58640x

Szinte hihetetlen, de január 8-án ünnepelte 85. születésnapját a felvidéki magyar kulturális közélet örökmozgója, Takács András néptáncgyűjtő, koreográfus. Kamaszkorában Sajótibáról (ma Lekenyéhez tartozik) származott el Pozsonyba, ahol a legendás Népes egyik alapítója volt, de ma is alig van olyan pozsonyi és sok más felvidéki rendezvény, ahol ne találkoznánk vele.

A II. világháború után se szülőföldje, se szülőháza, se állampolgársága, se magyar iskolája nem volt, Magyarországra szökdösött, ha tanulni akart. 1947 februárjában Miskolcra került, ott népi kollégistaként csöppent a néptáncba és a néprajzba, amely egy életre eldöntötte a sorsát.1950-től ő is a komáromi magyar gimnáziumban tanult, 1952-ben a pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium esti tagozatán érettségizett, 1966-ban Nyitrán levelező tagozaton magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett és ugyanott doktorált 1986-ban.

A Szlovák Állami Népművészeti Együttes táncosa, a Csemadok KB szakelőadója, egyidejűleg részt vett a csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, a Népes megalapításában. A tánckar művészeti vezetője és koreográfusa, majd a Szlovákiai Népművészeti Alkotások Központi Háza magyar néptánc-szakelőadója. 1995 és 1996 között az Ifjú Szivek igazgatója volt.

Az öntevékeny szlovákiai magyar táncmozgalom egyik megalapozójaként tartjuk őt számon, s Ág Tiborral és később Szíjjártó Jenővel olyan magyar népzenei és táncmozgalmat indítottak el, amelynek az egész csehszlovákiai magyarságra való kisugárzó hatását a szervezet beszüntetésével sem lehetett már megakadályozni. Már komáromi éveitől kezdve magyar néptáncgyűjtő körutakra indult Ág Tiborral közösen. A Népes rövid életű, de annál jelentősebb történetét önálló kötetben is feldolgozta, amely 2004-ben jelent meg Dunaszerdahelyen. De több más hiánypótló kötete is kiadásra került, így Fügedi Jánossal összegyűjtötte a Gömöri népi táncokat, később Jóka hagyományos táncait, Martin Györggyel a mátyusföldi népi táncokat, Ág Tibor közreműködésével Borzova, Szilice és Magyarbőd táncait, míg Koncsol László utószavával a csallóközi táncokat.

2007-ben jelent meg az országos népművészeti fesztiválok ötven évét feldolgozó kötete, míg regényes életét 2010-ben írta meg (A legkisebb fiú vándorlásai: a felvidéki magyar kulturális életről, folklórról, népi tánckultúráról egy élet tükrében című kötetében. „Egy nép, és főleg egy nemzeti kisebbség fennmaradásának egyik feltétele a hagyományaihoz, kultúrájához való ragaszkodás. Takács András felvállalt egy nagyon igényes feladatot, a hagyományőrzést – bátran nevezhetjük akár küldetésnek is – hogy kultúránkhoz ne csak ragaszkodhassunk, de gyarapíthassuk, ápolhassuk azt” – mondta róla egy alkalommal Zsidek Veronika, a Csemadok Pozsonyligeti Alapszervezetének elnöke. Takács András főbb művei közé tartozik a Mátyusföldi népi táncok, Gömöri népi táncok, és a Legkisebb fiú vándorlásai című kötet. Több kitüntetés, díj birtokosa. 70. születésnapján a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjével tüntették ki, 75. születésnapján neki ítélték a Pro Probitate – A Helytállásért Díjat, míg 80. születésnapján megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.
85 év túlzsúfolt élet egy lassú pusztulásra ítélt közösség szolgálatában. Bandi bácsi, az Isten éltessen még sokáig, s várjuk az újabb összefoglaló munkákat, mert az utókor hajlamos a felejtésre, s múlt híján a jövő közössége gyorsan végleges eltűnésre ítélődik.

Juhász Dósa János, gomorilap.sk, Felvidék.ma 
Fotó: gomorilap.sk {iarelatednews articleid=”56489,54787,53039,50913,49526,48399,43246″}