenc esperes-lelkész vezetésével klasszicista stílusban, a parókia ugyancsak a múlt dicsőségét hirdeti. A községben a református egyházközösségben hangzik már csak magyar szó. Ezért ez a templom olyan mint egy bástya, amely helyet ad és védelmet nyújt, ezért kiemelten fontos, hogy a lehetőségekhez mérten rendben legyen és betölthesse küldetését.

Ez a megóvás, felújítás pedig fokozatosan valósul meg az elkötelezett hívők által. Az elmúlt években sor került a templom belső terének felújítására, a süllyedő falak injektálására, a templomtető felújítására, továbbá a bejárati ajtók és öt templomablak cseréjére. 2012-ben sikerült a parókia fürdőszobájának teljes rekonstrukciójára. Az elmúlt két évben pedig megtörtént a parókia nyílászáróinak, ablakainak a cseréje. Az egyházközség az elvégzett munkálatokat részben saját forrásaiból, alapítványi (Bethlen Gábor Alap Zrt.) és a Zsinati Elnökség támogatásaiból fedezte.

Most pedig a külső rész került napirendre. Az egyházközség a vakolatot már évekkel ezelőtt tervezte felújítani, ám eddig nem nyílt rá lehetőség. Ámde egyrészt az elvégzett külső munkálatoknak (injektálás), másrészt pedig az időjárás kedvezőtlen hatásainak köszönhetően egyre sürgetőbbé, és szükségessé vált a templom külső vakolatának megújítása is. Ez ügyben már 2005-ben fordult anyagi támogatásért az egyházközség a Zsinati Elnökség felé. Viszont mire a segély megérkezett 2010-ben, addigra a tető állapota annyira megromlott, hogy halaszthatatlanná vált annak felújítása. Ami miatt a templom külsejének renoválása elmaradt.

A templom vakolatának és falainak állapota azóta is csak rosszabbodott. A faltól levált és lehullott vakolat miatt, de a homokkőtől is, amiből épült a templom, kezdett omlani, sőt a köveket összekötő fugaanyag is kezdett kihullani. Félő volt, hogy így az épület fala lassan meggyengül. A torony falán voltak olyan részek, melyek veszélyessé váltak, annyira, hogy sokszor a viharos szél, vagy egy zápor is elegendő lett volna ahhoz, hogy a vakolat leváljon.
A mihamarabbi beavatkozás érdekében az egyházközség vezetőség úgy döntött, hogy a szükséges munkálatok elkezdődnek még akkor is, ha egyszerre nem lesz elvégezve a teljes felújítás.

Az elképzelés szerint a hangsúly nem szépségére, azaz az esztétikára, hanem a falak, kövek megóvására irányult. A presbitérium határozata szerint a templom falainak megerősítését – még ha szakaszosan is – hasonló módszerrel lesz elvégezve, mint amilyennel 2004-ben erősítették meg a süllyedő falrészt.

A nyári kánikulák miatt a munkálatok ősszel kezdődtek el. Sikerült először a templom legrosszabb állapotban levő részéit felújítani: a templom hátsó, keleti és a déli oldalát, valamint a torony hátsó, keleti alsó részét. A kövek újból lettek fugázva, erős cementes védőréteget kaptak, és ahol szükség volt, ott injektálás történt. Így a templom külsőben egyedivé vált.

A költségek csökkentése érdekében – a kivitelező beleegyezésével – a gyülekezet tagjai több alkalommal önkéntes munkával segédkeztek be a felújításba. A férfiak leverték az öreg vakolatot, elhordták a törmeléket, és bebiztosították az állásokat. Az asszonyok pedig gondoskodtak az ebédről és a frissítőkről.

A költségek közel nyolcezer eurót tettek ki. A kiadások fedezéséhez a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Közalapjának egyházépítői kerete négyezer euróval járult hozzá. A maradék összeget pedig a gyülekezet tagjai és jóakarók teremtették elő. A templom teljes felújításáért azonban még bőven van mit tenni.

Nagy szükség lenne még a templom nyugati oldalának és a toronynak a megújítására. A további célok közé tartozik az ablakok körülötti és a tető alatti díszítést felújítása, amitől valóban egyedivé és széppé is válhatna a templom. Tervbe van véve a megmaradt öt ablak cseréje és a toronyban lévő ablakokat is újakkal kellene pótolni.
De hátra van a toronysüveg és a tornyon levő homlokzatpárkányok felújítása is. Ennek oka a toronysüveg északkeleti oldalán levő rés, ami miatt a torony beázik, károsodik a falazott része és a harangokat tartó fakonstrukció is. A toronysüveg felújításával megvédhető lenne a torony épülete és a benne levő fakonstrukció a nagyobb károsodástól. A felújításra azonban ismét jelentős kiadást igényel, amelyre újból szükség van az anyagiak előteremtésére. Így a munkálatokat ezzel még koránt sem fejeződtek be. – számolt be a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház honlapjának az eddigi munkálatokról és az elvégzésre váró feladatokról Csernyíkné Tóth Magdolna lelkipásztor.

A reformata.sk nyomán Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”58141,57949,57566,57098,54503,53805,54502,53459,52539″}