58534

Nem a kötelező migránskvóták miatt kellene pereskednie Robert Ficónak az Európai Unióval, hanem a Nord Stream 2 projekt miatt, nyilatkozta Ján Fígeľ, a KDH elnöke, Szlovákia volt uniós főtárgyalója és első biztosa a TASR hírügynökségnek.

Hogy miért? Mert a kvótaper feleslegesen gyengíti Szlovákia uniós pozícióit, viszont a Nord Stream 2-per indokolt lenne, mert az új gázvezeték megépítése jelentős és hosszú távú gazdasági károkat okoz az országnak. Vazil Hudák gazdasági miniszter a Balti-tenger alatti, Oroszország és Németország közötti második csővezeték megépítését potenciális fenyegetésnek nevezte, mely abból fakad, hogy ha az orosz gázt nem Ukrajnán és Szlovákián át szállítják a jövőben, Szlovákia évi 400 millió euró nyereségtől esik el. Ráadásul az ország a fontos energetikai szereplői pozícióját is elveszíti. Gázhiány ugyan nem fenyeget, mert Szlovákia össze van kapcsolva több európai elosztóközponttal, a tranzitból származó bevétel-kiesés azonban jelentős lenne.

Fígeľ arra nem tért ki, a Nord Strem 2 – pernek mi lehetne a jogalapja. Volt ebben az ügyben egy-két felszisszenés a közelmúltban, ami a kelet-közép-európai térség érdekeinek figyelmen kívül hagyását kifogásolta, és érkezett rá egy-két halovány válasz is német oldalról, mely azt fejtegette, két cég gazdasági ügyletébe nem avatkozhat be a kormány. Az unió energiaügyi biztosa, Maroš Šefčovič sem fogadta kitörő örömmel a német-orosz gázmegállapodást, vizsgálat indításáról azonban nem gondolkodik az unió kormánya. Elnézve azonban, hogy a nagy közös uniós stratégiai gázprojektek, a Nabucco és a Déli Áramlat hogyan végezték, ezen nem is csodálkozhatunk.

2010 táján az MKP akkori EP-képviselője, Mészáros Alajos írta bizottsági munkájáról szóló egyik ismertetőjében, mi indokolta az Északi Áramlat megszületését. „2006. és 2009. január 1-jén Oroszország elzárta az Ukrajnába irányuló gázvezetékek csapjait a kétoldalú árvita miatt, komoly gazdasági kárt okozva a csaknem teljesen tőle függő országoknak, különösképpen Szlovákiának. A gázvitákból eredő problémák kiküszöbölése érdekében Oroszország kezdeményezte az 1198 km-es Északi Áramlat gázvezeték megépítését. Ez Oroszországot Németországgal köti össze a Balti-tenger alatt, részvényesei 51 %-os többségi tulajdonnal az orosz Gazprom, a maradék pedig a német BASF, valamint E.ON és a holland Gasunie vállalatoké. A terv régi, a felek azonban csak 2005-ben kötöttek róla keretmegállapodást, amely 2006 óta viseli hivatalosan az Északi Áramlat nevet.

Az EU „zászlóshajójaként” is emlegetett legnagyobb projekt azonban a Nabucco gázvezeték marad, mely 2002 februárjában indult az EU, az Európai Bizottság és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) kezdeményezésével. Középpontjában az osztrák, magyar, bolgár, román és török együttműködés áll, fő célja a földgázforrások diverzifikálása. A lehetséges szállító államok listáján Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Kazahsztán, Irán, Irak és Egyiptom szerepelnek. Hossza kb. 3300 km, megépítése 7,9 milliárd euróba kerül. Részvényesei az osztrák OMV, a magyar MOL, a román Transgaz, a bolgár Bulgargaz, a török BOTAŞ és a német RWE.

A Nabucco konkurense, a Déli Áramlat, amelynek tervét 2007 júniusában jelentették be, orosz kezdeményezés. Moszkva célja Ukrajna kikerülése és a Nabucco projekt esetleges megtorpedózása volt. Erre utal, hogy Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Kazahsztán potenciális gázkitermelésének jelentős részére kötött hosszú távú vételi szerződést Moszkva. Az EU szempontjából a Déli Áramlat új forrást nem jelent, de új ellátó hálózatot igen. Orosz, olasz, bolgár, magyar és görög együttműködésen alapulna, megépítése sokkal költségesebb, mint a Nabuccóé, akár 20 milliárd euró is lehet. Részvényese 50 %-ban az orosz Gazprom, 50 %-ban pedig az olasz ENI.”

Nos, ma már tudjuk: az EU kiszállt a Nabuccóból, a Déli Áramlatot ott akadályozta, ahol csak tudta, helyettük megépült az Északi Áramlat 1 és készül a 2 is. Egyes kelet-közép-európai vezetékhálózatokat közben összekapcsoltak, a gázszállítás szempontjából kétirányúsítottak, hogy Nyugat-Európából is érkezhessen orosz gáz a térség országaiba, illetve az orosz gáz nélkül maradó Ukrajna nyugati ellátása is lehetővé váljon. Ha az ukrajnai piacszerzés bekövetkezik, Szlovákiának van esélye arra, hogy az ukrán tranzitból némiképp pótolja azt a nyereséget, amitől az Északi Áramlat miatt elesik, így megtalálhatja a maga érdekeit az esetleges új képződményben is.

S ha már pert emleget Fígeľ: perelni talán a Nabucco-projekt elmeszelése miatt kellett volna, hiszen az volt az EU egyetlen nagy közös, 21. századi stratégiai projektje a gázellátás biztonságának megteremtése érdekében.

Míg szűkebb érdekek közbe nem szóltak…

-ngyr-, Felvidék.ma