Miniszteri szinten képviselteti magát a cseh kormány a II. világháború után, a Benesi-dekrétumok alapján Csehszlovákiából kitelepített szudétanémetek hétvégi éves közgyűlésén Nürnbergben – közölte május 12-én Hildegard Schuster, a müncheni központú Szudétanémet Bajtársi Szövetség (Sudetendeutsche Landsmannschaft, SdL) szóvivője a cseh hírügynökséggel.
Daniel Herman kulturális miniszter, aki a közgyűlésen a cseh kormányt képviseli majd, megerősítette az SdL közlését. Az SdL szerint Herman részvétele a nürnbergi közgyűlésen további előrelépést eredményez a németek és a csehek közti megbékélés útján.
„Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök bajor partnerével, Horst Seehoferrel, a szudétanémet nemzetiségi csoport patrónusával hivatalosan közölte, hogy a cseh kormány a történelem folyamán először minisztert küld a szudétanémet kongresszusra, mégpedig Daniel Hermant, a kulturális tárca vezetőjét” – mondta Hildegard Schuster a ČTK-nak. Hozzátette, hogy Herman vasárnap üdvözlő beszédet mond a kongresszuson.
Bernd Posselt, az SdL elnöke üdvözölte a cseh kormány döntését. „Ez erős jele annak, hogy a megbékélés folyamatában jó előrehaladásra került sor” – jelentette ki a szudétanémet politikus. Ugyanakkor köszönetet mondott a cseh kormánynak, hogy igyekszik európai szellemiségű jó szomszédsági politikát folytatni.
A cseh kormány már a szudétanémetek tavalyi közgyűlésén is hallatta hangját: Pavel Bělobrádek, kereszténydemokrata cseh kormányfőhelyettes videoüzenetet küldött a tanácskozásra, amelyet a küldöttek nagy tapssal fogadtak.
Szudétanémetnek a két világháború közötti Csehszlovákia nyugati, valamint észak – és délnyugati vidékein élt német nemzeti kisebbség tagjait nevezik. A nagyjából 3 milliós népcsoportot a II. világháborút követő hónapokban súlyos atrocitások érték, az etnikai tisztogatásoknak becslések szerint több ezer halálos áldozata volt. Az úgynevezett „vad üldözések” időszakát a potsdami nagyhatalmi konferencia által is jóváhagyott szervezett kitelepítés követte.
(Fotó: mult-kor.hu)
A csehszlovákiai német kisebbséget így alig másfél év alatt csaknem teljesen felszámolták. A népcsoport elűzésének jogi alapját Eduard Beneš elnök hírhedt dekrétumai jelentették. Az elnöki rendeletek alapján a szudétanémeteket és a magyarokat háborús bűnösnek minősítették, elvették csehszlovák állampolgárságukat, megfosztották őket vagyonuktól és a németeket később ki is telepítették. A kitelepítés azonban nincs benne a dekrétumokban. A felvidéki magyarság kitelepítését a háborúban győztes nagyhatalmak 1945 nyarán lezajlott potsdami konferenciája nem hagyta jóvá. A magyaroktól ezért belső áttelepítésekkel, szlovák-magyar lakosságcserével és reszlovakizációval próbált megszabadulni az akkori csehszlovák állam.
Edvard Beneš rendeleteinek többsége még ma is hatályos (Fotó: mult-kor.hu)
A Beneš-dekrétumok ügye, a szudétanémetek (és a felvidéki magyarok) jogfosztása óta komoly feszültséget okoz a cseh-német, illetve cseh-bajor kapcsolatokban. A legfelsőbb politika szintjén ezt az 1998-ban aláírt cseh-német megbékélési nyilatkozat rendezte. Konkrétumok szintjén a feszültség azután kezdett enyhülni, hogy 2014 februárjában Petr Nečas akkori cseh kormányfő a bajor tartományi gyűlésen elmondott beszédében sajnálatát fejezte ki a szudétanémetek kitelepítése miatt.
A további komoly előrelépést az jelentette, amikor a Szudétanémet Bajtársi Szövetség a tavalyi közgyűlésén alapszabályából törölte azt a tételt, hogy a szervezet működésének egyik célja a szudétanémetektől elkobzott tulajdon visszaszolgáltatására, illetve az elkobzott tulajdon értéknek megfelelő értékű kárpótlásra vonatkozó jog érvényesítése.
Lubomír Zaorálek, cseh külügyminiszter akkor üdvözölte az SdL döntését, hangsúlyozva, hogy a kárpótlási igények feladása „a kapcsolatok javításának egyik feltétele”.
A szudétanémet politikusok beszédeikben a tavalyi kongresszuson a Beneš-dekrétumokat sem emlegették, holott korábban rendszeresen követelték eltörlésüket.
Míg a Beneš-dekrétumok, vagy pontosabban a II. világháború utáni csehszlovákiai németeket és magyarokat érintő eseményekkel kapcsolatban cseh-német megbékélés terén a kölcsönös kompromisszumoknak köszönhetően tényleges előrehaladás tapasztalható, a felvidéki magyarságot érintő hasonló problémában, a szlovák-magyar megbékélés terén nincs pozitív fejlemény.
A II. világháborút követően, a Baltikumtól a Balkánig húzódó térségből csaknem valamennyi őslakos németet eltávolítottak, a kollektív bűnösség elve alapján végrehajtott kitelepítések során több mint tízmillió ember kényszerült elhagyni szülőhelyét.
