1997-ben jött létre Magyarországon a Falvak Kultúrájáért Alapítvány, amely 1998-ban megalapította a Kultúra Lovagja címet. Ez elismeri a kultúra valamennyi ága fejlesztése érdekében nyújtott – oktatói, művészeti, irodalmi, zenei és közművelődési – teljesítményt. A díj a köszönet jele a magyar kultúrát önzetlenül támogató önkormányzati vezetőknek, politikusoknak, támogatóknak, illetve szponzoroknak.
A Kuratórium a Magyar Kultúra Napján osztja ki a Magyar Kultúra Lovagja díjat, de van Egyetemes Kultúra lovagja és Magyar Kultúra Apródja díja is. A döntést a Lovagi Testület készíti elő, amelynek vannak Magyarországon kívüli országokból való tagjai is. Ilyen Pallér Attila, a Bodrogköz Kultúrájáért Polgári Társulás vezetője.
Hogy került a testületbe Pallér Attila?
– Én 2002-ben kaptam a Magyar Kultúra Lovagja címet, amikor is közelebbi kapcsolatba kerültem a Falvak Kultúrájáért Alapítvánnyal. Ez adta az ötletet, hogy a Felvidéken létrehozzuk a Bodrogköz Kultúrájáért Polgári Társulást. Kinyílt a szemünk ugyanis szinte azonnal egymás munkájának az értékeire, ezért kedvet kaptunk az együttműködés további lehetőségeinek a feltárására, ezért közös rendezvények szervezésébe fogtunk, aminek az eredményeként aztán tevékenységünk mind inkább kiteljesült.
Mekkora szerepet sikerült kivívniuk?
– Miután nagyon sok közös rendezvényt szervezünk a Falvak Kultúrájáért Alapítvánnyal és immár több éve társrendezői vagyunk a Magyar Kultúra Napja Gálának, sőt, én Tanácsadó Testületnek is tagja vagyok, ezért rendszeresen teszünk javaslatot például a Kultúra Lovagja címre ajánlott személyek tevékenységére vonatkozóan.
A bodrogközi magyarság szempontjából miért különösen fontos alkalom ez minden évben?
– Kapcsolatokat szerettünk volna kialakítani úgy szlovákiai, mint magyar civil szervezetekkel és a Falvak Kultúrájáért Alapítvánnyal kialakított kapcsolatnak nagyon sok kézzel fogható haszna van a Bodrogközben élő magyarok számára. Ezen kívül a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett gála demonstrálja az összetartozásunkat, a magyarságunk megvallását, ami lelkesítő erővel hat a Bodrogközi magyarokra.
A gyakorlat szempontjából milyen hasznos példákat tudna felsorolni ennek szemléltetésére?
– Közös rendezvényeket szervezünk a Bodrogközben: fafaragó alkotó táborokat, gyermektáborokat, képzőművészeti alkotó táborokat. Ezeket részben úgy szervezzük, hogy egyik központjuk Nagykövesd, a Bodrogköz Kultúrájáért Polgári Társulás központja, a másik pedig Aranyosapáti, ahol szintén komoly szerepet tölt be a Falvak Kultúrájáért Alapítvány. Az oda látogató vendégeknek, művészeknek, alkotóknak vagy csak érdeklődő személyeknek meg tudjuk mutatni úgy az Aranyosapátiban folyó tevékenységet, mint a Bodrog-közi Nagykövesden folyó tevékenységet.
Ki az erősebb ebben a kapcsolatban? Ki a gazdagabb? Ki az, aki magából többet oda tud tenni?
– Nyilvánvaló, hogy a Falvak Kultúrájáért Alapítvány a domináns a kapcsolatban, viszont nálunk a Bodrogköz Kultúrájáért Alapítványban Nickl Ferenc úr az egyik alelnöki szerepet tölti be. Tehát személyi kapcsolódások is vannak a két alapítvány között, ezért a programjainkat még sikeresebben tudjuk egyeztetni.
Van-e valami, amit most szerveznek, szeretnék, ha az sikerülne és hozzá jelentős segítséget kaptak vagy fognak kapni?
– A fő nyári programjaink, a Bodrogközi Nyár, amely otthont ad a gyermektáboroknak, a képzőművészeti táboroknak, az alapítvánnyal ezeket a megvalósítandó programokat fogjuk pontosítani-tisztázni, továbbá az egyes alapítványok szerepét a szervezésben.
Gecse Géza, Felvidék.ma
