“Az utóbbi hetekben a beszédtér egyik legélesebb vitákat, összeütközéseket kiváltó elemévé a „háttérhatalom” kérdése vált.
A magyar nyelvben a hatalom a hatás szóból ered, vagyis az a hatalom birtokosa, aki hatást képes gyakorolni, tehát aki az adott emberi közösség komplex önújrateremtési folyamatait ellenőrzi, annak alapvető összefüggéseit meghatározza. Napjaink világában nagyon kevés olyan emberi közösség létezik, amelynek teljesen hatalmában állna önmaga újrateremtési folyamatait meghatározni. Mielőtt megpróbálnám összefoglalni ennek a fő okait, előbb rögzítsük: a nyugatias modernitás világában a hatalom mindig rejtőzködni igyekszik, aminek a nagyon egyszerűen belátható oka az, hogy ami „nincs”, azt nem lehet ellenőrizni, tehát úgy tehet meg bármit, hogy a következményeket, illetve a felelősséget sem kell vállalnia.
Az ember egyik legősibb vágya, hogy kijátssza a Teremtő által nekünk adott „csomagban” a szabad akaratunk mellé kapott másik elemet, a tetteinkért vállalandó erkölcsi felelősséget. A népmesék láthatatlanná tevő sipkája pontosan ezt a vágyat írja le, hiszen, ha az ember láthatatlanná válik, akkor a szabad akaratával bármit megtehet anélkül, hogy tetteinek következményeivel szembe kellene néznie. (…)
A szállóige „the business of the business is the business” szerint, ha tőketulajdonos vagy, akkor egyetlen dolgod van, hogy növeld a profitodat, mégpedig bármilyen áron. Igen ám, de ha ez a bármilyen ár olyan brutális, hogy permanens polgárháborúba taszítaná az adott emberi közösséget, akkor a meghatározó tőkestruktúrák legmagasabb szintű urai mindent igyekeznek megtenni azért, hogy ne látszódjanak. Hiszen ha nem látszanak, akkor nincs ki ellen polgárháborút viselni, az alávetettek egyszerűen egy „természeti törvény” érvényre jutásaként élik át saját alávetettségüket. (…)
A háttérhatalom kifejezés azért pontatlan, mert ez a masinéria nem a háttérben, hanem inkább a látható hatalmi szférák felett helyezkedik el egy sajátos szuperstruktúraként. A láthatóságok világa így inkább csak a mutatványos bódé szerepét játssza el. Ebben a bódéban helyezkedik el a hivatalos politika világa. A feladata leginkább az, hogy diszkrét leplet vonjon a mutatványos bódé fölé, hogy lehetőleg ne látsszanak, vagy legalábbis ne nagyon látsszanak a zsinórpadlás felől őket mozgató kezek. Mindez egyébként nem feltétlenül mutatna azok felé a végzetes önfelszámoló folyamatok felé, amerre ma a világ és benne különösen Európa megy. Azért mutatnak mégis arra, mert a valóságos hatalom birtokosai a láthatóságok mutatványosbódéi feletti teret minden erejükkel álcázni igyekeznek.
Tudják ugyanis, hogy ezt az ellenőrizetlenségüket a globális profit bármilyen áron történő növelésére használhatják fel. És ez az ár értelemszerűen akár a világ elpusztítása is lehet. Ne felejtsük el, hogy a rákos burjánzás is ugyanezt a logikát követi, csupán a saját növekedési feltételeit, vagyis a „profitját” próbálja növelni bármilyen áron, akár az őt magába foglaló élő szervezet elpusztítása árán is. Éppen ezért ő is rejtőzködik, és „trükkök százaival” próbálja az őt megsemmisíteni törekvő immunrendszert félrevezetni. Hasznos szereplőként, az egészséges szövetek „jótevőjeként” jelenik meg, miközben gátlástalanul feléli a szervezet erőforrásait, és gáttalan szaporodása nyomán exponenciálisan növekvő végtermékeit a rendszerre zúdítja. Ez utóbbi a „globalóma” esetében részben a fizikai környezet végzetes elmocskolásával, részben pedig a „belső természet” (lelki, erkölcsi, szellemi világunk) mocskával, a kereskedelmi televíziónak nevezett tömegpusztító fegyverekkel megy végbe. (…)
Az elmúlt hetek véleményhatalmi örvénylései arról tanúskodnak, hogy egyelőre nem nagyon vagyunk képesek kikeveredni ebből a végzetes csapdából, pedig a világ túlélése éppen ettől a képességünktől függ.
Bogár László: A háttérhatalom sipkája (Forrás: magyarhirlap.hu)
