Fotó: Németh István/Felvidék.ma

Gondolná az ember fia, hogy amikor horvátországi nyaralásakor előveszi a pénztárcáját, lépten-nyomon „nyesttel” fizet? Feltehetően keveseknek jut az eszébe, hogy az Adriai-tenger partján forgalomban lévő pénznem, azaz a kuna, tulajdonképpen nyestet jelent. Gyanúra legfeljebb az adhat némi okot, hogy mind a cseheknél, mind pedig a szlovákoknál is ugyanezt a kisragadozót jelenti. De hogyan lett a hajdani Dalmáciában fizetőeszközzé a nyest?

Sok-sok évszázaddal ezelőtt, még valamikor a sötétnek mondott középkor legelején a történelmi Horvátország és Szlavónia területén az alattvalók nyestprémmel adóztak, bizonyítván, hogy ezeknek a kisragadozóknak a gereznája igencsak nagy becsben állt. Ezt látszik megerősíteni az is, hogy a nyest idővel címerállattá vált, Szlavónia történelmi címerében ugyanis megtalálható.

A nyest, amelynek rokonságába tartozik többek között a nyuszt, a görény és a hermelin is, tulajdonképpen „világpolgár”, hiszen Eurázsia szinte valamennyi szegletében megtalálható. Első látásra könnyen összetéveszthető a nyuszttal, amelytől csupán mellfoltjának a színe és az élettere különbözteti meg.

Míg ez utóbbi rendre elkerüli a lakott területeket és jórészt nappal vagy esti szürkületkor vadászik, addig a nyest már „urbánusabb”, ugyanis éjszakai vadász lévén bemerészkedik a falvakba és olykor a városok külterületeire is, ahol könnyű zsákmányt remél, és többnyire talál is. Bizonyítják ezt a kifosztott baromfiólak és galambdúcok, amelyeknek a lakói között alapos vérengzést rendez, ugyanis nemcsak korgó gyomrának megtöméséért öl, hanem szinte szenvedéllyel.

Étlapja változatos, és ha éppen nincs a közelben tyúk- vagy galambhús, vadmadarak, apró rágcsálók és gerincesek, tojások, de még a fákról lepotyogott gyümölcsök is megteszik.

Egyébként meg kell mondani, gondos állat, mert gondol a holnapra is, és így – ha a bőség megengedi – „bespájzol”. Amikor a házaknál randalíroz és macskával találkozik, nem tartja különösebben ellenségének, mi több, inkább megveti, de volt már arra is példa, hogy kölcsönösen elpusztították egymást kölykeit.

Ám nem így állunk a kutyákkal, amelyeknek még a szaguktól is irtóznak, így az olyan portákat, ahol kutyát tartanak, igyekeznek messzire elkerülni. Számtalan eset, történet szól arról, hogy a nyestek befészkelték magukat a padlástérbe, és ilyenkor a kísértetjárásra emlékeztető zajokat, hangokat keltenek. Mi egyebet tehet ilyenkor a „simabőrű”, azaz a gazda, nem marad más hátra, mint a csapdaállítás.

A rejtélyes éjszakai vadász, tyúkólak és galambdúcok félelmetes fosztogatója különös módon az utcákon parkoló autók motorházát is kedveli. Nem ritka az autótulajdonosok meglepetése, amikor reggelre azt tapasztalják, hogy járgányuk üzemképtelenné vált, ugyanis a nyest(ek) az éjszaka leple alatt megrágták a gyújtógyertyák kábelének a szigetelését, vagy bármit, ami gumiból, vagy műanyagból készült.

S ilyenkor a kuna, alias nyest rögvest szitokszóvá válik…

A szerző felvételei