Fotó: most-hid.sk

Amikor a két huncut, Robert Fico és Andrej Danko lerántotta a gatyát Bugár Béla Most-Hídjáról, a közszemlére került csúfság elfedése valódi létkérdéssé vált a párt számára. Az ehhez szükséges rekord méretű lapulevelet hamar sikerült is megtalálni az ősrégi, minden korban és helyen bevált üzenetben: rettegjetek!

Rettegjetek, mert ha van mitől rettegnetek, akkor nekünk van mitől megvédenünk titeket. De ha nincs, az se nagy baj: majd mi adunk nektek rettegni valót. Ez az üzenet harsog most már mindenünnen, a vegyespárt összes létező internetes felületéről, kezdve a honlapjától egészen az elnök közösségi oldalának fejlécéig. Fekete alapra fehérrel felmázolva: extrémizmus. Áthúzva a Most-naranccsal.

Miről szól mindez? Azt sulykolja a vegyespárti propaganda, hogy Szlovákia a múlt hónapban csúnyán (Kot)lebarnult, és ha nem vigyázunk, egyszer csak arra ébredünk, hogy mi lettünk az ötmillió karlendítős országa. Csakhogy nagyon úgy néz ki, az átható bűz nem ebből a barnaságból árad, hanem egyenesen a híd alól…

A hisztéria fenntartása – és ezzel a demokrácia korábbi szokásainak zárójelbe tétele, lásd bizottsági elnöki posztok leosztása a parlamentben – elemi érdeke ennek a mostani szerveződésnek, de különösen Bugár Béla pártjának. A barnaingesek elleni grundharc ugyanis az egyetlen, hajánál előrángatott érv arra, hogy miért is volt szükség a párt vezetőinek a bemeneti és kimeneti nyílások egyik napról a másikra történő kicserélésére. Erre alapul az egész tákolmány, ebben találták meg az erkölcsi igazolást az egész ország átveréséhez.

Csakhogy ez a bizonyos lebarnulás pontosan akkora valós veszélyt jelent az országra nézve, amekkora tétben játssza Bugár Béla ezt a rendkívül veszélyes hazárdjátékot. A Kotlebára szavazó nyolc százaléknyi “söpredék” ugyanis nem tegnapelőtt sírt fel először anyuka  karjában. Itt voltak ők már akkor is, amikor Kotleba még csak szédelgő tavaszi légyként masírozott fel-alá idétlen egyenruhájában. A nullából azért lett nyolc százalék, mert az ilyen Bugárhoz hasonló gátlástalan karrierista, hatalomvágyó politikai pszichopaták vérforraló gőgjükkel, pökhendiségükkel kritikussá duzzasztották a tömeget. Kotleba szavazói nem ostobák, nem aljasak, nem alávaló náci gazemberek. Csak – az előzőek miatt – végtelenül elkeseredettek és dühösek, akik ráadásul nem hajlandóak otthon maradni a választások napján. Ez a legveszélyesebb elegy.

Ha Szlovákiát valaha is komolyan, valóságosan fenyegetné a szélsőjobb, az pontosan a Bugár-félék politikai játszadozásainak következménye lesz. Láttunk már ilyet a történelemben. Úgyhogy nem a Kotlebára szavazó szobafestőt kell elővenni, hanem azt a szemétládát, aki folyamatosan megpróbálja kirúgni alóla a létrát.

Az extrémizmus ellen meghirdetett nagy felszabadító háború csak egy olcsó, átlátszó mutatvány. De ezzel együtt sajnos azt is tudjuk, hogy akiknek már semmi sem szent, azok a  végsőkig ki fogják használni. És ha kell, a végsőkig fogják feszíteni a húrt. Kotlebáék erősödése mindenesetre minden igaz bugárista elemi érdeke, érdemes lesz ezen a szemüvegen keresztül is nézni a folyamatokat. És a “barna” párt gyarapodását…