A Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója, Nyíri Péter irodalomtörténész Széphalomról volt a Reviczky Társulás vendége február 29-én .
Előadásának témája a tudatos anyanyelvhasználat. Bevezetőjében elmondta: Kazinczy Ferenc példaképül szolgálhat, aki nemcsak nyelvújító volt, hanem neki köszönhetjük a független magyar irodalom megalakulását. Szerinte a művészet, azon belül is a szépirodalom képes utat mutatni – a legfőbb jóhoz vezető utat kövezi ki, erkölcsi iránymutató. Kazinczy a szépnek a szerelmese volt legfőbb tétele szerint: Ha valahol a jó gyökeret ver, ott mindig a szépekhez lehet eljutni.
Nyíri Péter előadásában kifejtette, a szépirodalom egyik eszköze a nyelv. A nyelv mindig ott áll a rendelkezésünkre, mindent ki tudunk fejezni – érzéseinket, gondolatainkat, és akár a legfinomabb különbségeket meg tudjuk ragadni a világban a magyar nyelvvel. Édes Anyanyelvünket használva folyamatosan párbeszédet folytatunk az őseinkkel.
Mi is a nyelvtarisznya? Erre a kérdésre is választ kaptunk az est folyamán.
Eszme és hitvallás egyben. Mindenki nyelvtarisznyával születik – ez a beszédre való képesség, ezzel születünk és az életünk folyamán a mi felelősségünk megtölteni. Anyanyelvtanulással folyamatosan bővíthetjük a szókincsünket, nyelvtarisznyánkat. Nyíri Péter elmondta, hogy szeretnének minden korosztályt arra sarkallni, hogy bővítsék nyelvkincsüket. „A magyar nyelv a maga csodálatosságában, rendkívüli sokszínűségében adott és kínálja magát, ha mégis romlik a nyelvhasználat minősége, az a használó felelőssége, amiért nem igyekszik elmélyülni saját nyelvének ismeretében.”
Az anyanyelv pedagógiának a tudatos nyelvhasználatra nevelés a fő célja. Felhívja a gyerekek figyelmét a nyelvhasználat erkölcsi felelősségére, a szeretet nyelvre is vonatkozó parancsára, és anyanyelvi ismeretterjesztést kínál a fiataloknak, s arra biztatja őket, hogy azanyanyelvüket minél jobban megismerjék, hogy tudatosan használhassák azt, vagyis a célnak megfelelő nyelvhasználatra tanít.
Az anyanyelv pedagógia szerint a nyelvhasználatnak erkölcsi tétje is van!
Ha szeretettel cselekedjük meg a szavainkat, akkor segítőink és társaink lehetnek, de a nyelvvel lehet bántani, éppen úgy gyógyítani is. A nyelvvel lehet közösséget építeni, kohéziós erőként működhet: a megcselekedett nyelv a közös, nemes célokért való együttműködés, a harmónia, a szeretetből fakadó rend egyik alapja.
Formálja a jellemet, visszahat rá. A tudatosság nemcsak az anyanyelv ismeretét jelenti, hanem az erkölcsi érettséget is: azt, hogy gondolkodunk, mielőtt megszólalunk, hogy irányítjuk kimondott szavainkat. Ekkor van súlya a szavunknak.
Az előadás harmadik pillére a nyelvi öröm. A nyelvi humorral, nyelv játékokkal lehetőséget kínál a nyelv az örömre. A játszva tanulással közelebb lehet hozni a fiatalokat a magyar nyelvhez, hogy büszkék legyenek arra, hogy magyar anyanyelvűek. Emellett a nyelvi játék örömöt ad, szórakoztat.
„A jövő azon múlik, hogy a ma felnövekvő fiatalság, a következő nemzedék a tudatosságot, nemzeti hagyományaink követését választja-e, avagy egyéniségüket vesztve feloldódnak egy nemzetietlen, anyanyelvi utakat mellőző, globális ellenkultúrában.
A diákoknak el kell mondanunk, hogy mi a célja a nyelvművelésnek, a folyamatos anyanyelvtanulásnak. Így érthetik meg azt is, hogy miért szükséges anyanyelvi kultúránk ápolása.”
„Szülőföldem, anyanyelvem Istentől kapott ajándék, mellyel törődnöm kell, ez nem önkéntes feladat, hanem erkölcsi kötelesség: életünk hatékonyabbá és erkölcsileg is jobbá tételének eszköze. „
Úgy gondolom, a lévai magyarokra ezek a gondolatok még hatványozottabban érvényesek. A lévai magyarság felelőssége, hogy az anyanyelvünket megőrizzék, továbbadják gyerekeiknek, unokáiknak, hogy megmaradjanak Magyarnak!
Kertész Csilla, Felvidék.ma
