„Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak …” – emlékezzünk a 400 éve született Koháry Istvánra” címmel Novák Margaréta előadására, a török elleni lévai harcok hőse “gondolati” emléktáblájának leleplezésére került sor a Reviczky Házban, a Reviczky Társulás Helytörténeti szakosztálya, 94. helytörténeti előadása keretében.
Az előadás elején Müller Péter szakosztályvezető köszöntötte az előadássorozat közkedvelt előadóját, a lévai Barsi Múzeum lelkes munkatársát, Novák Margarétát. A közkedvelt régész történész elmondta, hogy Koháry István 1616-ban született máig ismeretlen helyen. Édesanyja Kazy Borbála, édesapja Koháry Péter volt, aki 1622-ben bárói rangot kapott. A kis István korán árvaságra jutott, gyámja Esterházy Dániel lett. Már fiatal korában kitűnt elődeitől örökölt harckészségével. Amint felserdült, átvette apja örökségét és Csábrágon telepedett le. 1647-ben Szécsény várának főkapitányává, 1657-ben pedig Fülek örökös főkapitányává nevezték ki. 1661-től Hont vármegye főispánja lett. 1664-ben I. Lipót altábornaggyá, a bányavárosok és ezek előretolt bástyájaként, a lévai vár kapitányává nevezte ki. 1664. július 19-én a de Souches vezette császári sereg kötelékében vett részt nemesi csapatainak élén az úgynevezett lévai csatában. Hősiesen harcolt, de közvetlenül Léva előtt, már a csata elején egy janicsár golyó eltalálta, amitől lebukott a lováról. Lába a kengyelben megakadt és lova a hét sebből vérző Koháryt továbbhurcolta Garamkeszi határába. Csak itt sikerült lovát lefogni. Holttestét Garamszentbenedekbe, innen pedig harmadnapra a csábrági várba szállították. A hős fia, akit szintén Istvánnak hívtak 1690-ben családi sírboltot építtetett a garamszentbenedeki apátsági templomba, és ide helyezték el apja hamvait.
Ugyancsak ő volt az, aki 1713-ban emlékoszlopot emelt a sebesülés helyén és kápolnát a garamkeszi határban, ahova a lova hurcolta. Az emlékoszlop latin nyelvű felirata magyarul így hangzik: „Léva alatt dicsőn harcoló Koháry István meghalt a hazáért, fejedelemért és Istenért – a törökkel vívott nagy csatában – 1664. július 19-én. Imádkozzál érette, hogy hősünk békében nyugodjék.“
Az emlékoszlophoz legközelebbi lévai utcát 1890-től a mai napig Koháry István utcának hívják. Az 1930-as években Koháry István Cserkészcsapat is működött Léván. 2001-ben a lévai emlékoszlopot felújították.
Külön érdekessége volt az előadásnak a csodával határos módon máig megmaradt Koháry zászló, a Koháry emlékhelyek története, valamint Koháry Istvánnak leszármazottja, a bolgár cár általi 1909. évi garamszentbenedeki újratemetése. Koháry István utolsó leszármazottja Koháry Mária Antónia Gabriella, II. Ferdinánd portugál király édesanyja, az első magyar zeneszerzőnő 1816-ban házasságot kötött Coburg Ferdinánd György Ágost herceggel, a későbbi bolgár cár nagyapjával.
A közönség vastapssal jutalmazta a tartalmas előadást. Ezután a rendezvény szervezői nevében Müller Péter a Reviczky Társulás helytörténeti kiadványaival és köszönő oklevéllel, Wirth Jenő pedig virágcsokorral köszönte meg az előadást, majd bemutatták a lévai oktatási intézmények számára készített Koháry István portréval ellátott rövid életrajzot is.
Ezt követően a hallgatóság átvonult a Reviczky Ház szomszédos közösségi helyiségébe, ahol a „Lévai Történelmi Arcképcsarnok-Gondolati Emléktáblák” állandó tárlat már Koháry István életrajzával és megsebesülése helyén gondolatban elhelyezett emléktáblájával kibővítve várta őket.
Itt Müller Péter rövid beszédében elmondta, hogy a felavatandó emléktáblával Koháry Istvánon kívül az ő 6000 bajtársára is emlékezni kívánnak, akik életüket adták azért, hogy Léva vára nem került újra török kézre. Ezután az előadók és a szakosztályvezető közösen leleplezték és megkoszorúzták Koháry István lévai gondolati emléktábláját, majd Tolnai Csaba ( Csaba Tolnai), Léva város képviselője és a Lévai Városszépítő Társulás elnöke, valamint Wirth Jenő, a Reviczky Társulás elnöke égő mécsest helyeztek el az emléktáblához.
