Megszoktuk már, hogy általában a négyévenként ismétlődő parlamenti választás előtti időszakban megjelennek a főutak mentén és a települések forgalmas helyein a politikai pártok óriásplakátjai.

Nincs ez másképp az idei választások előtt sem, a kérdés csak az, ki mennyire figyel oda a politikusok arcképével üzenő szlogenekre. Ezúttal /majdnem azt írtam, hogy most/ a sok közül a nevével variáló, ügyeskedő párt üzeneteire szeretnék reflektálni néhány gondolattal. Az egyik plakáton megtévesztően azt sugallják, hogy most hídra van szükség és nem árkokra. Felteszem a kérdést, hol vannak itt árkok? Vagy ha vannak, kik az árokásók?

Avagy kik ásták az árkokat? Ha viszont valóban léteznek árkok, azokat egyedül csak összefogással lehet/ett volna/ betemetni. Aztán itt van a másik szlogen: Most adjunk esélyt Dél-Szlovákiának! Én ebből óhatatlanul azt olvasom ki, hogy szeretnének kormányra kerülni, merthogy igazán csak kormánypozícióból adható esély a leszakadozó déli régiók helyzetének javítására. Minden bizonnyal jobboldali kormányban reménykednek a vokscsata lezajlása után. Vagy netán a Smer-rel való közös kormányzás képe lebeg a szemük előtt? És majd ebből a pozícióból kívánnak segíteni a Dél-Szlovákiában élő embereknek? Ha meg továbbra is ellenzékben maradnak, láttuk, tapasztaltuk, hogy az elmúlt négy évben mit /nem/ tettek a lemaradozó régiók gazdasági, szociális helyzetének javítása érdekében.

Én meg azt vallom, nekünk, szlovákiai magyaroknak most nem hídra, hanem KÖZÖS AKARATban megnyilvánuló összefogásra van szükségünk. Mert a híd emberi mulasztás vagy természeti katasztrófa következtében összeomolhat, vagy egy hatalmas árvíz elmoshatja, de megtörténhet, hogy valamilyen oknál fogva lebontják, vagy lezárják a hidat. És akkor megáll az élet?! Nem. Mert a folyón, ha nincs is rajta híd, át lehet kelni egyik partról a másikra, mégpedig esetünkben a minden emberi építménynél erősebb KÖZÖS AKARAT hajóján.

Szeretném hinni, hogy sok-sok ezer szlovákiai magyar KÖZÖS AKARATából március 5-én a Magyar Közösség Pártja hajója beevez a szlovák parlamentbe. S ehhez hídra sincs szükségünk.

Bodzsár Gyula, Felvidék.ma