Fotó: i.huffpost.com

Ünnep minden nap, óra és perc, amit az édesanyámmal tölthetek. Ahogy telnek az évek, egyre jobban érzem, fogy az idő, míg együtt lehetünk. Pedig egyre inkább élvezem dagasztott süteményeinek mennyei ízét, amilyeneket én soha nem tudnék készíteni. Minél idősebbek vagyunk, annál közelebb kerülünk egymáshoz. Nagyokat tudunk beszélgetni olyan dolgokról is, amikről régebben soha.

Ő mindig csak ad. A családjáért, a gyermekeiért él. Agyondolgozta magát, nemcsak a munkahelyén, de otthon is. Övé volt a kert, az udvar, s még a szüleiről is gondoskodott. Minden nap főzött, hogy frisset ehessünk, jó hazait. Kamasz koromban sokszor lázadoztam, hogy szigorúan nevelt, de ma már belátom, sok mindenben igaza volt.

Ünnep minden nap, amit a fiammal tölthetek. Tudom, hogy ez így már nem tart soká. Nemsokára elkezdi élni az önálló életét, ahol már nem én leszek a főszereplő. Ez az élet rendje. Már megadtam neki mindent, amit tudtam. Most már el kell engednem, még akkor is, ha nagyon nehéz. Nyugodt vagyok, mert tudom, sosem szakadunk el teljesen egymástól. Majd jön hozzám párostul, unokástul.

Május első vasárnapján az anyákat ünnepeljük. Az élet hordozóit. Azokat, akik karrierjük csúcsának a gyermekeiket tartják. Akik napi huszonnégy órás készenlétben állnak, s oroszlánként ugranak, ha gyermeküknek szüksége van rájuk. Az anyaság a legszebb hivatás. Egy életre szól, sosem ér véget, és nem csak fényes pillanatokból áll. Vannak küzdelmes, nehéz időszakok, komoly próbatételek, hisz senki sem ígérte, hogy könnyű lesz.

Amikor gyermekünk elérkezik életének egy-egy fordulójához, összeszorul a szívünk, s örömmel nyugtázzuk: iskolás lett az óvodásból, megvan az érettségi, a diploma is. Míg élünk, bennünk van a féltés, az aggodalom, hisz csakis a legjobbat szeretnénk neki. Legyen egészséges, sikeres és boldog. S néha nyissa ránk az ajtót, telefonáljon.

Idén úgy alakult, hogy anyák napja egybeesik a munka ünnepével és a májusfaállítással. Nézem a sihedereket, akik a májusfát próbálják a helyére billenteni. Vajon közülük hánynak jut eszébe, hogy egy szál virággal és néhány őszinte szóval kedveskedjen édesanyjának?