“Márai Sándorra emlékezünk szülővárosában, a születésnapján. Olyan volt számára Kassa, mint az idegenben járó embernek az anyai intelem, és úgy viselkedik, mintha édesanyja látná minden cselekedetét, hallaná minden szavát, hogy el ne tévedjen a világban.
Vajon hogyan nézne ma Kassára, a Városra, ha itt lehetne velünk?
Ráismerne-e szülővárosára, amely számára mindig a városépítő mester, a rendet szerető ember, az emberi és isteni rend közti harmónia örök zsinórmértéke, igazodási pontja volt?
A Dóm tornya, mint egy szellemi világítótorony, minden bizonnyal megihletné, és a Fő utca ismerős házai is azt sugallnák, hogy itthon van…
Ám a furcsa reklámok és feliratok, a tolongó emberek, és a hagyományok iránt közömbös világ már a San Diego-i magány és idegenség rémületével töltenék el. Mert pontosan megfogalmazta, hogy miből és hogyan kellene megújulnia a háborúk utáni Európának, de azt is előrevetítette, hogy a „Mértéket” és „Értéket” felejtő világ hová és mivé züllik.
Ő volt az, aki mindig e Város józan emlékezetének és az emelkedett szellemiségének a megszólaltatója kívánt lenni. Hitte, vallotta és műveivel is hirdette, hogy ezek nélkül nem épülhet emberi jövendő.
És hányszor meggyalázták már itt e városban is mindezt?! Márai is megélte a beneši dekrétumok sötét és embertelen időszakát és a kommunista diktatúra kezdetét. Ezért soha többé nem tért vissza hazájába, szülővárosába sem.
Személyesen nem!
De gondolatait, üzeneteit befogadva mégis itt üdvözölhetjük őt. Magunkban. Olvassuk újra, s mintha itt lenne velünk!
S jó talajban, jól táplálva az elvetett mag kicsirázik, amint a gondolat is, hogy ismét birtokba vegye megrabolt birodalmát!!!”
(elhangzott Kassán, Márai Sándor szobránál 2016. április 11-én)
Mihályi Molnár László: Emlékezés Máraira (Forrás: Facebook)
