Bíró Zoltán és a kötet (Fotó: GG)

Bemutatták Bakos István Nemzetépítő kísérlet – a Magyarok Világszövetsége kronológiája 1989-2000 című könyvét július 21-én Budapesten. Az Antológia Kiadónál megjelent 462 oldalas mű a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum sorozatának 17. kötete, amely a Magyarok IV. Világkongresszusa 20. évfordulója alkalmából jelent meg. A könyvbemutatón sokan részt vettek az MVSZ hajdani tisztségviselői, tagjai, munkatársai közül. A Felvidékről jelen volt Duray Miklós, az egykori stratégiai tanács elnöke, valamint Pogány Erzsébet, a Kárpát-medencei régió vezető munkatársa is.

A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) kiemelkedő szerepet vállalt nemcsak a rendszerváltás szellemi előkészítésében, hanem annak kivitelezésében is – jelentette ki csütörtök délután Bíró Zoltán, majd azt is elmondta, hogy mostanra az Orbán-kormány jóvoltából megszületett az állami szerepvállalás a Kárpát-medencei magyarság és a nyugati diaszpóra segítésére, amelyhez a gazdasági feltételeket is megteremtették, viszont nincs civil képviselet, pedig ez nélkülözhetetlen lenne – hívta fel rá a figyelmet a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója.

Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója megnyitja a rendezvényt (Fotó: GG)
Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója megnyitja a rendezvényt (Fotó: GG)

Kunckelné Fényes Ildikó a könyvet gigantikus, és fontos munkaként jellemezte.
A Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének elnöke szerint a szerző, Bakos István hihetetlen mennyiségű anyagot gyűjtött össze, így olyan könyv keletkezett, amit mindenkinek használnia kell ezután, aki az MVSZ-ről beszél vagy ír. A Venezuelában élő Kunckelné kijelentette, hogy megalakulásakor az MVSZ arra vállalkozott, hogy felkarolja és képviseli az összmagyarságot. A szépen induló kísérlet azonban 2001-re nagy csalódás lett, nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, ezért 2002-ben a dél-amerikai magyar szervezetek ki is léptek az MVSZ-ből.

Deák Ernő, a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének elnöke osztja azt a véleményt, hogy az MVSZ nagy munkára vállalkozott, és többet akart kihozni magából, mint amennyire képes volt. Az előrejutás egyik fő feltétele, hogy tisztázzuk, hol követtünk el hibát. Ebben segít Bakos István könyve, hiszen immár több mint másfél évtizede az MVSZ jelenlegi elnökét az MVSZ Nyugati Régiója segítségével sikerült megválasztani, amelynek számos részlete a közvélemény számára nem volt ismert – hangsúlyozta a civilben Bécsben élő történész.

Deák Ernő (Fotó: GG)
Deák Ernő (Fotó: GG)

Ludányi András, az észak-amerikai Magyar Baráti Közösség alapítója úgy vélekedett, hogy a kötet fantasztikus, hézagpótló írás, amely összekapcsolja a Magyarok Világszövetségének aranykorát, azaz az 1990-es éveket a világmagyarság akkori sorsával.

Az MVSZ 1990-es évekbeli munkájának azért van jelentős hatása a jelenre is, mivel olyan mintákat hozott létre, amelyeket az Orbán-kormány jelenleg is követ. A magát „szétszórtsági magyarság” egyik vezetőjeként jellemző Ludányi András példaként a Kőrösi Csoma Sándor-programra hivatkozott, amely a diaszpóra-magyarság identitásának erősítése érdekében végzett tevékenységet támogatja. Szólt a Mikes Kelemen-programról, amely a diaszpóra magyarság könyvtári emlékeinek, hagyatékainak összegyűjtését hivatott segíteni, valamint a Julianus-programról is, amely a magyar örökségek és emlékhelyek nyilvántartásának összeállításán dolgozik.

Ludányi András (Fotó: GG)
Ludányi András (Fotó: GG)

A múltat illetően – Ludányi András szerint – a Világszövetség nagy problémája volt, hogy túlpolitizálódott, pedig különösen a nyugati „szétszórtsági magyarság” akkor tud, főleg a kultúra és az irodalom segítségével megmaradni, ha nem politikai pártokhoz, hanem az összmagyarsághoz viszonyítva határozza meg önmagát.

Szíjártó István, a Százak Tanácsának ügyvezetője szerint a könyv tárgyszerűsége az utókor számára világossá teszi, hogy az MVSZ útja kanyargós volt, de szándéka nyílegyenes: az öt kontinensen élő, megosztott magyarság egyesítése. A 2000 májusában az MVSZ Anyaországi Régiójának elnökévé választott Szíjártó István ma is úgy gondolja, hogy az MVSZ-nek egynek és oszthatatlannak kell lennie, viszont ami 2002 után történt a szervezetben, ahhoz neki nincs köze, arról másokat kell megkérdezni. Szavaiból az is kiderült, hogy a jelenlegi vezetést alkalmatlannak tartja a szervezet eredeti céljainak a megvalósítására.

Szíjártó István (Fotó: GG)
Szíjártó István (Fotó: GG)

Bakos István, a kötet szerzője, az MVSZ egykori választott főtitkára elmondta, hogy eredetileg a világszövetség történetét szerette volna megírni, de közben rádöbbent, hogy MVSZ-tisztségviselőként elfogult volt, ezért döntött, hogy kronológiát állít össze, vagyis a tényeket összegzi. Ezt szolgálja a készülő MVSZ Kislexikon, amelyben a Nemzetépítő Kísérletben részt vevő szervezeteket és személyeket mutatja be. Továbbra is reméli, hogy a Magyarok Világszövetsége néhány éven belül újjászületik, a kötetet pedig azért adták ki most, mert idén augusztus 15-e és 20-a között rendezik a Magyarok IX. Világkongresszusát és addigra kulcsfontosságúnak tartotta, hogy a kötet ne csak megjelenjen, hanem be is mutassák, tudjanak a Szövetség közelmúltjáról a küldöttek.

Bakos István dedikál (Fotó: GG)
Bakos István dedikál (Fotó: GG)

A könyvbemutatóra sokan eljöttek az MVSZ hajdani tisztségviselői, tagjai, munkatársai; a felvidékiek közül részt vett az akkori világszervezet munkájában aktívan tevékenykedő Duray Miklós, a stratégiai tanács elnöke, valamint Pogány Erzsébet, a Kárpát-medencei régió vezető munkatársa is. Duray Miklós szerint a szervezet történetének számtalan olyan aspektusa van, amely számot tarthat a szélesebb közvélemény érdeklődésére. Elképzeléseik szerint olyan feladatokat is el tudott, sőt ma is el tudna látni, amelyre más szervezet nemcsak Magyarországon, hanem a világon is képtelen lenne.

Duray Miklós és Pogány Erzsébet (Fotó: GG)
Duray Miklós és Pogány Erzsébet (Fotó: GG)

Az Antológia Kiadónál megjelent 462 oldalas mű a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum sorozatának 17. kötete, amely a Magyarok IV. Világkongresszusa 20. évfordulója alkalmából jelent meg. Borítójának központi alakja Csete György építész, akit most hétfőn helyeztek örök nyugalomra Budapesten a Farkasréti temetőben. Pont ezért került az általa alkotott Világmagyarság Hajléka avatása a borítóra – tudtuk meg Bakos Istvántól. Érdekesség, hogy a vele együtt a képen látható, áldást mondó papok és vezetők fele azóta már szintén halott.

Kunckelné Fényes Ildikó és Andrásfalvi Bertalan (Fotó: GG)
Kunckelné Fényes Ildikó és Andrásfalvy Bertalan (Fotó: GG)

Bakos István sajátos műfajú kronológiája viszont alapvetően azért nem száraz olvasmány, mert a szerző olykor mazochista kéjjel, ugyanakkor pozitivista elkötelezettséggel részletesen idézi nemcsak a hivatalos kordokumentumokat, hanem az MVSZ-t támadó és leckéztető, főként liberális táborból érkező brutális kritikákat is.
A rendszerváltó Magyarok Világszövetsége az ezredfordulóra a legnagyobb magyar társadalmi szervezetté alakult át, amelynek tagszervezetei a világ mintegy ötven országában működtek. A szervezet nemzetpolitikai szempontból azért volt rendkívül fontos, mert feladatának tekintette a magyarság érdekvédelmét, a magyar nyelv és az egyetemes magyar kultúra ápolását, a nemzetközi együttműködés keretében a magyarok érdekképviseletét.

A könyvbemutató közönsége (Fotó: GG)
A könyvbemutató közönsége (Fotó: GG)

A világszervezet immár több mint másfél évtizede magyar állami költségvetési támogatás nélkül, Patrubány Miklós vezetésével, korábbi társadalmi befolyásának a töredékére zsugorodva működik, de erre az időszakra a kronológia már nem terjed ki.