A dél-tiroliak többsége a saját államot, vagy az Ausztriához való visszatérést választaná megfelelő jogi alapfeltételek mellett. Ezt gondolja Arno Kompatscher tartományi elnök, akivel a News című osztrák lapban jelent meg egy interjú július elején. A beszélgetés fordítása a Pro Civis polgári társulás jóvoltából olvasható magyarul.
Elnök úr, a Brexit győzött, a britek el akarnak szakadni Brüsszeltől. Ön is gondol az elszakadásra Rómától?
Az euroszkeptikusok győztek. Ez rossz Nagy-Britanniának, Európának és Dél-Tirolnak. Ha a polgárjogi feltételek adottak lennének, elképzelhető lenne az önállóság a többnyelvű Svájc mintájára, vagy a visszacsatolás Ausztriához. Ezek a forgatókönyvek a hatályos jogrendszerben csak Róma beleegyezésével lehetségesek, ami viszont minden, csak nem elképzelhető.
Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke önrendelkezési jogot követelt Dél-Tirol számára. Igaza van?
A dél-tiroliakat már megilleti ez a jog. Ez ugyanis az ENSZ Alapokmánya értelmében minden nemzet elidegeníthetetlen joga. Ez viszont nem egyenlő közvetlenül a joggal, hogy bármikor saját államot alapítsanak, határokat mozgassanak vagy elszakadjanak. Strache és Hofer követelései ezért nagyon populistán hatnak és inkább tanúskodnak a polgárjogi ismeretek hiányáról.
Mit szeretnének maguk a dél-tiroliak? Függetlenséget, autonómiát vagy az egyesülést Ausztriával?
Ha adottak lennének a reálpolitikai és jogi feltételek – Olaszország beleegyezésének feltételével – a német és ladin ajkú lakosság többsége az önálló állam lehetőségét ugyanúgy támogatná, mint a visszacsatolást Ausztriához. A dél-tiroli olaszoknál ez valószínűleg fordítva igaz. Ez a forgatókönyv azonban az olasz beleegyezés hiányában különben is teljesen irreális. Az lesz a legjobb, ha az eddig kivételesen sikeres autonómia útján haladunk tovább és a Tirol – Trentino – Dél-Tirol régió európai kilátásait erősítjük.
Olyan rossz Dél-Tirol helyzete Olaszországban?
Dél-Tirol helyzete aránylag jó, ezt támasztják alá a gazdasági mutatók is. A munkanélküliségünk 3.8% és a 3.5%, tehát a teljes foglalkoztatottság felé haladunk. Ehhez társul egy általános fellendülés is. Az elmúlt 8 negyedévben az export húzta a gazdaságot, legutóbb 8%-os többletet termelve. Mindenekelőtt biztosított a kulturális identitásunk: nyelv, iskolarendszer, szervezeti rendszer, hagyományok.
Nem olyan mára már Dél-Tirol, mint egy kis állam az államban? Legalábbis sok olasz érzi így.
Pénzügyi autonómiát élvezünk, ami azt jelenti, hogy az adóbevételek 100%-ban a tartományban maradnak. 10%-ot utalunk ebből az államkincstárba, hogy fedezzük az igazságszolgáltatás, rendőrség, államkincstár, posta, külpolitika és honvédelem költségeinek ránk eső részét, valamint további 476 millió eurót az államadósság rendezéséhez való hozzájárulásként. Minden egyébbel magunk rendelkezünk.
Miért ilyen elégedetlen akkor a nép?
Ez az állandó aggodalommal kapcsolatos, mely szerint az autonómiát újra megkérdőjelezheti a hagyományosan centralista olasz állam. Főleg azért, mert Olaszország gazdasági nehézségekbe keveredett. Néhányan elkezdtek aggódni, hogy nem merülünk-e mi is alá a süllyedő hajóval. Az adott kérdés így az utóbbi időben egyre kevésbé kapott nemzetpolitikai, mint inkább gazdasági megközelítést. Mindent, ami rosszul működik, Róma számlájára írnak, hasonlóan, mint más államokban Brüsszel számlájára.
Jól ismeri Matteo Renzi miniszterelnököt és jó a viszonyuk. Ennek ellenére veszekednek?
Olykor valóban heves vitáink vannak, amikor az alkotmányreformról, vagy az autonómiáról van szó. De Renzi újra és újra bizonyságát adta, hogy Dél-Tirol autonómiája számára is különleges, mert egy polgárjogi kötelezettség megvalósítását jelenti Ausztriával szemben.
Szóval az embereknek nem kell aggódniuk?
Mindez nem azt jelenti, hogy a megvalósítás szintjén nincsenek néha próbálkozások az autonómiánk szűkítésére. Legutóbb a pénzügyi szabályozásnál voltak problémák. Mario Monti kormánya 2012-ben dél-tiroli anyagi forrásokhoz nyúlt, hogy az államháztartást foltozza. Ez ma már nem működik. Ebben most Renzivel megegyeztünk, majd rögzítettük is az autonómia statútumban és polgárjogilag is biztosítva lett egy Renzi-Faymann (akkori osztrák kancellár) levelezéssel.
Meddig marad nyitva a brenneri határátkelő?
Jelenleg nincs szükség különleges intézkedésekre Brennernél. Már hónapok óta háromoldalú határellenőrzést tartunk olasz, osztrák és bajor határvédelmi erők részvételével. Olaszország a maga részéről fokozta az ellenőrzéseket, ezért már alig akad illegális átkelés. A rendszer működik, ezért további 2 hónapra meghosszabbítottuk a megállapodást.
Számol egy határzár megépülésének lehetőségével a következő hetekben?
Nem feltételezem, mert aránytalan intézkedés lenne. Az EÚ is felhívta a figyelmet, hogy az ilyen intézkedéseknek mértéktartóaknak kell lenniük.
Úgy tűnik, Ausztria jobban aggódik.
Ausztria kb. 90 000 menedékkérőt fogadott be 2015-ben, ezt egy nemzetgazdaságnak először meg kell alapoznia, és az ezt követő integráció levezetése egy óriási kihívás. Amíg nem tisztázott az európai szolidaritás a menekültek egész Európában való igazságos elosztását illetően, amíg nem működik a külső határok védelme, addig Ausztria álláspontja érthető. Brenner azonban jelkép a számunkra. Egyrészt az igazságtalan elszakításé, jelenleg az európai egyesítésé és az ezzel járó lehetőségé, hogy a nacionalista gondolkodásmódon és ennek következményein túllépjünk. Ezért is reagáltunk nagyon érzékenyen. Mindent meg szeretnénk tenni a határzár elkerülése érdekében.
Nem érzi magát elhagyva dél-tiroliként?
Nem, nem érzem magam elhagyva. Ezzel kapcsolatban hónapok óta próbálok közvetíteni Bécs és Róma között. Mára – hála a közvetítésünknek is – sikerült egyezségre jutni a határellenőrzésről és Brennernél jelenleg teljesen nyugodt a helyzet.
Mennyire szolidáris maga Dél-Tirol, Olaszország egyik leggazdagabb régiója?
A menedékkérők Olaszországban a lakossággal arányosan kerülnek elosztásra a régiók között. Jelenleg 1000 menedékkérő tartózkodik nálunk, a következő hetekben még 700 érkezik, 520 ezres lakosság mellett.
Hogy reagál a lakosság?
Hasonló a párbeszéd, mint Ausztriában, vagy Németországban. Mind láttuk a képeket az osztrák és német televíziós csatornákon. Erre hirtelen sok dél-tiroli gondolta úgy, hogy nálunk is nagy a menekültválság. Alapvetően teljesen más volt a helyzet. Csak töredékét kaptuk annak, amivel Ausztria szembesült. Az emberek mégis aggódnak és félnek. Menekültválság helyett azonban eddig csak televíziós válságot éltünk át. Ha viszont a nemzetközi államközösségnek nem sikerül tartósan leküzdenie az embercsempészet problémáját és az emberek elvándorlásának kiváltó okait, nálunk is megváltozhat a helyzet.
Az osztrák kancellárválasztási kampány folyamán úgy döntött, hogy az FPÖ jelöltje, Norbert Hofer ellen foglal állást. Miért?
A nevezett jelölt programja ellen emeltem szót a következő módon: elgondolkodtatónak találnám, ha ennek a pártnak az értékrendje foglalná el a kancellári palotát.
Átfogalmazva a kérdést: most megkönnyebbült?
Az FPÖ programjának alapja erősen nacionalista és Európa-ellenes. Pont a nacionalizmus vezetett azokhoz a katasztrófákhoz, amelyek a dél-tiroliaknak a legtöbb szenvedést okozták a 20. században, mégpedig a brenneri igazságtalan határhoz, valamint a fasiszta és háború utáni Olaszország nacionalista politikájához. Ezzel szemben a nemzetiségi határvonalak kivételével határok nélküli Európa és az együttműködés eszméje tették Dél-Tirolt azzá, amit ma is látunk.
Nemrég lezajlott egy népszavazás a bolzanói repülőtér tervéről. Ön nyilvánosan támogatta az ötletet és veszített. Politikusként ilyenkor belegondol az ember, hogy nem kellett volna ilyen mellszélességgel kiállni valami mellett?
Nem. A polgárok kifejezetten elismerik, ha az ember világosan állást foglal. A tartományi választások előtt megígértem a népszavazást és ehhez tartottam is magam. Tiszteletben tartjuk az eredményt. Személy szerint azonban továbbra is meg vagyok győződve, hogy egy bizonyos határok között működő regionális reptér hozzáadott értéket jelentene Dél-Tirol számára idegenforgalmi szempontból.
Egy képviseleti demokrácia esetében okos döntés népszavazást tartani nagy infrastrukturális kérdésekről?
A bolzanói reptérnek volt egy különleges előzménye, amely szükségessé tette a népszavazást. Alapvetően azonban pontosan az ilyen döntésekre szolgál a képviseleti demokrácia. Minket, politikusokat azért választanak, hogy a programunkat pontról pontra megvalósítsuk. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a polgároknak nincs beleszólásuk. A Brenner bázisalagút esetében is számos módon kapcsolódtak be a polgárok a tervezésbe és terjedelmes környezetvédelmi vizsgálat is zajlott. Ezért sem zajlottak nálunk ezzel kapcsolatban nagy tüntetések, pedig Európa akkori legnagyobb építkezéséről beszélünk. Fontos, hogy a tervhez tartsuk magunkat és bevonjuk az embereket. Ezt bizonyítja a Gotthárd-alagút példája is. Így lesz hiteles a politika.
Páran megkérdezték Christian Kern kancellárt, miért „bántja magát” a kancellári poszttal. Ha ön visszamehetne az időben, „bántaná magát” újra a tartományi elnöki pozícióval?
Természetesen eszembe jut néha a kérdés, de aztán elnyomja az elért célokból származó öröm. Azért is, mert kicsit szerénytelenül elmondhatom, hogy mi, a tartományi kormány és római harcostársaink az elmúlt két és fél évben olyan dolgokat vittünk véghez, amiket senki nem nézett ki belőlünk, és amiket alig mertünk felvenni a választási programba. Mégis sikerült elérni például az adócsökkentést és vele egyidejűleg a gazdasági támogatások átalakítását, vagy az új pénzügyi szabályozást Rómával szemben.
Hogy látja Dél-Tirolt 10 év múlva?
Remélem, hogy Dél-Tirol 10 év múlva még a mainál is önállóbb, két lábbal a földön járó, ugyanakkor nyitott tartomány lesz, és egyben egy kis Európa Európában, híd észak és dél között.
Saját útlevéllel?
Nem feltétlenül szükséges hozzá a saját útlevél.
Az FPÖ újra és újra kettős állampolgárságot követel a dél-tiroliaknak. Támogatja az ötletet?
Az osztrák parlamentben jelenleg nincs többségi támogatása. Dél-Tirol esetében figyelembe kellene venni az esetleges mellékhatásokat is. Például mi történne, ha kevesen kérvényezik? Azt úgy állítanák be, hogy a dél-tiroliak már olasznak érzik magukat? Ilyen hatást biztosan nem szeretnénk. Felmerül az a kérdés is, hogy ki kérvényezhetné a kettős állampolgárságot. A dél-tiroliak, mint társadalmi csoport, beleértve az itteni olaszokat is? Vagy az egykori osztrák állampolgárok leszármazottai? Ez esetben szükségük lenne egy leszármazotti okiratra? Ausztria polgárjogi védelmi funkciója az összes dél-tirolira vonatkozik és nem az egyes személyekre, tehát a kettős állampolgárság ebben az esetben nem jelent hozzáadott értéket. Milyen értéke lenne tehát a kettős állampolgárságnak, leszámítva, hogy alátámasztaná a már ismert tényt, hogy mi egy olaszországi osztrák kisebbség vagyunk? Ezért kell ennek megfelelő óvatossággal megközelíteni az adott kérdést. Kiváló témát szolgáltat azonban a populistáknak.
Arno Kompatscher
Született 1971-ben Völs am Schlernben (olaszul Fiè allo Sciliar). Az innsbrucki és padovai egyetemek közös jogtudományi szakán szerzett diplomát. 1998-tól 2004-ig Kastelruth önkormányzatának jogi hivatalát vezette, majd 2013-ig egy vállalat üzleti vezetője volt. 2014-től tartományi elnök. Feleségével, Nadjával 7 gyermeket nevel.
Az eredeti, német nyelvű interjú ITT olvasható.
