Ha nem egy irtózatos trágyatornádó kellős közepében csücsülnénk éppen, akkor tulajdonképpen csak egy jó erős feketét kérnék most. Semmi cukor: az édesítőszer ugyanis már ott van az orrom előtt a képernyőn. Nem mindennapi élmény ugyanis élőben végignézni, ahogy a Most-Híd vegyespárt egyik ifjú titánját épp a térdére fekteti, majd az atyai szigor ellentmondást nem tűrő, ámde szeretetteljes keménységével jó alaposan elfenekeli a párt egyik tekintélye. Akinek bizonnyal most is jó sok (szlovák) szavazatot köszönhet az együttműködés pártja.

Az eset rendkívül közönséges, mondhatni hétköznapi, ízig-vérig felvidéki: adott egy ifjú politikus-palánta, aki 60002 1történetesen a Most-Híd ifitagozatának vezetője, képviselőjelöltje. Személyes blogján megjelentet egy kis eszmefuttatást a választásokat boncolgatván. Ez azonban – talán nem minden alap nélkül – a kutyát sem érdekli. A blogos posztot hivatkozó Facebook-bejegyzésben érkező hozzászólókat inkább az izgatja, hogy Morvay Péter mindezt magyarul ejtette meg. A logika véresen egyszerű és nagyon jól ismert: ha Szlovákiában politizál, akkor beszéljen, írjon szlovákul. Sőt, ha lehet, levegőt is így vegyen és így is távolítsa el magából fönt is meg lent is. Mert ez itt ugye Szlovákia, ahol álmodni is csak így érdemes. Morvay az első felhördülésre – jó hídépítőként – ujjait tördelve, hamut hintve a fejére próbálja magyarázni a magyarázhatatlant, vagyis hogy miért használja egy magyar az anyanyelvét a saját személyes blogján. De rögtön ígéretet is tesz rá – hiszen ez mégiscsak a spolupráca egyik alappillére – hogy elkészíti a bejegyzés szlovák fordítását is.

Csakhogy ezzel már nem lehet elnyerni a polgári párt inkvizítorainak bocsánatát. Meg is kapta mindjárt, hogy a magyarok előnyben részesítése nem éppen “polgári” magatartás, ez nem való ebbe az elit társaságba. És mindezt nem valami utolsó suttyó harákolta fel valamelyik kocsma falát támogatva. Hanem Peter Kresák alkotmányjogász, egyetemi docens, emberi jogi szakértő. A Most-Híd képviselője.

A kérdés már csak az, mit képviselnek a Most-Híd listáján bejutott politikusok – szlovákok és magyarok – ha az egyik legintelligensebbnek számító, legnagyobb tiszteletnek örvendő tagjuktól ennyire futja ország-világ nyilvánossága előtt? A magyar párt parlamenten kívül maradásával ugyebár nekik kellene képviselniük a felvidéki magyarság érdekeit is – lévén szavazói bázisuk döntő része egyelőre még a magyarokból áll és utalást tettek rá, hogy erre is kérnék a mandátumot. Tartok tőle, erre már a szavak szintjén sem fog sor kerülni.

De legalább a Most-Híd jó úton van ahhoz, hogy végleg levesse magáról a vegyespárt kissé elhasznált, szagos címkéjét (még ha ezt maguk is varrták fel). Szó sincs itt már vegyességről, íme egy lelkében-szellemében színtiszta szlovák polgári párt.Talán észreveszik, talán nem: ezzel az obligát költésparazita (mint a kakukk) életmóddal, a magyarok kitúrásával a fészekből talán sikerül meggyorsítani a tempót a süllyesztő felé.
Érdemes lenne megfontolni, kell e sietni megrázni egy ilyen püffedt vízi hulla kezét…

Szűcs Dániel, Felvidék.ma