59065

Az MKP választási listáját tovább böngészve a Felvidék.ma olvasói számára ismerős névvel találkozunk a 115. helyen. Csonka Ákos hírportálunk egyik szerkesztője, írásait rendszeresen olvashatjuk. A pedagógus végzettségű, ambiciózus fiatalember Zselízen él és a Via Nova ICs – Nemzetpolitikai Kabinetjének megbízott vezetője. Gyerekkori benyomásairól, elkötelezettségéről, politikai nézeteiről beszélgettünk.

– Mióta érdekel a politika?
Mindig is foglalkoztatott a politika, már fiatalként is előszeretettel hallgattam a felnőtteket, amikor ilyen komoly témákról beszélgettek. Tisztán emlékszem, hogy alig vártam, hogy betölthessen a 18-at, hogy elmehessek szavazni.

2009-ben kerültem kapcsolatba a Via Novával, aminek tevékenysége nagyon megtetszett, és aktívan belevetettem magam. Alig egy évvel később felkértek, hogy az önkormányzati választásokon induljak az MKP listáján (akkor még civilként), elvállaltam, majd be is léptem a pártba, tavaly óta pedig helyi elnökként veszek részt a közösség munkájában.

Beszédet tartva– Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel az MKP munkájában?
Gyerekkorom óta figyelemmel követem az MKP munkásságát, mindig is tiszteltem, és nagyon megtisztelő számomra, hogy részesévé válhattam ennek a történetnek. Emlékszem, a pártszakadást követően óriási volt a dilemma a családomban és az ismeretségi körömön belül is. Családom egy része ide, másik fele oda szavazott. Én végül is a hűség mellett döntöttem, de nagyon mérges voltam a kialakult helyzet miatt. A sértődöttségből való rombolást ugyanis méltatlannak tartottam a közérdek-képviselethez. De büszke vagyok rá, hogy egy ilyen megosztó helyzetben is bölcsen tudtam dönteni.

– A környezetedben milyen magyarságot érintő probléma megoldásán dolgozol?
A Martosi SzabadegyetemenPedagógus, publicista vagyok, ám végül a nemzetpolitika világa csábított el. Beállítottságomat és szakterületemet tekintve a kultúra és a humán tárgyak világában mozgok otthonosabban. Nem értek alaposan a makro ökonómiához vagy éppen az infrastruktúra fejlesztéséhez, amit nem szégyellek. Hiteltelennek tartom azokat a politikusokat, akik polihisztorként próbálják elhitetni, hogy mindenhez értenek.

Hogy min dolgozom? Ha klasszikust szeretnék idézni, akkor Petőfit hívnám segítségül: „Amit ránk kentek a századok, mossuk le a gyalázatot.” Azok a politikusok, akik 25 éve a pozsonyi parlamentben ülnek, óriási hibákat és mulasztásokat követtek el mindannyiunk kárára. Ebből kifolyólag az emberek bizalma magában a politika intézményében rendült meg, így elvesztette az a presztízsét és a hitelét. Úgy gondolom, nekünk, fiataloknak ezen a meddőségen kell változtatnunk, hiteles cselekvőkészségünkkel. Késő van már a „majd lesz valahogy” hozzáállásra. Csak elvhűen, szilárd hivatástudattal szabad a közérdekű feladatokat vállalni. Előbb Petőfit idéztem, de legjobban talán Ady soraival tudnám összefoglalni a jelenlegi helyzetet: „Most perc-emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk. Nagyot és szépet, emberit, s magyart.”

– Melyik az a terület, ahol te a legfontosabbnak látod, hogy a Közös akarat programja megvalósuljon?

HagyományőrzésNem szeretnék méltatlanul kiemelni egyet sem, a program azért állt így össze, mert így alkot egy egészet. Ráadásul a Via Novának a párton belül is külön programja és cselekvési terve van. Persze kiemelhető lenne, hogy sürgősen meg kell oldani a kisiskolák helyzetét, vagy mindenre megoldást jelenthet az önrendelkezés kivívása, de egyik a másik nélkül úgy érzem csak részmegoldás. Már nem toldozgatni, foltozgatni kell, hanem megalkuvás nélkül haladni a TETTEK ÚTJÁN! Mi a Via Novával ez mellett tettünk hitet, aki osztja e szemléletet, az CSATLAKOZZON A JÖVŐHÖZ!

Hideghéthy Andrea, Felvidék.ma