A Rákóczi Szövetség szervezésében tizenkilencedik alkalommal rendezték meg a középiskolás történelemtanárok nyári egyhetes táborát Gyöngyösön, melynek központi témája az idén – mivel kereken 60 évvel ezelőtt kezdődött – 1956 volt.
Az aktuálpolitikai kérdések, mint az Európai Unió jövője, uniós tagságunk, amiről Martonyi János volt külügyminiszter hétfői nyitóelőadása szólt, illetve a migránsügyek kezelése, amiről Feledy Botond csütörtöki záró előadását tartotta, olyan aspektusokat villantottak fel a hét során, amelyek a történészek számára 1956 mai értékelésében is új lendületet adnak.
Ezt egyébként Stefano Botoni történész „1956 Romániában” című szerdai előadásának bevezetőjében szó szerint ki is mondta. A résztvevők szerint egyébként az ő előadása volt a legmeglepőbb, hiszen mint az alcíme, vagyis a „forradalom nélküliség” is jelezte, Romániában nem történt valójában semmi, mégis arányait tekintve a megtorlás háromszor akkora volt 1956-ot követően, mint Magyarországon, ahol azért mégiscsak dörögtek a fegyverek.
A Romániában felnőtté váló Kalmár Ferenc szomszédságpolitikáért felelős miniszteri biztos optimista. Uniós csatlakozásunkban ugyanis olyan lehetőséget lát, amely segít Magyarország és szomszédai, illetve a külhoni magyar nemzeti közösségek problémáit rendezni.
M. Kiss Sándor hétfői, 1956 új fejezeteiről szóló, majd a keddi előadások, így Salamon Konrád 1956 jelentőségéről, Izsák Lajos 1956 és a magyar pártokról szóló előadásaikban árnyalták a hatvan évvel ezelőtti időszakról kialakult képünket. Rácz János a „Magyar emigráció 1956 utáni helyzetéről az angolszász sajtóban” című előadásában a forradalomról külföldön megjelenő képet elemezte, míg a fiatal kutató, Kiss Dávid „A forradalom tanulsága, a munkásőrség létrehozása” című előadásában a „munkásmilícia” keletkezéstörténetét ismertette. Zinner Tibor „A kádári megtorlás rendszere” című előadása is 1956-ról, illetve az utána következő időszakról szólt. A napot a Wittner Mária, 1956-os halálraítélttel szervezett, személyes hangvételű beszélgetés zárta.
Utak 56-hoz. M. Kiss Sándor a tábor hétfői napján adott elő
Szerdán Stefano Bottoni előadását követően Takaró Mihály Márai Sándor 1956-os költészetéről, Szakály Sándor 1956-ról, illetve Péterfi Gábor pedig módszertani előadásában 1956 iskolai tanításának a problémáiról is szólt. Az egyetlen nem 1956-os előadás – ezen a napon – Mészáros Kálmáné volt, aki „Hősök és áldozatok a Rákóczi szabadságharcban” címmel tartott előadást.
Csütörtök délelőtt Gecsényi Lajos levéltáros a magyar forradalom és Ausztria 1956-os viszonyának számtalan érdekes részletére világított rá, a felvidéki gyökerekkel rendelkező Varga Zsuzsanna, az ELTE tanára pedig 1956-nak a téeszesítésre gyakorolt hatását és a vidéki 1956 történetét mutatta be.
A csütörtöki nap délutánjának első előadója, az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékén oktató Gecse Géza az Aspektus „Száz év tükrében a nagy háború 1916-2016” című történelmi ismeretterjesztő klipvetélkedőjét ismertette. Ennek során Gecse Géza a két évvel ezelőtti szintén első világháborús klip-vetélkedő díjnyertes pályaműveit elővéve, valamint idei, Ősz Gáborral közös szemináriumuk klipjeit elemezve hívta fel a figyelmet arra, hogy a diákok gyakorta ösztönösen olyan filmeket használnak, amelyekkel szerzői jogi problémák lesznek, miközben elfeledkeznek a híradós felvételekről, pedig azok immár a második világháború esetében is – tavaly óta – a korábbinál is szabadabban, ráadásul jelentős részükben jogtisztán használhatók.
A 2-4 perces klipek esetében – hívta fel a figyelmet rá Gecse Géza – lehet 1956-ról, de akár napjaink terrortámadásairól is klipet készíteni, viszont mindenképpen hivatkozni kell az első világháborúra. Nem kötelező az 1916-os évből kiindulni, vagyis bátran használhatják a diákok a két évvel ezelőtti „Száz év tükrében az erőszak 1914-2014” történelmi ismeretterjesztő klipvetélkedő során elkészült valamennyi, nemcsak az első világháborúról és Trianonról, hanem az akkori műhelybeszélgetésekről szóló, ún. szakmai anyagot is, hiszen azok érdemi, a klip-készítéssel kapcsolatos máig érvényes információt tartalmaznak.
Ezt követően az Aspektus témafelelőse levetítette Szabó Róbert díjnyertes klipjét, mint olyat, amely szerencsésen ötvözte mindazt, amire a pályázat meghirdetésekor gondoltak, majd bemutatta azt a világ keletkezéséről készített idén tavasszal nagy karriert befutott, rövid amerikai klipet is, amely állóképekből, szoros montázstechnika segítségével ért el másfél hónap alatt több milliós látogatottságot, de az Aspektus szervezői változatlanul az akár mobil-telefon segítségével készült klasszikus mozgó felvételeket szeretnének.
Amennyiben családi történetet dolgoznak fel a diákok, nem tud velük versenyezni senki – hívta fel rá a figyelmet Gecse – hiszen az az ő családjuk története, és mint ilyen, mindenképpen egyedi lesz. A szervezők szándékosan a YouTube egyszerű szerkesztő-programját propagálják – majd a témafelelős mutatott néhány egyszerű fogást is, hogy miként lehet effekteket pusztán a mobil-készülék segítségével a felvétel elkészítésekor produkálni. Természetesen a szervezők nem zárkóznak el továbbra sem a fejlettebb vágóprogrammal készült klipektől sem, tehát nem kötelező a YouTube-ot használni, viszont a YouTube minden internettel rendelkező diák számára hozzáférhető, ezért hirdették meg így a pályázatot – jelentette ki Gecse Géza.
A tábor és egyben a csütörtöki nap történelmi témájú záró előadásában Vasas Joachim a mártír miniszterelnök életpályáját és 1956-os tevékenységét elemezte, amelynek során megállapította, hogy Nagy Imre mártíromsága ma mindent eltakar. Vasas Joachim cáfolt néhány vele kapcsolatos mendemondát, ugyanakkor megemlítette, jelenlegi információink alapján, feltételezhető, hogy emigránsként Nagy Imre feljelentésére a Szovjetunióban több mint tíz embert végeztek ki. Ráadásul a magyarországi földosztást sem az ő kezdeményezésére, hanem moszkvai parancsra határozták el – Nagy Imre miniszterként annak csupán a végrehajtója volt. Viszont Vasas Joachim az 1956-ban létrejött üzemi- és munkástanácsok személyi anyagát kutatva arra a következtetésre jutott, hogy a valóban demokratikusan létrehozott szervezetekbe az akkori magyar társadalom színe-virága, legalkalmasabb és legfelkészültebb része került, akik családjának viszont máig nem szolgáltattak elégtételt. Így gyermekeiknek sem, akik – e múlt következményeként – jelentős részükben 30 évig nem tanulhattak tovább magyar felsőoktatási intézményekben.
A pénteki nap Recsk és Eger meglátogatásával telt, szombaton pedig hazatértek a Kárpát-medence valamennyi régiójába a középiskolás tanárok, ahol az idén is a magyarországiak és az erdélyiek voltak a legtöbben, de voltak sokan a Felvidékről is.
