„Az idei táborban is készül kopjafa, amelyet ismét Nagyferenc Katalin, mindannyiunk Kati nénije farag. Kati néni neve bizonyára már sokunk számára ismerősen cseng, de higgyétek el, még mindig vannak olyan érdekes történetek, amelyeket eddig nem árult el nekünk. A Gombaszögi Nyári Tábor második napján sikerült őt is mikrofonvégre kapnunk.
Hogyan került kapcsolatba a kopjafa készítéssel?
Egy művésztelepen voltam, és voltak az autómban különféle szerszámok. Ez 1978- ban volt Őrsújfalun. Az ottaniak kerestek egy embert, aki ért a véséshez, én pedig jelentkeztem, hogy megvannak hozzá az eszközeim. A történet vége az lett, hogy a telepen kifaragtam életem első kopjafáját, aztán rajtam maradt, mint szamáron a fül.
Mikor kezdett el tevénykedni a Gombaszögi Nyári Táborban?
Az egész ‘78-ban kezdődött, azóta az összes táborban ott voltam. Őrsújfalu, Abroncsos, Somodifürdő, Királyhelmec, mindenhol ott voltam, és természetesen sorra készültek az újabb kopjafák. Orosz Örs főszervező az édesapján keresztül ismert meg engem, felkértek, hogy jöjjek, és mostanra már hagyományosan én készítem a kopjafákat.
Hogy tetszik az új helyszín?
Nekem ez egy régi-új helyszín, ugyanis jártam ide a Rajzszög nevű gyerektáborba, majd később a Rudnay Gyula rajztáborba is. Már akkor is a faházakban szálltunk meg, a kocsma pedig műteremként funkcionált. Gyerekkoromtól rendszeresen részt vettünk családostul a népművészeti fesztiválokon. Egyébként Krasznahorkát is szerettem, de az itteni vidék sokkal szellősebb: az ember úgy érzi, hogy kap levegőt. (…)
A kopjafa motívumai előre megtervezettek, vagy csak úgy kipattannak a fejéből?
Elsősorban erdélyi motívumokkal dolgozom. Vannak olyanok, amelyeket átalakítottam a saját ízlésem szerint. A jelentéseikkel természetesen tisztában vagyok, hiszen komolyan foglalkoztam a témával, mégsem tehettem, hogy hülyeségeket faragok a fára. A kérdésre válaszolva, a szimbólumok nincsenek előre megtervezve, a fa kisugárzása szabja meg, hogy éppen mi kerül rá.
Van valamilyen humoros élménye a kopjafakészítéssel kapcsolatosan?
Olyan is előfordult, hogy jobb híján lopni kellett. Ez is Őrsújfalun történt, a beígért kétéves akácfát az egész falu előtt vágta fel a fűrészes ember, de használhatatlanná tette a rönköt. Ekkor megkérdezték tőlem, hogy tudtam-e, hogy ez lesz a vége. Én azt feleltem, hogy sejtettem, de nem akartam, hogy a lelkes tömeg attrakció nélkül maradjon. Így aztán el kellett mennünk lopni. A helyiek Babettákkal és Pionier motorokkal száguldoztak a környéken, hogy elnyomják a fűrész hangját. A végén szerencsésen kifaragtuk az erdőből közösen lopott rönköt. (…)
Mit vár a jövőtől?
Én azt várom, hogy az élet újra visszaköltözik a völgybe. És most nem csak a táborra gondolok, hanem akár a népfesztiválra vagy a barlang effektívebb kiaknázására. Ezek nagyon jót tennének a környéknek, az épületek állapota nem romlana tovább. Bónuszként a jelenleg felújított épületek, vagy a frissen épült pajta is a mieink maradnak, így szép lassan lehet ezt fejleszteni. Ez a hely a felvidéki magyarok közös otthona lehet a jövőben.”
Halász Gábor: Aki szeretné, nekem mindig kiöntheti a lelkét (Forrás: gombaszog.sk)
