59376

A nemzetközi helyzettel együtt a szlovákiai választási kampány is fokozódik. Az MKP-val szembeni támadások egyre élesebbek és az ürügyek – valljuk be őszintén -, egyre inkább hajuknál fogva előrángatottak.

Sajnálatos módon ebbe a piszkos kampányhajrába a sokunk által nagyra becsült Ifjú Sziveket is belerángatta annak vezetése. Művészeti vezetője természetesen sosem titkolta pártkötődését és az is érthető, hogy pártjának, amelynek választási listáján előkelő helyen indult a legutóbbi parlamenti választásokon – segíteni akar a kampányban. Nem lenne ezzel semmi baj, hiszen mindenkinek joga van ahhoz, hogy politikai szimpátiáját kinyilvánítsa. Akkor is ha művészember. De az ég szerelmére, miért nem lehet ezt pozitív módon tenni?

Nyugodtan fel lehetne sorolni, hogy az elmúlt négy év alatt mi mindent köszönhet a magyar közösség a Hídnak kulturális téren, felmutatni elvitathatatlan érdemeiket. Például, hogy hány javaslatot, módosítást sikerült érdekünkben átültetniük a parlamentben? (Mellékesen jegyzem meg, hogy az MKP-nak a parlamenten kívülről is sikerült ez a bravúr a választójogi törvény kapcsán). Persze ne legyünk túl szigorúak, hiszen a Híd alelnökéhez hasonlóan azzal is el lehetne dicsekedni, ami majdnem sikerült – mint például a kulturális alap. Mert azért tisztában vagyunk azzal, hogy nem az ellenzéki képviselőknek áll a zászló.

Az MKP elleni lejárató kampány, amit az Új Szó kezdett – és amelybe most önként bejelentkezett Hégli Dusan is – annál inkább érthetetlen, mivel a Híd minden emberi számítás (és közvélemény-kutatás) szerint bent lesz a parlamentben, hiszen a szlovák szavazók így is, úgy is bejuttatják.

De ha már előrángatták, beszéljünk a konkrét ü(rü)gyről is.

A nemzeti jelentőségű intézmény kategóriáját a magyar kormány azért hozta létre, hogy a nemzetpolitikai szempontból fontos ügyekben, fontos területeken tevékenykedő külhoni magyar intézmények, szervezetek számára stabil támogatást biztosítson, megteremtse kiszámítható működésük anyagi feltételeit. A javaslatok megtételére pedig kezdettől fogva az MKP-t kérte fel. Nyilván a döntési joga megvolt hozzá. A támogatásokat a magyar kormány nem azért adja, mert nekünk az „járna”, mondjuk állampolgárság jogán, hanem azért mert nemcsak polgárokban, hanem nemzetben gondolkodik, amely átnyúlik a határokon.

Az MKP a 2015-ös évre 12 szlovákiai magyar intézményt javasolt a magyar kormánynak ebben a kategóriában támogatni. A 2016-os évre ugyanezt a javaslatot hat további intézménnyel bővítette. Meggyőződésem szerint mindannyiuk tevékenysége támogatásra érdemes, függetlenül vezetőik vagy tagságuk pártszimpátiájától.

De mi a helyzet az Ifjú Szivek Táncszínházzal? Az elmúlt hetekben kevésbé hangsúlyozott tény: az Ifjú Szivek az egyetlen olyan szlovákiai magyar intézmény, amelynek fenntartója a Szlovák Köztárság Kormányhivatala. Ennek köszönhetően 2015-ben 441 ezer eurós közvetlen támogatást kapott a szlovák államtól, amelyet tekintettel a 60. évforduló alkalmából megrendezett ünnepi műsorra Robert Fico külön alapjából 50 ezer euróval még megtoldottak.

Emellett a „Neinvestičný fond Ifjú Szivek” is merített az állami költségvetésből. Sőt, mivel egy Pozsony belvárosában fekvő ingatlan kezelője is, ezért bérbeadásból is származik bevétele. A kormányhivatallal kötött dotációs szerződés alapján a táncszínház az állami támogatáson túl még 132 ezer euró saját bevétellel is számolhatott. Az anyagi lehetőségek jelentősek. A táncegyüttes mintegy 25-30 alkalmazottjának megélhetését a szlovák állami költségvetés biztosítja hónapról-hónapra, évről-évre. (Természetesen a szlovákiai magyarok adójából is teszi ezt, úgyhogy ez a támogatás a magyarországi támogatásoktól eltérően bizony alanyi jogon jár nekünk). Vitán felül áll, hogy a kormányhivatal által fenntartott intézménynek lenni nem jelent hátrányos helyzetet.

Viszont a magyar kormány felé az MKP részéről javasolt intézmények közül 15 civil szervezet semmilyen közvetlen támogatást nem kap Szlovákiában, a két színház – a Jókai és a Thália – megyei önkormányzati fenntartású, a Selye János Egyetem működését pedig önálló törvény szabályozza és alapításától kezdve kiemelten támogatja Magyarország. Amikor tehát az MKP javaslatát megtette, nyilván nemcsak az érdemeket nézte, amelyekből az Ifjú Sziveknél sincs hiány, hanem a „rászorultságot” is, azt hogy az adott szervezet működése és nemzeti jelentőségű tevékenysége szempontjából mennyire létfontosságú a magyarországi pénzügyi támogatás. Ez utóbbira egyébként az Ifjú Szivek is pályázhat, ahogy azt sok száz más szervezet is megteszi, még ha nem is szerepelnek a szóbanforgó listán.

A „nemzeti jelentőségű intézmény” kategóriájának félreértelmezése is tetten érhető az Ifjú Szivek vezetőségének nyilatkozataiban, ahol saját maguk vallják be, hogy nem „az anyagiakról” szólt ez az óhaj részükről. Mármint, hogy az MKP juttassa fel őket a nemzeti jelentőségű intézmények listájára. Csakhogy Hégli Dusan itt véleményem szerint banális tévedésben van, mert ez a lista bizony a működésükhöz anyagi támogatásra szorulók támogatásáról szól. Ez a lista tehát arról szól, hogy olyanok is végezhessék munkájukat, akik nincsenek olyan szerencsés helyzetben, mint az Ifjú Szivek.

Persze, a listára kerülés jól hangzó jelzővel jár (“nemzeti jelentőségű”), amit szívesen tesz ki bármely szervezet a „homlokzatára”, de valójában ez a jelző csak egy támogatási rendszeren belül értelmezhető, azon belül kategorizál. A már csupán erkölcsi és társadalmi – urambocsá’ nemzeti – elismerésre vágyóknak nem erről a listáról érdemes álmodniuk. E tekintetben a különböző díjak és kitüntetések, és persze a közönség/közösség elismerése lehet a jó mérce.

Horony Ákos, Felvidék.ma