A magyar alkotmánybíróság a hét közepén döntött arról a – még 2014-ben benyújtott – beadványról, amely a külföldön élő magyarok levélben történő szavazásának lehetőségét kéri számon a választási eljárásról szóló törvényen.
A magyarországi lakóhellyel rendelkező, de külföldön élő magyar állampolgárok ugyanis csak személyesen, a külképviseleteken adhatják le voksukat, míg a határon túli magyarok levélben is szavazhatnak. A szabályozást választási szakértők, jogászok, politológusok – és az alkotmánybírák közül is többen – erősen vitatják.
Maga az alkotmánybírósági döntés sem volt egyhangú, hiszen a többségi határozathoz a taláros testület öt tagja is különvéleményt fűzött, vagyis nem értettek egyet azzal. Stumpf István alkotmánybíró például – aki az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere volt – a Magyar Nemzetnek nyilatkozva egyenesen diszkriminatívnak nevezte a jogszabályhelyet, amely szerinte indokolatlanul korlátozza a magyar lakcímmel rendelkező, de a szavazás napján külföldön tartózkodó magyar állampolgárok választójogát. A szintén a lapnak nyilatkozó egyik – Finnországban élő – választó elmondta, hogy adott esetben sok száz eurós költséget és aránytalanul sok időt jelent, ha teljesíteni kívánja állampolgári kötelességét.
A hatályos szabályok szerint a határon túli magyarok – vagyis akik nem rendelkeznek magyarországi lakóhellyel – levélben is leadhatják szavazatukat. Ők azonban egyéni képviselőre nem, csak listára szavazhatnak, szemben a magyar lakóhellyel rendelkező, de külföldön tartózkodó magyarokkal. Ők viszont csak személyesen voksolhatnak. Így állt elő ez a visszás, kettős helyzet, amit most az alkotmánybíróság sem tartott indokoltnak feloldani.
Noha nehéz azt belátni, hogy ha a határon túli magyarok esetében nem okoz problémát a levélben szavazás lebonyolítása, akkor ugyanez miért nem lehetséges pl. egy Nagy-Britanniában – de a fővárostól távol – élő magyar állampolgár esetében. Ugyanakkor a levélszavazatokkal kapcsolatban felmerül az az aggály is, hogy a szavazattal esetleg a jogosult helyett másvalaki él, továbbá az is, hogy a regisztráció óta esetleg elhunyt választó helyett valaki mégis leadja a voksot.
A pártok mindenesetre megpróbálják belpolitikai küzdelmeik részévé tenni az ügyet, amiben az a legszomorúbb, hogy ismét a határon túli magyarok hátán csattog az ostor. A kormányzó Fidesz szerint az ellenzék – különösen a baloldal – a határon túli magyarok elleni hergelésre használja fel a levélszavazás intézményét, „miközben a bevándorlókat korlátlanul beengednék”. Még ha az utóbbi megállapítással egyes baloldali pártok tekintetében nehéz is lenne vitatkozni, a kérdés attól még felmerül: hogy kerül mindez egy mondatba a határon túli magyarok szavazati jogának gyakorlásával?
A Jobbik erre úgy reagált, hogy a kormány inkább attól tart, hogy a külföldön élő magyarok – akik eleve nagyrészt kényszerből mentek ki dolgozni – esetleg ítéletet mondanának a kormányról, márpedig az ilyen „ellenszavazatok” nem hiányoznak, így a kormány nem is érdekelt a szavazás könnyebbé tételében.
Balsai István alkotmánybíró – aki a többségi döntéssel szavazott – a Magyar Nemzetnek azt mondta, „a levélben szavazást a határon túli honfitársainknak tartottuk fenn. Az ő helyzetüket nem lehet összevetni a külföldön munkát vállaló magyarokéval.” Ami vitathatatlan, hiszen alapvetően más szituációról van szó. Mindez azonban nem ad választ arra, hogy a levélben szavazás intézményével miért nem élhetnek a külföldön dolgozó magyarok, ha az – amint a kormány is állítja – a határon túli magyarok esetében bevált és működik.
Ennek megoldásával kiküszöbölhető lenne – egyebek mellett – az az áldatlan helyzet, hogy egyes anyaországi pártok újfent a határon túli magyarokat használják fel belpolitikai játszmáikhoz. Vagyis röviden: nem azzal van a baj, hogy a külhoni magyarok levélben szavazhatnak, hanem az a nehezen érthető, mindezt miért nem tehetik meg a külföldön élő magyar állampolgárok is, ha annak technikailag semmi akadálya nem lenne.
