Az életben az már csak úgy van, hogy nincsenek üresjáratok. Ezért aztán, valaminek a vége, egyúttal más valaminek a kezdetét is jelenti. Ezt a bölcsességet tartottam én is szem előtt, amikor elbúcsúztam Százdtól, a jegyzetektől a Morda aljáról, és egyben belekezdek egy új sorozatba, amit hirtelen felindulásból Somorjai naplóra kereszteltem el.
Igen, már több mint egy éve, hogy a fő tartózkodási helyem Somorja (azért még tovább folytatom a kétlaki életet, hiába, Százd nem ereszt), és naponta történnek velem, körülöttem az izgalmas dolgok, úgy is mondhatnánk, hogy zajlik az élet, amit egy ilyen grafomán palinak, mint én vagyok, meg kell írnia. Mivel pedig a Felvidék.ma profilját tekintve mégiscsak közéleti portál, igyekszem én is közéletinek lenni ezekben a szösszenetekben. Olyan témákat akarok feldolgozni, amelyek egy publicisztikába nem férnének bele.
A mindennapok apró mozzanatai ezek, amelyek pár mondattal elintézhetőek, mégis alapvetően meghatározzák, hogy milyen 2016-ban Szlovákiában élni, és milyen szlovákiai magyarnak lenni.
Szóval, amolyan közéleti/közérzeti napló akar ez lenni, egy elég érdekes perspektívából, hisz egy kerekesszékből olyat is észrevesz az ember, ami felett egy épkézláb ember nagyvonalúan átsiklik – gyakran szó szerint. Épp ezért viszont számítok az Önök aktív részvételére is, a hozzászólásaikra, hogy egyfajta dialógus alakuljon ki szerző és olvasói közt – netán még igazítsanak is ki, ha tévedtem.
Azt az olvasók visszajelzéseiből tudom, hogy a jegyzeteket szerették. Remélem, hogy a Somorjai naplót is hasonlóan a szívükbe fogják zárni!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”58771,58637,58491,58372,58230″}
