Molnár Csaba (Kép: Molnár Csaba archívuma)

Történet lesz egy focicsapatról és környékéről. Férfiakról és nőkről, akik két külön világot alkotnak, amelyek néha összecsapnak. Szűkszavúan ennyit árult el első sorozatrendezéséről Molnár Csaba filmrendező. Az Atletiko Cvernofka mellett beszélgettünk A rendes ember című első filmjéről és a kétnyelvű romantikus filmről is, amelyre augusztus huszadikán készül.

Eszébe jut még A rendes ember forgatása?

Majdnem minden nap van egy pillanat, amikor eszembe jut. Minden más forgatáson hasznosítom, amit tanultam belőle. Valaki, aki már látott néhány részletet az Atletiko Cvernovkából, azt mondta, jó, hogy A rendes emberes hangulat benne van ebben is.

Akadnak a sorozatban A rendes ember stábjából?

Egyetlen színész, Benkő Géza.

Rajta kívül játszik még felvidéki színész a sorozatban?

Varga Anikó és Nádasdi Péter. Minden felvidéki színészbarátomnak elmondanám, nagyon igyekeztem, hogy sikerüljön becsempészni a sorozatba valakiket még. Ha majd folytatódik a sorozat és a karrierem is, hívom majd őket, ha eljönnek. Mert azért ez olyan műfaj, hogy talán nem mindenki jönne el.

A rendes ember első forgatási napján
A rendes ember első forgatási napján

Nádasdi Péter a csatorna másik sorozatából érkezett, Varga Anikó egy jól futó reklámsorozat egyik arca is.

Olyan szereplőket kerestek a válogatáson, akik valamilyen szinten befutottak és a szlovák néző számára ismerősek. Emiatt volt nehéz bevinni új arcokat.

A felvidéki néző számára is érdekes lesz a sorozat?

Szerintem igen. Van egy Pozsony-külvárosi negyedik-ötödik ligás, Kusturicás hangulata, de említhetném a Régi idők focija című filmet is, amit megnéztem a rendezésre készülve. A felvidéki kisvárosokban ugyancsak ismerős lesz az Atletiko Cvernofkában megjelenő életérzés. Sokat beépítettem a sorozatba abból, amikor egyszer az apukám kivitt a szentpéteri focipályára, és megnéztünk egy ölre menő Szentpéter-Izsa meccset.

Mikor került a Markíza televízió közelébe?

Két évig szabadúszó voltam az egyetem elvégzése után, majd úgy tudom, Martin Šulíkot, az osztályfőnökömet felkérték egy sorozatra, de nem tudta vállalni. Akkor megkérdezték, tudna-e fiatal rendezőket ajánlani, akik a műhelyében végeztek. Ott voltam a néhány jelölt között. Behívtak a csatornához, esszét kellett írni, miképpen képzelem el a konkrét sorozatot, amire felkértek. Azután így ment lépésről lépésre. Próbaképpen két másik sorozat összesen három epizódját rendeztem.

Nem zavarta, hogy a sikeres A rendes emberrel a háta mögött még tesztelték?

Nem, mert a televíziózás teljesen más műfaj. Amit A rendes ember esetében tizennyolc nap alatt forgattunk, azt a televízióban kábé négy nap alatt kell leforgatni. Kihívás volt a televíziós rendezés. Egy másfajta, filmes rendezést tanultam, jóval lassúbb, ízlelőbb, gondolkodóbb munkát. A televíziós rendezés pedig olyan, mint napi tizenkét órát szaladni egy busz után. Amikor pedig utolérnéd, csukódnak az ajtók, és futhatsz tovább. Folyamatos harc az idővel, az elemekkel, mindennel, de nagyon jól edz. Olyan tudásra tettem szert így, amiért rettenetesen hálás vagyok. Most egy órát sokkal jobban ki tudok használni az ötleteim kibontakoztatására, sokkal intenzívebben jelen tudok lenni a forgatáson.

Beleszólhatott az Atletiko Cvernovka forgatókönyvébe?

A kész forgatókönyveket átnéztük a sorozat kreatív supervisorával, hozzáadtunk valamit, és ahol szerintünk a dramaturgia nem úgy működött, javaslatot tettünk, másképp csinálnánk, vagy én másképp csinálnám. A javaslataink ötven-hatvan százalékát elfogadta a csatorna vezetősége. Amikor azután ott vagy a placcon, úgyis te valósítod meg a forgatókönyvet. Akkor már nem áll ott senki, aki azt mondaná, ne úgy tedd. A végső szó a rendezőé és a színészeké, akik összerakják az adott jelenetet. Jók a visszajelzések a vezetés részéről. Most nagyon izgulunk, milyenek lesznek a nézőszámok, a csatorna sokat vár ettől a sorozattól.

A rendes ember stábja
A rendes ember stábja

Részleteket akkor sem mondhatna, ha faggatnám. Inkább arról kérdezem, mennyit vesz el a napjaiból a forgatás?

Van, hogy reggel negyed ötkor kelek, és este nyolc órakor érek haza. Néha túlóráztunk. Amikor esett, vagy éppen focimeccset forgattunk.

Focimeccset?

Vannak focimeccsek a sorozatban, azt hiszem, ezt elárulhatom.

Szereti a futballt?

Talán két focimeccset láttam életemben. Eleinte vicces volt, hogy felkértek egy ilyen focis sorozat elkészítésére, igazából semmi sem fűz ehhez a sportághoz. Végül ez a történet is emberi viszonyokról, a szereplők viszonyairól, különböző céljaikról szól, és arról, sikerül-e megvalósítani azokat, vagy nem. Megtaláltam benne jócskán, ami rendezőként izgat.

Augusztus huszadikán filmpremierre készül. Az „Esküvő a ferencesek templomában” című kétnyelvű romantikus kalandfilm bemutatójára, ahogy az esküvői meghívójukon áll, Lucia Satinskával. Ez a film majd egy életen át megy a mozijában?

Reméljük, igen. Kétnyelvű lesz a szertartás. Átgondoltuk, mi jellemez bennünket. Lucia nagyon szerette volna a kétnyelvűséget, én pedig azt mondtam, legyen az esküvői meghívó olyan, mint egy filmplakát. Lucia ötlete volt az is, mi lenne, ha augusztus huszadikán lenne az esküvőnk, ami egyszerre Szent István ünnepe, és édesapja, Július Satinský születésnapja. Ez számára is gesztusértékű lenne, és bennünket is összeköt. Megnéztük, hogy legközelebb hat év múlva esik szombatra augusztus huszadika, ezért úgy döntöttünk, akkor az idén összeházasodunk.

Egy igazi új film forog a fejében?

Szüntelenül, és nagyon örülök, hogy nem tudom kikapcsolni azt a vetítőgépet ott. Az egyetemen töltött hat év arról szólt, hogy kerestem magam, mint alkotót; az elmúlt két év arról, hogyan tudok megélni abból, amit tanultam. Most szerencsés helyzetbe kerültem, mert azt csinálhatom, amit szeretek, és megélek belőle. Egy kicsit félretettem az önmegvalósítást és a keresését, de lassan megint előtérbe kerülhet. Alkotótársakat keresek az új filmhez.

Fotó: archívum