Tilajčík Edit vagy, ahogy mindenki ismeri Eddie, nem egy átlagos tanító néni… Láthatjuk őt különböző rendezvényeken konferansziéként, találkozhatunk vele a tévében, angol nyelvű nyári drámatábort vezet, több nyelvből fordít, fest, ír és zenél, és nem mellesleg két fiúgyermek édesanyja. Beszélgetésünkből kiderül, mikor és miként kapcsolódik ki egy olyan ember, aki állandóan lót-fut, szalad egyik helyről a másikra.
Vegyük sorjába, mi mindennel foglalkozol…
Elsősorban tanítok, német és angol szakos tanárként. Emellett fordításokat vállalok szlovák, magyar, angol és német nyelvből. Különböző rendezvények konferálásával is foglalkozom. Például városi ünnepségeken, vagy legutóbb a Hodosi Lakoma rendezvényén, legközelebb vár rám hasonló feladat a Csallóközi Vásáron, de olykor rodeókon is részt veszek.
Rodeókon? Ez érdekes kihívás lehet…
A lovasok egész évben más-más lovastanyán tartanak versenyeket, úgynevezett rodeókat a Vándorkupa elnyeréséért. Én a Felsőszeliben sorra kerülő vetélkedőt konferálom. Fergeteges nap minden alkalommal.
Melyek a te feladataid ilyenkor?
Korán reggel jegyzékbe vesszük a lovasokat és lovaikat. Ellenőrizzük, hogy a lovaknak rendben vannak-e az oltási könyveik. Besoroljuk a korosztályokat, átvesszük a különböző versenyszámokat és azok sorrendjét. A nézőknek elmondjuk a szabályokat és a versenyszámok lényegét, és természetesen bemutatjuk a bírókat, valamint a versenyzőket. A verseny folyamán pedig kommentálni kell a látottakat, a verseny menetét. Hibapontokat, részidőket, sorrendet, mindent, ami a pályán történik. Ezeken a rendezvényeken különböző kísérő programokkal is szórakoztatjuk a közönséget, amelyekben szintén részt veszek. Majd a nap legvégén kerül sor az eredményhirdetésre.
A dunaszerdahelyi TV-ben is feltűntél, igaz?
Igen, amikor valamelyik bemondónak más elfoglaltsága adódik, én helyettesítem hírolvasóként.
Mivel foglalkozol még?
Ami konkrétan munka, azok ezek. Tanítás, fordítás, konferálás, hírolvasás.
Mi jelenti a kikapcsolódást?
Rengeteg minden. Szeretek írni, verseket, kisebb történeteket. Szívesen festek, különféle dobozokat alkotok, majd azokat kidekorálom. Aztán ott van a kötés és a horgolás… Az iskolában egy drámacsoporttal foglalkozom, a tagokkal évente új előadásokat állítunk össze. Nyáron pedig egy angol nyelvű drámatábort vezetek.
Egy egész Tilajčík Eddie kollekció is elkészülhet? Festés, horgolás, kötés?
Ezek nagyon lassú dolgok. Eltelik egy-két hónap, mire elkészül a pulóver, így már nyáron megszoktak kérni a rutinos barátaim, hogy csináljak nekik valamit télire. Múltkor festettem egy képet, egy egész csodálatos hétvégét rászántam, majd megjelent a testvérem és elvitte, mondván neki nagyon tetszik. Így megy ez nálunk. De tulajdonképpen boldoggá tett, hogy örömet érez, ha ránéz a képre. Nem sok időt töltünk együtt, és így legalább jelképesen ott vagyok vele.
Gyerekként hogy képzelted el, mi leszel, ha nagy leszel?
Színésznő akartam lenni.
Miért nem lettél?
A szüleim azt akarták, legyen egy olyan szakmám, amivel pénzt is lehet keresni.
Tulajdonképpen mégis a színház közelébe kerültél, hiszen a Rivalda Színháznak is tagja vagy…
Igen. A színház hivatalos konferansziéja, tolmácsa és fordítója vagyok. És tanácsadója.
Térjünk vissza az iskolai éveidhez. A színművészeti helyett elmentél egyetemre, ahol német–angol szakos tanári oklevelet szereztél. Mi történt az egyetem után?
Imádtam az egyetemet, a legszebb éveim voltak. Majd elkezdtem tanítani, mert akkor az volt a fontos. Közben szerelmes lettem, ezért is maradtam Nyitrán, ahol az egyetemet is végeztem. Ott akartam maradni, ahol ő van. Ilyen az ember, amikor szerelmes. Nem foglalkoztam a távoli jövővel. Csak a jelen volt.
Ennek gyümölcse is lett, ugye?
Igen. Most már két szép nagy gyümölcs. A kisebbik fiam 11 éves, a nagyobbik 13. Szörnyű kimondani. Olyan hirtelen lettek ilyen nagyok. Még az előbb tartottam őket a kezemben. Most meg már „Csá Anya! Elmentem biciklizni”. Hihetetlen, hogy telik az idő.
Miként lehet összeegyeztetni ennyi dolgot? Hiszen anyaként is biztos bőven van tennivalód.
Nehezen, de hála istennek van egy csodálatos édesanyám, akire mindig számíthatok. Előfordul, hogy a hétvégére is jut feladat. Akkor ő van a gyerekekkel. Hétközben tanítok, délután bevásárolok, főzök, mosok, gyerekekkel tanulok, futok egyik helyről a másikra, aztán ha a gyerekek elaludtak, akkor folytatom a munkát tovább. Ilyenkor szoktam elvégezni a fordításokat.
Mikor kerül sor egy kis pihenésre?
A takarítás is valahol pihenés. Vicceltem. Igen. Szükség van rá. Első a csend. De nagyon szeretem a zenét. Akkor szeretek zenét hallgatni, amikor egyedül vagyok. A baj csak az, hogy mire eljutnék oda, hogy zenét hallgassak, addigra már nem vagyok egyedül. Továbbá imádok olvasni. Aztán vannak édes, drága, csodálatos barátaim, akikkel közösen filmezünk, sorozatokat nézünk, kirándulunk, és nagyon élvezem, amikor együtt zenélünk.
Zenélni? Tényleg kiderül, hogy mindenhez értesz!
Nem, azért nem mindenhez, de szeretek gitározni és énekelni is. Néha csak összeülünk, pengetünk. A többiek hallgatják, beszélgetünk. Kipengetjük magunkból a hétköznapokat. Azt is nagyon kedvelem, mikor egy kedves fotós barátnőmmel kimegyünk a rétre, és modellt állok neki.
Szóval modell is vagy?
Mások kávézni járnak, mi fotózni. Nehéz ezt leírni. Kicsit olyan, mintha meditálnék. Teljesen kikapcsol. Ő pedig nagyon ügyes. Hihetetlen, de jó képeket készít rólam.
Akad még valami a világon vagy az életben, amit meg akarsz tenni?
Felfogni, hogy a jelenlegi korom nem a világvége. A legjobb két év nyugalom lenne, amikor csak pihenek és írok, majd feltöltődve végiggondolni, hogy mit is szeretnék még megtenni ebben az életben. Van jó pár dolog, amit szeretnék kipróbálni, illetve hely, ahová szeretnék eljutni. Elmegyek Írországba egy kis szigetre, ott fogok élni, és drámázok azzal a tíz gyerekkel, akik azon a szigeten élnek.
