Tokajban 1972 óta rendeznek írótáborokat, melyek az 1989-es rendszerváltást megelőzően a magyar írók és értelmiségiek civil társadalmi fórumaként a regionális jelentőséget jóval meghaladó rendezvénnyé váltak. A közeli Tiszaladányban nyitották meg az elsőt, ahová a résztvevők azóta is minden évben visszatérnek.
Az idei 44. Tokaji Írótábor az 56-os magyar forradalom 60. évfordulója jegyében zajlott augusztus 10-12 között. Az ünnepélyes megnyitót hagyományosan a Rákóczi-pincében rendezték, ahol Posta György, a város polgármestere üdvözölte a jelenlevőket és beszámolt az általa vezetett település egy év alatt történt eseményeiről, valamint arról, hogy 2023-ban Tokaj szeretne Európa Kulturális Fővárosa lenni.
Feszült figyelem (Fotó: BZ)
Elsőként a Petőfi Irodalmi Múzeum által rendezett kiállítás megnyitójára került sor, melynek címe Gond és hitvallás 1956. A cím a Tamási Áron által megfogalmazott nyilatkozaté, melyet a Magyar Írók Szövetsége 1956 december 28-án egyhangúlag fogadott el. Ez kiállás volt a vérbe fojtott forradalom és szabadságharc mellett. Benkő Andrea muzeológus kórusműhöz hasonlította a tárlatot, ahol megszólalnak az egyes szólamok és énekesek.
Ezután Gróh Gáspár, a Köztársasági Elnöki Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának igazgatója kifejtette, ’56 minden következő nemzeti törekvés alapja volt, annak ellenére, hogy a közbeszédben haloványan, pontatlanul, kisebb átütő erővel van jelen, mint 1848. „Ezt a hiányt nem tudjuk már pótolni. A hallgatás múzeumi dokumentummá teszi a történetet, mert ez a történelmi esemény hosszú ideig tabutéma maradt. Csak szűk körben lehetett beszélni róla. Ezt a háttérbe szorított köznyelvet kell újra megszólaltatnunk” – fogalmazott az előadó, aki ezután Németh László és 1956 viszonyát elemezte.
Békés Márton is ezt a témakört vizsgálta. „A hétköznapi hősökre emlékezünk. Valljuk, ahol a hősöket nem felejtik, ott újak születnek” – szögezte le az előadó, aki azt is hozzátette, hogy: „Nem kell nekünk Superman, meg a szórakoztató ipar megannyi izompacsirtája, ha van Pongrácz Gergelyünk, Németh Lászlónk… Az író profetikus alkat volt, és a forradalom napjaiban szinkronba került nemzet és író. A nép vezette az írót, és nem fordítva. Végzetes lenne, ha a szellemi emberek elszakadnának a közösségtől. Az emlékezés célja, hogy ezt az üzenetet erősítsük, mert történelmünk újabb fordulóponthoz érkezett!”
Vasy Géza, irodalomtörténész, egyetemi tanár elmondta, hogy a fiatalok nem olvasták Németh Lászlót, mégis megértették szellemiségét. „Illyés Gyula a kommunista korszakban vitathatatlan tekintélynek számított Kodály Zoltánnal együtt. Így a hatalom kénytelen volt véleményüket figyelembe venni. Ez volt a szerencsénk! Mert sok ember mellett kiálltak és segítettek” – jelentette ki.
A könyvek iránt nagy volt az érdeklődés (Fotó: BZ)
Salamon Konrád történész hangsúlyozta, ez volt az első győztes antikommunista forradalom. „A régi rendszert órák alatt elsöpörte az utolsó faluban is. Az egész magyar társadalom szemben állt a sztálinizmussal. Ezt megelőzte az 1921-es kronstadti lázadás, az 1953-as berlini és az 56-os poznani felkelés. A nándorfehérvári győzelem óta nem volt erre példa! Viszont a kádári vörös ellenforradalom évtizedei tönkretették a magyar társadalmat olyannyira, hogy az elmúlt 25 évben sem tudott föltápászkodni. Most 60 év távlatából látjuk szétesett, szétzüllesztett nemzetünk valóságát” – mondta Salamon Konrád.
Makkai Ádám költő és nyelvész 56 művészi dokumentálását vette szemügyre, majd számba vette az emigrációban e témával foglalkozó irodalmárokat. Bizonyította, hogy a múzsák a fegyverropogás között sem hallgatnak. Mint elmondta, döbbenetes, katartikus műalkotások születtek, melyekről a széles közvélemény mit sem tud.
Jánosi Zoltán irodalomtörténész, költő Ratkó József és 1956 viszonyát taglalta. Az általa fémjelzett korszak hirdette: „Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség.” De azért ne feledjük, ekkor tiltották be az abortuszt Magyarországon. Ratkó e verse miatt ellenforradalmár, anarchista lett, és eltávolították az egyetemről. Az eszmecsőszöknek az sem tetszhetett, hogy újrafordította Szophoklész Antigonéját, amit alig adtak elő. A költő szerint, Antigoné 56-os cipőt hord és a temetetlen holtak érdekében áll ki.
Lezsák Sándor koszorúz (Fotó: BZ)
Lezsák Sándor, a parlament alelnöke személyes lírai visszaemlékezése 56 kapcsán részben egy kisfiú rácsodálkozása az eseményekre: „Apám arcát keresem,/ fekete-fehér filmeken/…/ mert ott volt –// Igen, ott volt a tüntető tömegben,/…/ Apám arca is keres engem -” (Apám arcát keresem) November 4-én, „Vasárnap reggel/ a körúton végig// dübörögtek, jöttek/ a tankok,// világgá mentek/ a villamosok.” (Vasárnap reggel)
Győri László költő, könyvtáros a Piros a vér a pesti utcán antológiát mutatta be, mely az 56-os közköltészet breviáriuma. Sturm László Vas István és 56 kapcsolatáról értekezett. Rózsássy Barbara költő 56 klasszikusairól, a füveskerti költőkről adott elő. „Életművük és sorsuk még a szakmabeliek előtt sem ismert. Faludy György és Határ Győző a legismertebb közülük. Ők nem önként, hanem az ÁVH kényszere nyomán alkottak költői csoportot a váci politikai börtönben” – közölte a költőnő.
Benke László Tamási Lajos költőről szólt, akinek legszebb versei a Hét Krajcár kiadónál jelennek majd meg.
Aki meg kívánja hallgatni/nézni az elhangzott előadásokat, az megteheti ITT.
